Udvaros Dorottya: „Sosem bocsátom meg magamnak, hogy sokat voltam távol a fiamtól” – Elviszlek magammal
„Dorottya, még ne sírj!” – hangzott az egyik kulcsfontosságú rendezői utasítás a Terápia sorozat forgatásán. A Kossuth-díjas színésznő ugyanis, mint kiderült, túl „jó síró”, imádja a drámát, szinte bármikor és bármin képes könnyezni, és nemcsak a színpadon, hanem nézőként is. Még szerencse, hogy a humora is nagyon rendben van, így viszonylag könnyen átlendültünk azon, hogy lányos zavaromban nem kapcsoltam ki a gyerekzárat, ezért kizártam a kocsiból. Színház és élet, anya és fiú, bűntudat és siker – sok minden belefért ebbe a negyven percbe, bár, mi tagadás, szívesen folytattuk volna még. Mert Dorottya bármit mond – legyen az a Csehov iránt érzett szerelme, az édesanyja elvesztése vagy épp egy könnyed sztori arról, hogy mennyire (nem) „művésznő” a hétköznapokban – az ember nem tehet mást, mint csodálattal hallgatja. Elviszlek magammal: Udvaros Dorottya.
