-

Ősi hedonista család sarjaként már az anyatejjel szívtam magamba a wellness élvezetének magas fokú művészetét. Ez nagyjából annyit jelent, hogy lusta vagyok, lustának is születtem. Hál' istennek az évnek van néhány napja, és a Földnek néhány szeglete, ahol ez vállalható, sőt kifejezetten előny a semmittevés élvezetének egyedülálló képessége. Ilyen a bazi nagy karácsonyi wellnessezés.

Barnabás születésével vezettük be ezt a fajta közös ajándékot. Előtte is elő-előfordult, hogy kikapcsolódással leptük meg egymást a feldíszített fa alatt, de akkor mindenki a maga útját járta a pezsgőfürdőig.

Tavaly viszont úgy döntöttünk, senki nem vesz senkinek semmit, hanem együtt töltünk néhány napot, amitől mindenki boldog és elégedett. Mi attól, hogy bármikor rápillanthatunk életünk fő művére, de ezen felül semmi más dolgunk vele. Néhány napig nincs szaros pelenka, ebédfőzés, mesekönyvek és Duplo-kockák. A nagymamák viszont semmi másról nem álmodoznak, csak ezekről a napokról, mivel nemcsak a medencében fürdőznek, de az unokázásban is.

Marcival ilyenkor mi újra nászúton vagyunk. Volt olyan este, hogy 11-ig is ébren tudtunk maradni, és két pohár bortól úgy berúgtunk, mint amikor az alkoholt fogyasztó felnőttlétben elkezdtük pályafutásunkat.

Komolyan voltak olyan pillanatok, amikor totálisan elfelejtettem, hogy nekem van egy gyerekem, és nem amiatt, mert majdnem szétdurrant az agyam a szaunában, hanem, mert tudtam, hogy ez neki is tök jó, meg nekünk is.

Persze vannak a wellness élvezetének sarkalatos pontjai. Például amikor a kétéves gyerekem nekem szegezi a kérdést, hogy tudok-e úszni. Ez egy igazán fogós, ravasz kérdés éppen akkor, amikor egyáltalán nincs kedvem belemenni a hideg vízbe. És éppen akkor, amikor próbálom kiélvezni azt a pillanatot, hogy nem kell fejest ugranom a medencébe, ha nem akarok.

Mindezt úgy, hogy ő eléggé be van szarva a vízben. Mókás látvány, amikor az úszó paralimpiai bajnok anyja, bokáján az olimpia szimbólumának tetkójával megpróbálja beimádkozni a vízbe egyetlen sarját, aki határozottan tiltakozik mindenfajta ösztökélés ellen.

Barnabás magabiztos vonulása a köntösben

Nem marad más, mint a büszke, bátor, magabiztos vonulás a köntösben, amely a SPA -feliratú üvegajtó elmozdulásával szertefoszlik.

Emellett minden ilyen hétvége egyik kritikus pillanata a vacsora. Én ugyanis nem vagyok hajlandó három szett kisestélyit magammal cipelni azért, hogy megfelelő öltözetben jelenjek meg a félpanziós szolgáltatás csúcspontját jelentő étkezésen. Első este még egy laza kis sminket azért feldobok, hogy ne lógjak ki nagyon a kikent-kifent vendégseregből, harmadik napra viszont már annyira szétázik a testem az élményben meg a fürdőben, hogy simán flip-flop papucsban libegek le az étterembe. Nem mondom, hogy a zokni-papucs páros viselése nem okoz kellemetlen pillanatokat, de inkább gyorsan túlteszem magam rajta, elrejtem az asztal alá a nem túl elegáns viseletemet, és elmerülök az elém táruló ételrengetegben. Erre a néhány napra amúgy is a csomagolási pályafutásom mélypontjára jutottam. Nem az egyetlen bőrönddel utazó családnak való ez az úri huncutság.

A fürdőruhában való tespedésre fel voltam készülve, de hóember építésére nem. Pedig titkon álmodoztam arról, hogy ülünk a kandalló előtt a kastélyszállóban, kint pedig hatalmas pelyhekben hull a hó. Csak azt a részét nem kalkuláltam bele, hogy a latyakos úton szánkázunk 220 kilométeren át ahhoz az átkozott ropogó tűzhöz, de amikor odaértünk, és lerogytunk elé, máris kisimultak a vonásaim.

Persze azért ezt a helyzetet is megoldottuk „okosba", nehogy már kimaradjon Barnuskámnak a hógyömöszölés. Hátha a víz ilyesfajta bevezetése előremozdítja a nem létező ebihalas pályafutását is. Mivel nagyjából három hónapja folyamatosan használjuk az orrszívót, úgy éreztem nem kockáztatunk sokat, ha rendes kesztyű és hótaposó csizma hiányában is kimerészkedünk a placcra. Így esett meg életünk első családi hóember építése, amely ugyan felszínre hozott néhány kulturális különbséget, de nem ejtett csorbát a családi békén, és úgy tűnik, az egészségi állapotunkon sem.

Egy baj van ezekkel a wellnessben töltött napokkal. Rohadt fárasztóak... és baromi gyorsan véget érnek.

Barnus

Pásztory Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak