2012. február

Egyetemista voltam, a férjemmel akkor még csak pár hónapja voltunk egy pár. Tanulás közben ment a YouTube-playlist, és Ed Sheeran Small Bump című száma került sorra. A dallam nagyon megfogott. A beszkennelt tanulnivalóról átkattintottam a klipre, majd rákerestem a dalszövegre. Ekkor, 22 évesen találkoztam először a vetéléssel.

2016. június

Nászút. „Most fog megfoganni a kicsi babánk!” – gondoltam. Első próbálkozásra természetesen.

Ja, nem. A három, boldogan megvásárolt, terhességről szóló könyvet ez év decemberében rejtettem a többi kötet mögé. Ne is lássam. De másoknak miért sikerül olyan könnyen, olyan gyorsan, „terv szerint”, ne adj’ isten „véletlenül”, vagy úgy, hogy egy porcikájukkal sem akarták?

Eltelt 2017, majd 2018 is

Az önmarcangolást és a saját magam hibáztatását nem részletezném. Azt sem, hogy miként lehet megbirkózni azzal, hogy körülöttem mindenki teherbe esik. Hogyan ne legyek irigy, hogyan örüljek, ha a családban „már megint született egy baba”, hogyan éljek túl egy újszülött-látogatást? Számtalan orvosnál megfordultunk, fiatal koromból adódóan a fogadtatás jellemzően a „meglepődött”.  Huszonhét évesen minek akar még gyereket? Bulizzon még! Élje ki magát! Majd jöjjön vissza negyvenévesen! Oké.

Aztán a szitokszó, a piros betűs, a káromkodással felérő „meddő” kifejezés mindennapossá vált. A pecsét, amit millió forró fürdő vagy jéghideg zuhany sem mos le rólam.

És azóta is megszégyenülve kullogok le minden alkalommal az alagsorban lévő meddőségi szakrendelésre.

2018. december

A munkában akkora a hajtás, hogy napokig éjszakázom, a családban itt egy válás, ott egy szívinfarktus, alig vártuk, hogy vége legyen az évnek. Már rég meg kellett volna jönnie. 35 nap, 40 nap, 45 nap… 

2019. január 9.

Pozitív teszt. Nekem?! Végre nem csak képen látunk ilyet? Ez tényleg két csík? Hitetlenkedő boldogság. Közel egy hétig. Barnázás, majd vérzés. A körzeti nőgyógyász előbb terelt, jól van az, normális. Na, de azért megnézem. Ultrahang. Hm, hm… Hát, inkább menjen el a klinikára, majd ők ott kikaparják. Nem kapartak ki. Megnéztek. Hát ez vetélés lesz. Egy hét múlva valóban elvetéltem. Otthon. Szörnyű kínok között. Kb. hathetes lehetett.

Jól van, álljunk fel. Biztos beteg lett volna. A kora terhességek nagy része végződik vetéléssel. Így a jó. Nem baj. Legalább tudjuk, hogy sikerül természetes úton.

Wellnessezzünk, kiránduljunk, rozézgassunk. Osszuk meg ezt a fotót, tök jó lett. De gyönyörű ez a hotel, szebb, mint amelyikben három hónapja voltunk. Szívem, ezen a nyáron menjünk két hétre a Balcsira, olyan sokáig még sosem nyaraltunk! Mindenki hogy irigyel minket, pedig ha tudnák…

Sok kisgyerekes ismerősünk ölni tudna azért, hogy elmehessen wellnessezni. Milyen szerencsések vagyunk! Mi meg ölni tudnánk azért, hogy hónapokig ne aludjunk a baba miatt. Milyen szerencsések!

Ha három éve nem sikerül a baba, annak az az előnye, hogy ennyi idő alatt leszoksz arról, hogy egy-két nap késés után tesztet csinálj. De 2019 júniusában, a ciklus 28. napján csináltam egy tesztet. Miért? Nem tudom. Zokogva hívtam a férjemet.

„Szívem, azt hiszem, látok valamit a teszten!” Boldogság. Tervek. Még jó, hogy nem foglaltam le a balatoni nyaralást! De szép kismama leszel, drágám! Márciusi baba lesz, mint én voltam! Merjek már neveket nézegetni? Á, még korai. Ma lesz az ultrahang. És már a szívhangját is hallani fogjuk!

Ezt a terhességet három és fél hétig élvezhettük. Mert azon az ultrahangon embrió se volt, nemhogy szívhang. Héthetes lehetett. Hát, ez már kisműtét lesz. Nem, nem lesz laminária, ne aggódjon. Altatás. Úristen, mi van, ha belehalok? Sose műtöttek még. A férjemet aznap vagy harmincszor küldték ki a kórteremből. Harmincszor jött vissza hozzám. A büfés szendvics volt életem legnagyobb gourmet-élménye huszonnégy óra éhezés után.

Foglald le azt a szállást. Nem baj, hogy drága. Doktor úr, de így műtét után egy héttel bemehetek a vízbe? Szívem, rendelhetek megint lazacot? Persze. De az a legdrágább. Nem baj, ezt a pénzt a babára spóroltuk. Megérdemeljük. Erős nő vagy. A legerősebb. Szeretlek. 

2019. december

Nem kell nekünk gyerek. Vagyis hát kellene, de… Fejben még nem állok készen. Hát én se. Ez jó szar év volt. Két vetélés. Legyen már vége. Nézd ezt a szállodát! Felnőttbarát. Menjünk el? De jó volt. Mostantól más helyre nem megyünk. Szívem, már hét éve együtt vagyunk. Szerinted más is kitart? Ilyen akadályok mellett? Szilveszter. Na, akkor áthívtad Geriéket? Persze. De jó. Várj, azért csinálok egy tesztet, nehogy véletlenül.

Mi van? Pozitív. Nem. Én ezt nem csinálom végig még egyszer. 

2020. január 2.

Orvos, minden oldalról megtámogatott terhesség. Progeszteron, szteroid, vérhígító, vitaminok. Milyen levest kérsz, drágám, legyen megint cékla? Abban sok a vas. Istenem, mennyien várnak téged, Kicsi Babánk! 

2020. február

Kilenc és fél hetes vagy, már lassan hallani fogod a hangom! Három hete ott voltál, embrió! Mi ilyet még sosem láttunk! Te vagy a világ legszebb fehér pontja a rossz felbontású ultrahangképernyőn! És ma végre tényleg halljuk a szívedet. És sírni fogunk mindketten. Mert végre bebizonyosodik, hogy ott vagy. Hogy te nem hagysz itt minket. Hogy szeptemberben fogsz születni, lehet, hogy pont elsején, mekkora gáz lesz, pont sulikezdéskor.

Nem. Nem fogsz megszületni.

Nyüszítve zokogok az alagsorban.

Ez a szempillaspirál nagyon nem vízálló. Minek sminkeltem? Érzem, hogy a férjem is sír. Vagyis csak könnyezik. De belül ordít, és ki tudná tépni a falakat, hogy az egész klinika a földdel válna eggyé. Pont a héten már kezdte elhinni ő is. Vérvétel. Mindenki döbbenten néz engem. Mit néznek ezek? Ja, a fejem. Piros a sírástól, fekete a hülye sminktől… Leszarom. Ott is egy terhes nő. Az már tuti a kilencedik hónapban van. Nekem sose lesz gyerekem. Minek estem teherbe?

Szívem, ha jövő héten műtenek, utána visszamegyünk oda, ahol decemberben voltunk? Persze. Visszamegyünk. De bent leszel velem megint a műtét napján? Végig? Persze, drágám. Végig. Nagyon szeretlek. Gyönyörű vagy.

Kiemelt képünk illusztráció