-

Egy szép napon elhatároztuk a kedvesemmel, hogy aznap mi – ha beledöglünk is, de – boldogok leszünk. Hátrahagytuk a gyerekeket, és megindultunk a wellnessbe. Nekünk az olyan volt addig, mint a last minute. Minden barátom volt már, én meg a térképen se találom...

Ahogy beértünk a szállóba, azonnal kaptunk egy karperecet, hogy majd azzal kell fizetni mindenhol. Ó, mondom, hát ez meg már milyen fasza, akkor ide nem is kell pénz! Kértem a legjobb szobát, minibár, jakuzzi, sokcsatornás tévé, meg minden. Kínálnak isten hozott italt, kérdezik, kérek-e hozzá kísérőt? Kacsintok, köszönöm, de elkísért a barátnőm. Felmegyünk a szobába, csak mi ketten. Senki nem kér kakaót, nem kiabál a gyerek, hogy nincs vécépapír, szóval tiszta idill. Egyből fickós leszek, ő nyugtat, tengernyi idő van még... Hát, jó.

Bemegyek a fürdőbe, akkora kád van benne, mint a falunkban a horgásztó... Hívom, nézd már, milyen veder, hát tiszta lyuk az egész! Azt mondja, én egy darab hülye vagyok, ez a jakuzzi.

Vigyorgok, mint aki tudja, hogy most ő a hülye, de ráhagyom. Kijelenti, hogy abban fogunk szeretkezni, eldöntöm, hogy keveset iszom, mert ha esetleg részegen lyukat tévesztek, elképzelhető, hogy haza akarom vinni a kádat. Hagyok egy kis pénzt a mosdón, finoman kicselezve azt az állítást, hogy sosem volt dolgom kurvával, még a sérülés se kizárt, legrosszabb esetben meg féltékeny leszek, hogy más is beleül, vagy kialakul némi érzelmi kötődés, ami alkalmi szex esetén több mint hiba...

Lemegyünk, fürdés boldogság, masszázs, mégis iszom, tényleg nem kell pénz, úgy csipog a karperec mindenütt, mint Nokia telefonon az üzenethang. Ingyen van, adjunk neki! Mindenhol nagy tisztelettel néznek ránk, ez igen, ezek tudnak élni! Felmegyünk, a minibárt koccra iszom. Engedek jó forró vizet, később kiderül, szinte tojásfőzőset. Beleülök, szőrtelenítés megoldva. Jön a kedvesem, leoltja a villanyt, bekapcsolja a színes fényeket. Levegő egy szál se, páratartalom 189 százalék, olyan köd van, hogy ködlámpa híján nem tudom eldönteni, jön vagy megy? Ő olyan, mint a denevér, hang után tájékozódik, ez praktikusan úgy néz ki, hogy ha valaminek nekimegy, akkor kemény tárgy esetén „akkk.rvaanyád" jelzőhangot ad, puhább esetén pedig felhangzik a „fúb.zdmeg, majdnem elestem" szignál, ami egyébként közel egyenértékű az otthoni LEGO-ra lépés nemzetközileg elismert jelzésével...

Hetvenfokos gyógyvíz, tiszta kénszag. Közben ezer színben villódzik az ördög üstje, ez nem mulatság, ez a pokol tornáca.

Torkomban a minibár tartalma küzd a helyéről kiugrani készülő szívemmel, ég a testem, izzadok a vízben, nem is gondoltam, hogy ez lehetséges. Olyan vagyok, mint egy tajtékos ló, amelyik épp haldoklik. Úgy érzem, meg fogok dögleni.

Belekezdünk, becsületből. Egy perc után azon gondolkodom, hogy orgazmust színlelek. A páromnak sem tetszik, de hang nélkül tűr. Nagyon speciális formája ez az önkínzásnak... Máskor, ha jó a szex, mindig Zámbó Árpira kell gondolnom nagy szilikonmellekkel, hogy tovább tartson, de bezzeg most nem akar megáldani az úr egy korai magömléssel. F.szom, hogy ilyen részt nem forgatott a Bear Grylls, fogalmam nincs mit kéne tennem a túlélésért...

Őszintén megmondom, pirosra főve rengeteget csökken az amúgy sem túl jelentős potenciám. Azt hiszem, az is nagy eredmény, hogy nem haltunk meg. Ez minden, ami pozitívan felrémlik ebből a kalandból. Másnap, hideg fejjel megbeszéljük, hogy ez a jakuzzizás inkább városi népeknek való huncutság.

A recepción pedig az is kiderül, hogy mindenért fizetni kell. Felajánlom, hogy ledolgozzuk, de végül mégsem lesz hét év rabszolgaság, perkálok. Megfogadjuk, hogy a következő három hétben az emlékekből táplálkozunk, és eskü alatt megfogadjuk, hogy a testi kontaktusunk kimerül egymás égési sérüléseinek kezelésében.

Úgy tűnik, a wellness nem nekünk való pálya.

Kabai Sanyi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Jeremy Doddridge