Hálásan köszönöm Nektek a biztató, az életetekbe megérkezett csodáitokról és a kétségeitekről szóló sorokat. Nagyon sokat adtak, adtatok!

A legutóbbi lombik után a férjem megkérdezte, hogy akarjuk-e még ezt csinálni. Ő belefáradt. Én is azt éreztem, hogy elég volt. Most viszont azt érzem, amit annyian leírtatok: ennek így nem lehet vége!

Nagyon bízom benne, hogy sikerül a kéréseteket teljesítenem, és megírnom a sikertörténetünket is. De ha másképp lesz, az én életem már akkor is boldog.

Az önzetlen felajánlásaitoktól pedig az én szemem lett könnyes: hárman ajánlották fel petesejtjüket (amit hálás szívvel megköszönve elhárítottam, mert idáig már nem akarunk elmenni), valamint még hárman ingyenes alternatív kiegészítő segítségükkel szeretnének támogatni.

És rengeteg e-mail érkezett barátoktól, ismeretlenektől, sorstársaktól. Nem is gondoltam, hogy én is bátorítást adhatok Nektek. A teher, amit cipelünk, nehéz, de ha megosztjuk, akkor mindjárt könnyebbé válik. Mert kiderül, hogy nem vagyunk egyedül. És higgyétek el, senki sem kevesebb attól, ha nem tud anyává válni! A saját belső értékeink sokkal fontosabbak.

Csodálatos emberek élnek közöttünk, ezt most a saját bőrömön tapasztaltam! Én hiszek abban, hogy ha mindenki elkezdi a saját környezetében ezt a belülről fakadó jóságot másokkal is megosztani, akkor igenis tudunk változtatni a világon. Tegyünk csodát magunk körül!

Szeretettel ölellek Benneteket!

Tóth-Horváth Renáta

Reni történetét itt olvashatod el első kézből.