–

Az anyja 16 éves korában kirakta otthonról, mert nem bírta elviselni, hogy olyan, amilyen. Öntörvényű volt, és nem akart megfelelni semmilyen nyárspolgári attitűdnek. Ha nem ért haza időben, az anyja hagyta, hogy a ház előtt aludjon a lábtörlőn. Amikor reggel felkelt, mindig a szomszéd adott neki kávét. Ennek hatására egész életében úgy élt együtt nőkkel, hogy addig feszítette a húrt, amíg ki nem rakták a szűrét.

Egész élete során ez a folyamat ismétlődött. Most 38 éves.

Mivel mindig is nagyon hiányzott neki az anyja, ezért azokkal a nőkkel, akikkel együtt élt, miután kirakták, visszajárt hozzájuk, és azt kutatta, hogy mennyire hiányzik nekik. Amint megérezte, hogy már nem kell, mágnesként hatott rá, és újult erővel akarta ezeket a nőket meggyőzni arról, hogy ő az, akit nem lehet elfelejteni és elengedni.

Mikor elhagyta Kát, és hozzám költözött, akkor esténként lement a parkba megsétáltatni a kutyát, és felhívta őt. Amikor csapódott az ajtó, pontosan tudtam, mit fog tenni. Máskor lazán odaszólt, hogy hiányzik neki Pest, nem bírja ezt a Budai életet, és elment, hogy megkérdezze Kát, hogy hiányzik-e neki, szereti-e őt. Persze minden alkalommal szeretkeztek. Egyszer hazaállított egy kutyával. Ká kutyája volt. Nem mondott semmit. Azon gondolkoztam, vajon milyen kapcsolat lehet közöttük, ha simán bevállalja a kutyáját hetekre. Próbáltam faggatni, mesélje el, hogy mi van kettőjük között, de nem tette. Ekkor úgy döntöttem, hogy megkeresem Kát. Mikor felhívtam, és elmondtam Kának, hogy majdnem egy éve éjjel-nappal együtt vagyunk Ő-vel, Ká nem hitt a fülének. Mindkettőnket hitegetett.

Most, négy év után oda jutottunk, hogy elköltözött Ikszhez, és hozzám jár vissza ugyanúgy, ahogy Kához járt. Ha felhívom, nem veszi fel a telefont, és picit később a kertből titokban hív vissza, mert Iksz nem is tudja, hogy létezem. Bár Ő azt állítja, hogy tud rólam, – és amúgy sincsenek együtt –, de minden történés azt bizonyítja, hogy nem igaz, amit mond. Elképzelem, hogy Ő milyen lehet Ikszel... és nagyon fáj.

Mióta elköltözött, szinte mindennap eljön hozzám, és megkérdezi, szeretem-e. Azt mondja, hiányzom neki. És akkor én azt kérdezem tőle, hogy miért nem saját magát kérdezi, szeret-e engem. Persze minden alkalommal szeretkezünk. Azt kérdezem tőle: – Mi lesz így veled?

Magamban tudom, hogy elakadt, és azért kérdezi tőlem, hogy szeretem-e őt, mert az anyját azóta sem kérdezte meg: szereti-e őt, mióta 16 évesen kirakta otthonról.

Orsolya

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Antlio