16 évesek a választási urnáknál? – Dr. Gyurkó Szilvia a fiatalok szavazati jogáról

–

Sokszor leírtam már, hogy szerintem elképesztően izgalmas, mit gondolunk arról, milyen kérdésekben tudnak a gyerekek dönteni. Például: 18 éves koráig csak a szülőjével együtt dönthet valaki arról, hogy elmegy-e osztálykirándulásra – de már 12 évesen beleegyezést adhat szexuális cselekményekhez. 14 éves koráig csak a szüleivel együtt mehet állatkertbe, mégis teljes büntetőjogi felelőssége van, ha „rosszaságot” csinál.

Egy 16 éves már nem kötelezhető iskolába járásra, szabadon dolgozhat, akár házasságot is köthet – de nem vehet egy üveg sört a boltban. Elképesztő, nem?

Imádom ezt a játékot a beleegyezési korhatárokkal, és annak végiggondolását, hogy mi, mint felnőttek, mire gondoljuk képesnek a gyereket.

Szerintem teljesen őrült ez a rendszer, és totálisan indokolatlan, hogy miért gondoljuk: a barnamedvéket 13 évesen nem nézheti meg egyedül, de simán ágyba bújhat egy kispajtásával – anélkül, hogy bármiféle szexuális edukációban részesülne, hiszen az is gyakorlatilag lehetetlen 18 éves koráig.

Választójogot a 16 éveseknek?

A cikk témája az, hogy érdemes-e 18 éven aluli (16–18 éves) gyerekeknek jogot adni arra, hogy a választásokon szavazhassanak. A fenti felsorolás alapján a rövid válaszom az lenne: persze, miért ne. Ebben a totális összevisszaságban, ami jelenleg uralkodik, igazán nem lógna ki a sorból egy ilyen életkori szabályozás.

Persze, érzem, hogy ez egy ennél bonyolultabb kérdés – leginkább amiatt, hogy milyen felnőtt érdekek jelennek meg ebben a témában. Álszentnek sem akarok látszani. Gyönyörű gyerekjogi érveim vannak (néhányat meg is osztok majd), de mivel a jogszabályokat a parlamentben politikusok alkotják, szerintem az elsődleges kérdés az, hogy kinek milyen politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy leszállítsák az általános korhatárt, vagy hogy maradjon minden a régiben.

Van ez a klasszikus bon mot (amely egyébként politológiai szempontból is tartalmaz némi értelmezhető igazságot), hogy az ember fiatalon többnyire baloldali, majd ahogy öregszik, egyre konzervatívabbá válik – ebből pedig az következik, hogy elsősorban a baloldali pártok szorgalmazzák a gyerekek polgári és politikai jogainak kiterjesztését. Ha tehát a nettó politikai haszonszerzést nézzük, azt mondhatjuk: Magyarországon ez a kérdés jelenleg nem aktuális.

Van itt azonban egy provokatív gondolat is: mi van akkor, ha egy politikai elit nemcsak a saját hatalmi logikája szerint gondolkodik, hanem a társadalmi közjó is érdekli? Értem, hogy ezt furcsa elképzelni – de tegyük fel, hogy létezik ilyen (merjünk nagyot álmodni). Ha egy ilyen politikai elitet képzelünk el, akkor már érdemes érdemi vitára bocsátani a kérdést, és jobban belegondolni abba, milyen érvek szólhatnak a 16 évesek választójoga mellett.

Nemrég új előírást vezettek be Angliában

A skót és walesi helyi szabályozások általánossá tételével a következő választásokon már a 16 évesek is a szavazóurnákhoz járulhatnak – és nem csak nézelődőként. Brazíliában már 1989 óta, egyes német tartományokban a kilencvenes évektől kezdve, Ausztriában pedig 2007 óta van érvényben ilyen szabályozás. Amikor az osztrákok ezt életbe léptették, ők voltak az első EU-tagállam, amely teljes választójogot adott 16 éves kortól (a második Málta volt, 2018-ban).

Érezhető tehát egy trend, és nem véletlen, hogy ez a kérdés egyre többször merül fel.

Az alfa generáció tagjai radikálisan nyíltabban és gyakrabban formálnak politikailag is értelmezhető véleményt, és követelnek helyet maguknak azoknál az asztaloknál, ahol a rájuk is vonatkozó kérdésekben döntenek.

Legyen szó a klímaváltozásról, az oktatásügyről vagy más közpolitikai kérdésekről, a gyerekek hangja egyre határozottabban hallatszik – és már nem elégszenek meg azzal, hogy bíznak benne: a felnőttek majd az ő legfőbb érdeküket veszik figyelembe. Közvetlenül is alakítani akarják az őket körülvevő világot.

Perelnek államokat Montanától Németországig, mert a klímakatasztrófát nem veszik elég komolyan, és ezzel a jelen és jövő nemzedékek jogait veszélyeztetik. Szerveznek tüntetéseket a pedagógusok és a köznevelés helyzetének jobbítására. De említhetnénk az emancipáció más területeit is – például a Hollandiában érvényben lévő eutanáziaszabályozást, amely a gyerekekre is kiterjed.

Egyszerre izgalmas és provokatív, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő, kijózanító és erőt adó látni, hogy az új generációk köszönik szépen, nem „cukik”, jólfésültek és úgynevezett jó gyerekek akarnak lenni – hanem azt szeretnék, hogy komolyan vegyük őket. Petőfi Sándor szavaival élve: „a jognak asztalánál” ők is egyaránt helyet foglalhassanak.

Azokban az országokban, ahol leszállították a választójog korhatárát, azt tapasztalták, hogy a 16–17 évesek nagyobb arányban vesznek részt a választásokon, mint a 18–20 évesek.

Izgalmasnak találják a részvétel lehetőségét

És élnek is vele. Ráadásul minél fiatalabb életkorban kezdődik a politikai aktivitás, annál nagyobb eséllyel válik élethosszig tartó szokássá. Vagyis az állampolgári jogokkal inkább élnek azok, akik fiatalabb korban kezdik el gyakorolni ezeket.  

Ebből első ránézésre az a következtetés vonható le, hogy ha több aktív állampolgárt akarunk, akik jobban részt vesznek a közügyekben, akkor érdemes minél fiatalabb korban lehetőséget adni erre. Ez persze nem meglepő – hiszen alapvetően így működünk: amivel kapcsolatban gyerekkorban pozitív élményünk van (legyen az sport, olvasás vagy akár az operába járás), az nagyobb eséllyel marad velünk felnőttként is.

Azok a kutatások, amelyek a szabályozás rövid és hosszú távú következményeit is vizsgálják, a nagyobb politikai aktivitás (és az ehhez kapcsolódó, közügyekbe való nagyobb bevonódás) mellett azt is megállapítják, hogy a fiatalok körében nagyobb arányban van nyitottság a szélsőséges politikai ideológiák iránt. Így politikai értelemben a legnagyobb kockázata egy ilyen reformnak a centrista pártok számára lehet.

Az egyik oldalon tehát ott a nyereség: több aktív állampolgár. A másik oldalon a kockázat, hogy őket könnyebben szólítják meg a szélsőségek. Mit tehetünk? Ugyanazt, amit minden más társadalmi kérdésnél: adjunk információt, készítsük fel őket, segítsük a megértést!

Gyakori érv a választójog életkorának leszállítása ellen, hogy a gyerekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleszóljanak a közügyekbe (erre persze azt is mondhatnánk, hogy Magyarországon inkább a közügyek nem elég érettek ahhoz, hogy beleszóljanak a gyerekek életébe). Az viszont igaz, hogy hatalmas különbség lehet 16 és 16 éves között – attól függően, milyen hatások érték, mennyire vették komolyan őt és a véleményét, mennyi tudása van a világról.

Az életkor nem pusztán kronológiai tény

Nem elég választójogot adni a gyerekeknek (vagy elvenni tőlük a lehetőséget): mindent meg kell tenni azért, hogy megfelelő tudással rendelkezzenek a közös ügyeinkről. Ez nem manipulációt vagy a gyerekek eszközként való felhasználását jelenti, hanem valódi, érdemi párbeszédet – amelyben a felnőttek kíváncsiak a gyerekek álláspontjára, nem meggyőzni akarják őket, hanem megérteni, és megosztani velük a tudásukat.

Szerintem az egész kérdés kapcsán nem is a választójog a legfontosabb. (És szerencsés esetben nem is az, hogy ki mit nyer vagy veszít vele a politikai arénában.) Hanem az, hogy mi, felnőttek mennyire vagyunk képesek jól teret adni a gyerekeknek. Figyelve rájuk.

Winston Churchillnek tulajdonítanak egy mondást, miszerint a demokráciával szembeni legerősebb érv egy ötperces beszélgetés egy átlagos választóval. Churchill nyilván nem gyerekekkel beszélgetett, de megvolt a véleménye arról, mennyire tájékozott egy átlagos brit polgár. Ezen lehet mosolyogni – és mondhatjuk azt is, hogy nagyobb bajt valószínűleg a gyerekek sem okoznának, ha választójogot kapnának, mint azok a felnőttek, akik ma is politikai kiskorúként járulnak négyévente az urnákhoz.

De nem innen kellene nézni ezt a kérdést. Nem onnan, hogy „bajt okoznak-e a gyerekek”, hanem hogy mit nyerhetünk azzal, ha tovább szélesítjük azok körét, akik aktívan és felelősen gondolkodnak arról, milyen országban szeretnénk élni.

A politikusok gyakran hivatkoznak a gyerekek érdekeire. Itt lenne az ideje, hogy tegyenek is érte – ne csak szavakkal és üres szólamokkal, hanem például úgy, hogy támogatják a gyerekek politikai edukációját. Így több tudatos állampolgár vehetne részt a köz ügyeiben – akár már 16 évesen is.

Gyurkó Szilvia