–

Ismerkedni, a négy fal között

Ma nem ülhetünk csinosan felöltözve, valóságos kávézókban, pokrócba burkolódzva, forró, mézes lattét szorongatva a kezünkben. Így persze nem akadhat meg a szemünk a három asztallal odébb ülő helyes pasin. Az sem fordulhat elő, hogy a nagy ő tolja ránk a bevásárlókosarat. Ki merne ma másfél méternél közelebb jönni egy maszk alá rejtett másikhoz? A munkahelyre is csak két dimenzióban megyünk. Virtuális Zoom-liftben összefutni az emeleti magas, szőke IT-s sráccal? Ha a főnökök a megreccsent vállalati csapatszellemet felélesztendő, csinálnának egy jó kis újrahuzalozós programot (avagy csapaépítést), akkor esetleg találkozhatnánk vele valami teamses csetszobában. Na de amúgy? Marad az online tér a társtalálásra – is.

Néha elég egyformán fogalmazzuk meg egyszavas kívánalmainkat. Legyen kémia, legyen EQ-ja és legyen ő a született FÉRFI. Persze, klassz beszélgetéseket lehet folytatni erről majd az első elcsukló hangú telefonáláskor. Feltéve, hogy már túlléptünk a sok fura alakon, akik ezen az online játszótéren nyolcévessé változnak vissza.

A soha fel nem növőket kiszűrendő, az egyszerűbb lelkűeket elriasztandó – működő módszer lehet pár szívből jövő mondat leírása? Mert titokban amúgy tudjuk, hogy mi van az egyszavasaink mögött. Na de ha ezt ő, a nagy ő olvashatná?

Talán rögtön magára ismerne! Vagy legalább az a sok nem igazi… Hamarabb rájönne a kalandorja a leírtakból, hogy mi épp nem egy éjszakára vágyunk. Esélyes, hogy nem rabolná az időnket, nem cincálná a humorérzékünket. Egy próbát megérhet? 

A kémia számít helyett írhatnánk:

Vasalt ing. Sok-sok mosoly. Tudja, hogy ellenállhatatlan sárm-úr. Az életében mégis ott az asszony-űr. Keres, mert nagyon is tudja, hogy mit szeretne. Szeret játszani, de már átlát a játszmákon. Már fáradt a kéthetes kapcsolatokhoz, a füllentésekhez, féligazságokhoz. Nyugalomra, harmóniára hajt. Hogy megtalálja, akit banálisan „csak” szerethet és aki viszontszereti. Vasreszelékhullás nélkül. Magáért. Kibontva. Türelmesen. A közösen töltött napoknak mind értelmet adva. Puha avar és roppanó ágak maradnak a talpunk alatt a dobogókői erdőből. Az együtt elkészített karácsonyi perzsa bárány fűszeres zamata ott a szánkban. Mélyöblű, vörösborral teli pohár felett egymás szemében elveszve, nemcsak a pici gyertyaláng ragyogását látjuk, de az izzóan szenvedélyes óráinkat is. Abban a tekintetben ott lakik a biztonság. Az összetartozásunk megkérdőjelezhetetlen.

Minden pici, elrévedező pillanatban kíváncsiság: mi minden csoda vár még ránk?

Megírod?

Az EQ nekem alap helyett írhatnánk:

Büszkén meséled, hogy jó apa vagy? Hogy a gyerekek a legfontosabbak az életedben? Hogy iszonyat nehéz, mert keveset látod őket, de amikor együtt vagytok, akkor korcsolyázni mentek a befagyott kis városi tóra, meg bringatúrára a Balatonhoz? A barátaiddal jársz focizni meg énekkarba, még online is? Tudod, hogy az elromlott redőnyöd megszereléséhez melyik srác fog késő este is ugrani, hogy segítsen neked? Levitted az ország másik felébe a nővéredhez anyud gondosan kitalált karácsonyi ajándékát, mert szeretnéd, hogy aznap adhassa át két házzal odébb, ha már te nem tudsz akkor ott lenni velük? Ugye sosem mondanád azt, hogy „de ronda a szoknyád, drágám”? Vagy hogy „nem akarnád már megnöveszteni a hajad”?

Viszont még szorosabban húzol magadhoz, amikor zsebkendőért nyúlok egy romkom közepén. Megállítod a filmet, és olyan gyengéden csókolsz, hogy minden rosszat elfelejtek.

Felajánlod, hogy ma is elhozod a gyereket a suliból. Ha szeretném, együtt festjük ki a teraszt nyáron. Megígéred, csodaszép lesz majd piros muskátlival díszítve! És igen, kibírható felfordulást okoz csak a mi KÖZÖS projektünk, sőt jó buli lesz! 

Vagy hogy? 

A FÉRFIT keresem helyett írhatnánk:

Nő vagyok. Néha bizonytalan. Néha érzékeny. Erős vagyok, te tudod. Van, amikor csak azért, mert muszáj. De szeretnék a széles válladra hajtott fejjel, jó vastag pokrócon a Városligetben pont semmi mást, csak bárányfelhőket nézni! Egyetlen percig sem törődve azzal, hogy az ebédet ma vajon ki főzi meg.

Könnyű nekem. Mert te ott vagy velem.

És tudom, már levadásztad a fitneszmenü-házhozszállítót kora reggel. Elintézted a bevásárlást este. A piknikkosárba az indulás előtt a kedvemért még frissen sütött nutellás palacsinta is került. A szívem megdobban, amikor elmeséled két csók közben, hogy oldottál meg a héten a munkatársaid között egy jókora érdekellentétet. A 2021-es céges stratégiáról lelkesen tartasz beszámolót, és megkérdezed a véleményem. Otthon még persze lenyírod a füvet a kertben, és meglocsolod az én paradicsomjaimat is. Amikor végre leülsz a könyvem és mellém a teraszon, jólesőn nyújtózol. Közelebb húzod a székem. Ragyogó mosollyal húzod a nyakadhoz a kezem, pici simogatást kérsz sajgó válladnak, örömmel várva a gyengédséget. Már feljön a telihold az óriás tuják között, és hűvösödik. Bent folytatjuk a véget nem érő beszélgetést? 

Vagy máshoz van kedved?

FONTOS! A leírtak szubjektívek. Minden egyezés esetleg valóságosnak látszó női vágyakkal csak a képzelet szüleménye.

Vagy nem.

Móni

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/rclassenlayouts