„Szeresd jobban a gyerekedet, mint a politikát!” – Mire figyeljünk szülőként a kampányidőszakban?

–

A győzelemért mindent?

A gyerekek nem választhatóak, nem választhatnak, nem lehetnek jelöltek, a politikusok nem kampányolhatnak óvodákban, iskolákban – úgy általában nem lehet gyerekeket felhasználni politikai kampányokban. 

Egyszerű, nem? Olyan egyszerű, hogy jó lenne néha felkiáltani: mit keresnek akkor mégis a gyerekek a kampányokban? Hagyjátok békén őket!

„Ne áldozzátok be a saját gyerekeiteket a győzelemért, és ne használjátok ki más gyerekeit! Takarodjatok a lufijaitokkal, szánalmas kis mikuláscsomagjaitokkal, manipulatív plakátjaitokkal és álszent Facebook-üzeneteitekkel a gyerekektől” – ezt kellene kiabálni sokszor, sokunknak,

ami azt üzenné a politikusoknak, hogy érdemes hátrébb lépniük, hiszen a választópolgárok megbüntetik őket azért, ha gyerekeket használnak ki, egyszerűen azzal, hogy máshova húzzák be az X-et. 

Persze tudom, hogy még nem tartunk itt. A cukiságfaktort csúcsra kell járatni. A családi értékek melletti elköteleződést meg kell mutatni. A nyerni vágyó politikus annyira eltökélt, hogy kb. bármit és mindent megtesz – aztán majd utólag legfeljebb elnézést kér (ha egyáltalán). 

Ahhoz egy gyerekjogok iránt érzékeny, tudatos társadalom kell, hogy a politikusok ne használhassák ki a gyerekeket. De itt még messze nem tartunk. A politikusok a felnőtteket is könnyűszerrel kihasználják, felhasználják – ugyan miért ne tennék ezt a gyerekekkel is? De attól még

reménykedni lehet. Sőt. A reményt maguk a gyerekek adják. A kamaszok, akik az elmúlt években egyre egyértelműbben mutatták meg, hogy mi a különbség a gyerekek kihasználása, és a közügyekben való érdemi, valós részvételük között. 

Védeni őket és teret adni nekik

A gyerekek politikai kihasználástól való védelme egyértelmű. A gyerekek érdemi, politikai részvétele már sokkal árnyaltabb hozzáállást igényel – és nem utolsó sorban olyan felnőtteket, akik képesek arra, hogy ne a saját ideológiájukat tegyék a gyerekekre, hanem lehetőséget adjanak nekik arra, hogy a saját hangjukat megtalálják, és azon szólhassanak bele a rájuk vonatkozó ügyekbe. 

A választójog 18 éves korban lép életbe, de a demokrácia tapasztalata már gyerekkorban elkezdődik. Leginkább azzal, hogy biztonságos, érdemi és valóságos tereket hozunk létre, ahol a gyerekeket komolyan véve, az önkifejezésüket támogatva teremtjük meg a párbeszéd lehetőségét. 

A politikusoknak tehát egyszerre kellene a saját gyerekük magánéletét és jogait védve, őket nem felhasználni; a mások gyerekeinek kampánycélú kihasználásától magukat távol tartani; és a fiataloknak érdemi lehetőséget biztosítani arra, hogy véleményt nyilváníthassanak, az őket érintő ügyekbe beleszólhassanak, és amit elmondanak, kinyilvánítanak, azt komolyan is vegyék. 

Ha a politikusoktól ezt várjuk el, akkor nekünk, szülőként is ebben kellene gondolkodnunk. Hogyan tudjuk megvédeni a gyerekeinket a politika káros, kihasználó, kizsákmányoló részétől, miközben a gyerekeinknek lehetőséget adunk arra, hogy a demokratikus működésről tapasztalatot szerezzenek. 

A saját szülői felelősségünk: beszélgetni, elérhetőnek maradni

A következő hetekben, hónapokban sok szülőnek ad majd feladatot, hogy a gyerekének elmagyarázza egyes politikai plakátok, hirdetések tartalmát. Ez az egyik legfontosabb dolgunk szülőként, hogy ne hagyjuk magukra a gyerekeket a kérdéseikkel, segítsük őket, hogy értsék az origami tankot, a stilizált bombát, az arany wc-t, meg a többit, ami még ezután jön. 

Az idei kampány abban mindenképpen új, hogy a mesterséges intelligenciát is bevetik a kampányfelvétel-készítők, ezért fontos abban is segíteni a gyerekeket, hogy különbséget tudjanak tenni valóság és fikció között – bár hogy egy politikai kampányban egyáltalán hol jelenik meg a valóság... ez önmagában is izgalmas kérdés. 

Itt is igaz tehát, hogy a gyereket nem az védi meg, ha hallgatunk, ha úgy teszünk, mintha nem látnánk mi történik. Meg lehet kísérelni kizárni a politikát, de sajnos a politika egyik alaptermészete az, hogy betüremkedik mindenhova, főleg egy kampányidőszakban.

Nem lehet úgy mesét nézni a YouTube-on, vagy rádiót hallgatni az autóban, közlekedni az utakon, parkolni egy bevásárlóközpontban, hogy közben ne találkozna az ember kampányüzenetekkel. Érdemes erre felkészülni, és a gyerekekkel, a saját kérdéseik és érdeklődésük mentén beszélgetni arról, hogy mit látunk, tapasztalunk. Ha a gyerek rákérdez valamire, először jó visszakérdezni: hol találkozott adott mondattal, képpel, üzenettel és mire kíváncsi annak kapcsán. Ez azért is hasznos, mert így tényleg arról fogunk beszélgetni, ami a gyereket érdekli. Ilyen visszakérdezésekkel, pontosító kérdésekkel azt is el lehet kerülni, hogy feleslegesen belebonyolódjunk mély elemzésekbe, vagy olyan részletekbe, amiket igazából mi magunk sem tudunk. 

Természetesen itt is ér azt mondani, hogy „nem tudom, de utánanézek”. Bármennyire utálja is valaki a politikát, érdemes a gyerek kérdéseit akkor is komolyan venni. Persze el lehet mondani hogy „unom, hogy”, „nem szeretem, mert….”, „jobb lenne, ha…”, miközben az is jó, ha a gyerek azt érzi, az ő véleményére is kíváncsiak vagyunk, és teljesen oké, ha ő nem unja, épp mást szeret, és egyáltalán nem látja problematikusnak, hogy…

Végezetül pedig, ér a politikai tartalmakat szűrni (ahogy más, a gyerekkora nézve ártalmas egyéb tartalmakat is). Érdemes lehet, akár pár hónapos előfizetéssel, reklámmentessé tenni a gyerekek által is használt felületeket, kikapcsolni a hirdetéseket, elnémítani egyes közszereplőket. 

Szeresd jobban a gyerekedet, mint a politikát!

A gyereknevelésben az is szép, hogy figyelhetjük az önállóvá válásukat, akár azt is, hogy önálló (a miénktől ne adj’ isten eltérő) politikai véleményt formálnak… Jó ebben nyitottnak, elfogadónak lenni, és nem engedni, hogy ideológiai kérdések álljanak közénk.

A politika szeret szélsőségekben gondolkodni, és megosztó módon fogalmazni, de a család az család. Egymás meghallgatása, a másik véleményének elfogadása (akár egyetértés nélkül is), fontos értékek, amik erősebbé teszik a kötelékeket közöttünk.

Aki a saját, már idős szüleitől esetleg nem ezt tapasztalja, a saját gyerekei kapcsán esélyt kaphat, hogy másként, jobban csinálja ezt, és teret adjon az ellentmondásra, más szempontok megjelenítésére, adott esetben akár vitára is, aminek a végén annyit lehet kimondani: „ebben nem értünk egyet, de izgalmas volt hallgatni az álláspontodat”, vagy „máshogy látom ezt a kérdést, de az érveidet meghallottam”. 

Védd meg a gyerekedet attól, hogy kihasználják!

Hacsak valaki nem egy világtól elzárt barlangban tervezi tölteni a választásokig fennmaradó időt, akkor bizony jó eséllyel mindkét feladatban része lesz: beszélgetnie kell politikai, meg kampánykérdésekről a gyerekével, és tudatosítania kell magában, hogy az embert jobban szereti, mint a politikát, a gyereke fontosabb, mint a politikai kampány. Ez utóbbit gyakran próbára teszik a képviselőjelöltek, akik fotózkodni szeretnének gyerekekkel. 

Azért fogalmazok így, mert azt tapasztalom, hogy a keretek változhatnak (díjátadó, művészeti esemény, látogatás, ajándékozás, stb.), az igazi cél mindig a fotó, felvétel készítése, közzététele. Ezen a területen faék egyszerűségű, de nagyon hasznos jogszabályokra támaszkodhatunk, ha a gyerekünket meg akarjuk attól védeni, hogy az épp hatalmon lévő vagy a hatalomba igyekvő politikus kihasználja őt.

A gyerekről felvételt készíteni, és azt közzétenni ugyanis csak a szülő előzetes, írásbeli hozzájárulásával lehet. Ezt a hozzájárulást nem lehet általánosságban megadni, hanem kifejezetten arról a felvételről, eseményről kell szólnia, ahol a politikus megjelenik az oviban, játszótéren, színházi előadáson. 

Persze az intézményvezető meg a fenntartó próbálhat nyomást gyakorolni a szülőkre, de azt tapasztalom, hogy ha a másik oldalon nem automatikus a beleegyezés, ha kérdéseket kapnak, és néhányan nemet mondanak, akkor már rögtön nem olyan határozottak. 

Szülőként nekünk kell tudatosabbnak lenni és a gyerekeink jogait jobban védeni – ezt az intézmények nem fogják helyettünk megtenni. 

Mindenféle szempontból izgalmas – és megterhelő – lesz a következő néhány hónap. Próbáljunk úgy tekinteni rá, mint lehetőségre, hogy a gyerekünkhöz még közelebb kerüljünk, a beszélgetésekkel a bizalmi kapcsolatunkat erősítsük, és ilyen módon egy kis értelmet adjunk annak a sok ezer tartalomnak, ami ránk ömlik a kampány során. Mindannyiunknak sok erőt és kitartást kívánok hozzá! 

Gyurkó Szilvia