Ezért választják sokan az abortuszt mint fogamzásgátló eszközt

–

Azt talán rögtön a cikk elején leszögezhetjük, hogy terhességmegszakításra senki sem megy jókedvében. Hogy mégis vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek tagjainak ez jelenti a születésszabályozás fő eszközét, annak az okai rendkívül összetettek. Szerepet játszanak benne a szűkös anyagi keretek, az orvosi protokoll rugalmatlansága, az általános információhiány, a felvilágosítás elmaradása a szülők részéről, ami gyakran szemérmességből fakad, a temérdek tévhit, ami megbízható információforrások híján kering a fiatalok körében, a tradicionális nemi szerepek, a hagyományok, de a nőgyógyászati rendelőkben tapasztalható verbális abúzus, a szülészeti erőszak és az egészségügyi intézményekben megélt további traumák is. Ezeket igyekszem alább végigvenni, hogy jobban megértsük az abortuszok magas számát.

A felvilágosítás hiánya

A 2021-ben meghozott gyermekvédelmi törvény erősen korlátozta az iskolákban történő szexuális felvilágosítás lehetőségeit (mi ITT írtunk róla bővebben). Az Átlátszó ezzel kapcsolatos felméréséből kiderül: a gyerekek túlnyomó része (81,2 százaléka) barátoktól, televízióból vagy az internetről próbálja beszerezni az információkat. Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek nem tudnak a megfelelő forrásokból tájékozódni, a szexszel kapcsolatos tudásuk hiányos, és hemzseg a tévinformációktól.

„Nincs vagy alig van szexedukáció az iskolákban, sokan csak akkor értesülnek alapvető dolgokról, ha a szülők beszélnek velük – mondja Kupcsok Julianna szociológus, az EMMA Egyesület munkatársa. – Azonban az ilyen jellegű beszélgetések a szemérmesség miatt gyakran elmaradnak, vagy túl későn kerül elő a téma, és addigra a gyerek már felvilágosította magát az internet vagy a haverok segítségével.”

Az információ fájdalmas hiányáról a roma származású Zsuzsa is mesél, aki elmondja: a szexualitással kapcsolatos dolgok még mindig hatalmas tabunak számítanak a környezetében.

„Erről az apákkal egyáltalán nem lehet beszélni, de az anyák is nehezen hozzák szóba a dolgot. Az a tapasztalat, hogy az anyák nem igazán tudják, hogyan kezdjenek bele, legtöbbször inkább egy veszekedés során jön fel a téma, akkor például, amikor a lány már 16 éves, és nemi életet él.

Gyakoribb az, hogy az egész úgy jön elő, hogy az anyák ráförmednek a lányukra, védekezzenek, különben baba lesz a vége.”

Emiatt az első menstruáció is sok mindenkit sokként ér, erről Zsuzsának személyes tapasztalata is van. Ő ezzel együtt úgy látja, van némi fejlődés a fiatalok körében, akik között most már egyre többen tájékozottak, de a szégyenlősség még így is sokukra jellemző. Azt mondja, emiatt is fordulhat elő sok nem kívánt terhesség. 

A Dózsa György úti hajléktalanszállón két éve működik nőgyógyászati rendelő, ez idő alatt körülbelül 350 alkalommal láttak el ügyfeleket. Clease Piroska nőgyógyászati asszisztens nem csak itt találkozik érintettekkel, rendszeresen jár ki szállókra, ahol női egészségről beszélget hajléktalanságban élő asszonyokkal: legfőképp menstruációról, fogamzásgátlásról, változókorról, a szállókon élő nők java része ugyanis középkorú vagy annál idősebb.

Clease Piroskának az a tapasztalata, hogy az ügyfelei körében nagyon vegyes, hogy mit tudnak a saját testi működésükről – vannak, akik alapdolgokkal sincsenek tisztában. Cikluskövetés-oktatóként igyekszik átadni a tudományos alapokon nyugvó bázis információkat, mint amilyen a Billings Ovulációs Módszer^® is (amit egyébként Teréz anya is tanított az indiai nyomornegyedekben). Úgy gondolja, ha szélesebb körben is tanítani tudná ezt, akkor a nem kívánt terhességek számottevő részét meg lehetne vele akadályozni.

„A nyákot illetően – ami, ugye, az egyik termékenységi jelünk – sokan elképednek, hogy az nem folyás, de azzal sincsenek a legtöbben tisztában, hogy az időzítésen milyen sok múlik, vagy hogy a menstruáció idején is teherbe lehet esni. Egyes esetekben valóban úgy tűnik, hogy nem sokat tudnak a testi működésük kulcselemeiről.”

Clease Piroska azonban hozzáteszi,

az egy dolog, hogy az ember tisztában van a saját testének működésével, és megvannak a szándékai egy nem kívánt terhesség megelőzését illetően. Ám ott is csorbulhat ez az akarat, ha a férfi partner ezt nem veszi figyelembe.

Mélyszegénységben, hajléktalanságban élők között is számos egyenlőtlenségen alapuló kapcsolat van, ahol a férfi a saját birtokának tekinti a nőt, és ha ő közeledni akar szexuálisan, akkor úgy gondolja, a nőnek kötelessége annak eleget tenni.

Információhiány

Kupcsok Julianna és az EMMA Egyesület többi munkatársa a humanitárius programjukon keresztül kezdtek el segíteni ukrán menekült nőknek nőgyógyászati területet érintő kérdések kapcsán. Nemcsak információra és praktikus tanácsokra volt ezekben az esetekben szükség, de például arra is, hogy elkísérjék őket a rendelőkbe.

Emellett a 2020 óta működő alsózsolcai dúlaszolgálat tagjai a szüléskísérés mellett most már a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás kérdéseivel kapcsolatban is támogatást nyújtanak a helyi nőknek.

Mind a menekülteknek, mind a roma nőknek szüksége van az ilyen jellegű a segítségre, ugyanis, ahogy Kupcsok Julianna megfogalmazza, „rendkívül bonyolult a rendszer, ami még egy középosztálybeli magyar nőnek is kihívást jelenthet: hová kell menni, mikor, kihez és milyen laborvizsgálatra, hogy a gyakran embertelen bánásmódról már ne is beszéljünk”. (Nem csoda, hogy amikor megnyílt a Dózsa György úti hajléktalanszállón a kifejezetten traumaérzékeny nőgyógyászati rendelés – elsősorban hajléktalanságban élő nők számára –, akkor arra számos nem rászoruló nő is szeretett volna bejutni, kizárólag azért, mert itt rájuk szánják az időt, és nem egy feladatnak, darab húsnak tekintik őket. Az erről szóló riportot elolvashatod ITT.)

Az alsózsolcai dúlaszolgálatban roma nők kísérik a helyi asszonyokat a nőgyógyászati rendelésekre, vizsgálatokra, akár szüléssel, akár fogamzásgátlással, abortusszal, rákszűréssel kapcsolatos ügyről van szó. Ez nemcsak a kórházi látogatás gyakorlati részében jelent sokat, de gyakran a dúla jelenléte az, ami elősegíti, hogy az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók számukra érthető nyelvezettel, türelemmel beszéljenek a szegényebb sorsú és/vagy roma páciensekkel.

„A fogamzásgátlási egyenlőségre való törekvés lényegében azt jelenti, hogy mindenki számára ingyenes legyen a fogamzásgátlás. Sajnos azonban ez önmagában még távolról sem elég – mutat rá az egyik fő problémára, az információ hiányára Kupcsok Julianna.

– Attól, hogy ingyen van a spirál – mint ahogy egy-két önkormányzati akció keretében szokott ilyenre lehetőség nyílni –, még nem kapja meg a nő azokat az információkat, amik ahhoz szükségesek, hogy élni is tudjon vele. Csak annyit mondanak neki, hogy ez megvédi a terhességtől. De hogy hogyan, hol tudják felhelyeztetni, hogy működik, mit kell hozzá nekik megtenni, az nem hangzik el.”

A hajléktalanszállókon előfordul, hogy egy-egy pályázat révén az ott lakóknak rendelkezésére áll ingyenes óvszer, illetve a BMSZKI nőgyógyászati rendelőjében ingyen helyezik fel a spirált (ez a lehetőség is pályázati forrásoknak köszönhető), ha valaki igényt tart rá. Utóbbit illetően az ügyfelek esetében az a jellemző, hogy a legbiztosabb megoldást szeretnék választani, a hormonos spirált illetően azonban a melléktünetként elmaradó menstruáció sokak szemében elrettentő erővel bír. 

A szociális rendszerben élő személyek esetében tehát nem csak az anyagi tényezők azok, amik gátló erejűek a születésszabályozásban. Az információs szegénység is számottevő, sokakhoz a rendelő létezésének híre sem jut el, vagy nem tudnak az ott rendelkezésükre álló, ingyen elérhető szolgáltatásokról, hiába igyekeznek az ott dolgozók minél szélesebb körben informálni a lehetséges ügyfeleiket, mondja Clease Piroska. Nehézséget okoz emellett az is, hogy bevonják őket a csoportos edukatív beszélgetésekbe.

„Nehéz őket megszólítani, motiválni, hogy eljöjjenek. Ebben közrejátszik a bizalmatlanság, ahogy az is, hogy az itt lakók közül szinte mindenki elszenvedett valamilyen bántalmazást a különféle intézményekben, úgyhogy úgy vannak vele, mindenki hagyja őket inkább békén.” 

Emellett gyakoriak a tévhitek, félinformációk is, illetve a lehetséges kockázatok téves vagy aránytalan megítélése. „Azon sokkal jobban aggódnak, hogy a spirál fertőzéseket okozhat, mint hogy milyen következményei lehetnek egy sokadik abortusznak” – teszi hozzá Clease Piroska.

A félelmek, rossz tapasztalatok gyorsabban terjednek el, mint a hiteles információk – ezt Kupcsok Julianna is tapasztalja. „A spirállal kapcsolatban sokszor előjön az a tévhit, hogy be tud nőni a méhbe. Akkor valóban felmerülhet probléma, ha az öt évre szóló spirál tizenöt-húsz évig bent marad, de ha valaki megfelelő rendszerességgel eljár vizsgálatra, szűrésre, akkor nem lehet gond. Ezt azonban senki nem mondja el az érintetteknek, akik közül, ha valaki meghallja a rémhíreket a szomszédasszonytól, máris kialakul benne egy óriási ellenérzés” – mondja a szociológus. 

A fogamzásgátló tabletta sem válik be mindenkinél. Egyrészt a bevételére mindennap a megfelelő időben oda kellene figyelni, ami nehézséget okozhat, amellett az ára is borsos. „Gyakori, hogy elfeledkeznek róla, hiába mondják el nekik, hogy ezt mindennap kell szedni, akkor is, ha nem szexelnek – meséli a tapasztalatait a roma származású Zsuzsa. – De az is sűrűn előfordul, hogy ha egy lány elkezdi szedni a tablettát, és annak a hormontartalma miatt elkezd hízni vagy szőrösödni, akkor azonnal abbahagyja.”

Zsuzsa szerint

jó lenne, ha az egészségügyi dolgozók szépen és türelemmel beszélnének velük, elmondanák a lehetőségeket, hogy tudják, mire számítsanak, mik a kockázatok, mellékhatások, érvek, ellenérvek az egyes módszereknél. „Ehelyett csak a lebaszás megy.” 

Rugalmatlan orvosi protokoll

Tapasztalatai alapján Kupcsok Juliannának az a benyomása, hogy olyan az egész helyzet, mintha direkt akadályozni akarnák a nőket.

„Ha sok gyereket szül, akkor azért ítélkeznek felette, ha abortuszra megy, akkor meg azért.

Spirált a szülés utáni hathetes vizsgálaton például nyugodtan fel lehetne helyezni, ám erre a legtöbb orvos nem hajlandó. Külföldön egyre elterjedtebb gyakorlat a szülés után három napon belül feltenni. Ha azt mondják a nőknek, hogy hat héttel a szülés után már lehet szexuális életet élni, akkor fontos, hogy megadják nekik a fogamzásgátlás lehetőségét. De ugyanez igaz az abortuszt követő esetekben. A beavatkozás utáni negyedik héten kell visszamenni ellenőrzésre, akkor is fel lehetne tenni. Ám a szakemberek csak akkor hajlandók erre, ha menstruál a nő, és akkor is csak a menstruáció bizonyos napján, amikor már csökkent a vérzés. De mivel a négyhetes kontrollon nem menstruál, visszahívják egy másik alkalomra. Időpontot jó esetben két hónappal későbbre adnak, ami idő alatt megint nincsen védve egy nem kívánt terhességgel szemben.”

Zsuzsának is az a megélése, hogy abortuszra is nehezen kapnak a nők időpontot. „Mire észreveszi az anyuka az állapotát, már legalább hathetes terhes. Sürgősen kellene az időpont, de ha nincs, és bemegy soron kívül, akkor elhordják mindennek.

Volt olyan orvos, aki egy barátnőmnek azt mondta, ha meghal az abortusz következtében a műtőasztalon, neki ugyan nem fog hiányozni.”

Mi az oka annak, hogy ennyire nyögvenyelős megbízható fogamzásgátláshoz hozzájutni Magyarországon? Valóban ennyire szűk az az időablak, amikor felhelyezhető egy spirál? Erről kérdezem Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász szakorvost, aki azt állítja, a spirálfelhelyezést valóban hajlamosak az orvosok túlmisztifikálni, túlbonyolítani, teljesen feleslegesen.

„Az eredeti elképzelés, a régi protokoll az volt, hogy menstruáció alatt kerüljön fel, méghozzá azért, hogy az eszköz garantáltan ne interferáljon egy már megfogant, de még nem detektált terhességgel. De ma már nagyon jó módszerek vannak arra, hogy kizárjuk a terhesség lehetőségét, így teljesen nyugodtan fel lehetne tenni a ciklus bármelyik pontján.

Az is egy fontos szempont a spirál felhelyezését illetően, hogy egy átlagos forrással rendelkező magyar szakorvosi rendelőben nem mindig van meg az a steril feltáró szett, amire szükség van a spirál felhelyezéséhez.

Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor nem tudják szakrendelői járóbeteg körülmények között feltenni, hanem beutalják az illetőt a kórházba. Így fordulhat elő, hogy egy maximum tizenkét perces beavatkozásra a páciensnek egy kórházlátogatást, és komplett napot kell szánnia. Ez nagyon megbonyolítja a dolgokat. Az az igazság, hogy a dátumban sem kellene ennyire rigorózusnak lenni, és a felhelyezés körülményei sincsenek mindenhol biztosítva.”

Benkovics Júlia úgy látja, a fogamzásgátlás nagyon nehéz téma itthon még mindig, a felvilágosítás is hagy némi kívánnivalót maga után, és a nőgyógyászok is nagyobb feneket kerítenek a fogamzásgátlásra való jogosultságnak, mint amekkorát kellene.

„Jó példa erre az a káros szokás, ami dívik Magyarországon: ha valaki telefonon jelentkezik egy szakrendelőbe azzal, hogy másnap el fog fogyni a fogamzásgátló tablettája, és szeretne beugrani egy új receptért, akkor távolról sem biztos, hogy azt megkapja. Ha az ország és az ellátó célja az, hogy ez a nő reproduktív szempontból biztonságban legyen, akkor minél kevesebb akadályt kellene elé gördíteni. Ezzel szemben az a szokás, hogy ilyenkor megnézik az asszisztensek, hogy van-e érvényes rákszűrése, és ha nincs, akkor nem írják fel. Mintha az ember azzal érdemelné ki a fogamzásgátlás lehetőségét, ha az ajánlásokat becsülettel betartó állampolgárként viselkedik.

A fogamzásgátláshoz való hozzáférés tehát nem csak a romák számára nehezített. És ezek a nehézségek, amikkel találkozik ma itthon gyakorlatilag bárki, nem kicsik.”

Amit a saját praxisában a romákat illetően a doktornő tapasztalt, az az, hogy sok családban hagyományosan nem elfogadott az, hogy berendezkedjenek a tudatos fogamzásgátlásra, ezért is fordulhat elő, hogy inkább a terhességből való kimenekülést választják. Mesterséges terhességmegszakítás után a műtőben feltenni egy spirált a páciens beleegyezésével az ő szakmai véleménye szerint valószínűleg egy jó kockázat–haszon mérleg lenne, mégsem ezt választja az orvosok jelentős része. 

A fogamzásgátló eszközök itthon drágák, főleg úgy, hogy sokaknak buszra sincsen pénze, hogy elmenjenek az orvosi rendelésre a szomszédos városba. Az is akadály, hogy ha az édesanyának kisgyerekei vannak otthon, és a férje dolgozik, akkor nem tudja kire bízni a gyerekeket, amíg eljár a saját ügyében. Az EMMA Egyesület által működtetett dúlaszolgálat tagjai ezekben is igyekeznek segíteni. „De azt általánosságban elmondhatjuk: a rendszer egyáltalán nem nőbarát” – állítja az egyesület szociológusa.

A menstruációs szegénység is sok helyen jellemző probléma. „Van olyan, hogy a lányok azért nem mennek suliba, mert menstruálnak. Egy olyan családban, ahol három-négy lány van, ez tényleg óriási anyagi terhet jelent” – magyarázza Kupcsok Julianna.

Az anyagi nehézségek nemcsak a védekezésben jelentenek akadályt, de az abortusznál is. Halmozottan hátrányos helyzetű papírral rendelkező személyeknek 13 ezer forintért végzik el a beavatkozást, anélkül pedig nagyjából 45 ezer forintba kerül. Ami azt is jelenti:

ha valakinek nem áll rendelkezésére az összeg, akkor meg kell szülnie a gyerekét.

Félrevezető hagyományos értékrendek

„A roma családokban nagyon erős lehet a tradicionális elvárás a nők irányába, hogy anyává váljanak, ha pedig gyerekei vannak, akkor maradjon otthon – mondja Kupcsok Julianna. – Az is gyakori forgatókönyv sajnos, hogy egy nő elkezdi a spirálfelhelyezési procedúrát, amihez először is el kell mennie rákszűrésre, laborra, ezekhez időpontot kell kérnie, ami nem mindig sikerül, vagy csak nagyon sokára. Akkor megpróbál soron kívül bejutni, ez esetben pedig az orvoson múlik, hogy végül fogadja-e, vagy sem. Az ilyen estekben van, hogy már a férjük szól rájuk: »két hónapja mászkálsz eredmény nélkül, most már hagyd abba«. Ha viszont három hónap múlva visszamegy a kórházba, mert közben teherbe esett, akkor az egészségügyi szakemberek forgatják a szemüket, hogy már megint ott van.”

„Sok abortusz van manapság – számol be a tapasztalatairól Zsuzsa is. – Ennek az egyik oka az, hogy a roma férfiak jellemzően nem szívesen használnak óvszert. Több ismerősöm is mondja, hogy az ő ura nem szereti.

A roma férfiak közül vannak, akik úgy érzik, a becsületüket alázná meg az óvszerhasználat, hiszen az ő maszkulinitásuk része, hogy minél több gyereket tudjanak nemzeni.”

Abortusz mint fogamzásgátlás

Clease Piroskának az a tapasztalata, a magzatelhajtásra valóban többen fogamzásgátló módszerként tekintenek. „Van számos olyan ügyfelünk, aki elmondja, hogy terhes, és szeretné elintézni az abortuszt. Néhányan úgy tekintenek a procedúrára, mint egy egyszerű megoldási módszerre, a terhességükre pedig, mint egy problémára, aminek az abortusz vethet véget. Van a testében valami, amit nem akar, és azt kivetetné onnan.” 

Ennek a hozzáállásnak a hátterében azonban az öngondoskodás hiánya is áll.

A testéről való gondolkodás egészen más egy olyan személy számára, aki nehéz, szeretetlen körülmények közül származik, vagy gyerekkorában abúzus érte. És annál is egészen más, aki folyamatos nélkülözésben, egyik napról a másikra él.

Az sem ritka sajnos, hogy magukban az egészségügyi intézményekben kénytelenek abúzust elszenvedni.

Amikor a szülészeti erőszak keveredik a rasszizmussal

„Van a szülészeti erőszak, meg a rasszizmus, na most el lehet képzelni a kettő a keverékét – mondja Kupcsok Julianna. – Brutális. Magukra hagyják a roma nőket, hosszú órákra feléjük sem néznek.”

Vajon mit él át az első szülésénél egy nő, akit eleve megfélemlít az idegen, hivatalos, orvosi környezet, miközben senki hozzá sem szól, és nem mondják meg neki, hogy mit kellene csinálnia, mire számítson? De ha jelen vannak az egészségügyi dolgozók, sokszor abban sincs köszönet.

„Nagyon gyakori, hogy megalázó megjegyzéseket tesznek a füle hallatára. És olyan is előfordul, hogy ha nem veszi kézbe szülés után azonnal a kisbabáját, akkor megfenyegetik, hogy elvitetik a gyerekvédelmisekkel, mert biztosan rossz anya” – számol be a tapasztalatairól a szociológus. 

„Rasszizmus van a kórházakban, és lesz is sajnos – panaszolja Zsuzsa. – Ez nem fog elmúlni szerintem soha. Gyakran odaszúrnak a roma nőknek valami bántót.

Volt olyan ismerősöm, akinek a szülésznő kárált a szülőszobán, hogy mennyire elrontotta az életét, pedig járhatott volna iskolába. Ami felháborító, hiszen mások is vannak, akik gyerek mellett járnak akár egyetemre is. De olyan is van, hogy az újszülöttnek adott néven kezdenek el élcelődni, hogy »ha Armandónak hívja, akkor majd, ha szólítja, odarohan az egész telep«.

Olyat is mondanak szüléskor, hogy ha jó volt bevenni, akkor legyen jó kiadni is. A szomszédos kórházban pedig van egy olyan doktornő, aki híresen rosszul bánik a roma nőkkel. Gyakori, hogy a vizsgálatok után vérezve, fájdalmakkal jönnek ki.”

Zsuzsa elmeséli egy tizenéves barátnőjének a történetét is, akit folyamatosan azzal piszkáltak az orvosok a vizsgálatok során, hogy hogyan hozhatta magát ilyen helyzetbe. Szülés közben a hasába könyököltek, lehordták, amiért sikoltozott a vajúdás során, de a ledrámaibb jelenet azután történt, miután világrajött a kisbaba. Az orvos otthagyta az erősen vérző, frissen szült nőt, akinek végül olyan súlyos lett az állapota, hogy a szülésznőknek kellett segítséget hívniuk, az életveszélyes állapotot három másik orvos sürgős beavatkozásával lehetett csak megoldani.

A kórtermekben is szétválasztják a romákat és a nem romákat, meséli Zsuzsa, aki azt is elmondja, míg a magyarokhoz bemegy a szoptatási tanácsadó, a romákhoz általában csak az anyakönyvvezető, akinek kötelező „legkönyvelni” a gyereket. „Semmit nem segítenek nekik. Abortusznál ugyanez, semmit nem mondanak a folyamatokról se előtte, se utána. Tárgyként kezelik őket, miközben beszólogatnak nekik. Az ember már alig várja, hogy hasson az altatás, csak ne halljon semmit.”

Az abortuszok esetében megjelenő abúzust a szociológus tapasztalatai is alátámasztják.

„Van, hogy bugyi nélkül kell várakozniuk, amíg sorra kerülnek. Ott állnak kiszolgáltatott, megalázó helyzetben, és akkor kénytelenek végignézni, ahogy kitolják az abortuszról az előző pácienst, aki még nincs magánál, és előfordul, hogy azt is látják, hogy úgy dobják le az ágyra, mint egy húsdarabot”

– mondja. 

Szokta a roma nőket azért is kritika érni, hogy abortusz után röhögcsélnek a szobában, de Kupcsok Julianna szerint óriási hiba bárkit is elítélni egy felszínes megfigyelés alapján. „Először is a bódításnak lehet ilyen hatása. De attól még, hogy nevetnek, nem biztos, hogy ez a belső megélésük is. Miért kellene mindenkinek ugyanúgy kezelni az abortuszát, a külső szemlélő ítéletéhez, igényeihez szabva?”

Nem csak a roma asszonyok szenvednek a diszkriminációtól. Sokaknak, amikor elkérik a lakcímkártyáját, és ebből kiderül, hogy hajléktalanszállón élnek, akkor már másképp bánnak velük.

A szülésznői gyakorlatát végző Clease Piroska számtalanszor szemtanúja volt diszkriminatív és rasszista eseteknek. „Embertelenül bánnak velük. Nagyon gyakori, hogy a roma asszonyokat elszigetelik a családjuktól, aztán magukra hagyják őket, nem foglalkoznak velük. Mindenki másnál például ott lehet a telefonja, de tőlük gyakori, hogy elveszik.”

Clease Piroska úgy látja, óriási a szakadék a romák és a nem roma egészségügyi dolgozók között. „Nem értik a romákat, és nincs is bennük nagyon hajlandóság, hogy megértsék. Emellett rengeteg az előítélet, a tévhit. Az is nehézséget okoz, hogy az orvosok, ápolók egyszerűen túl vannak hajszolva, ki vannak égve. Nincs idejük, energiájuk pluszban leállni valakivel hosszan átbeszélni a dolgokat az ő tempójában és szintjén. És igen, sajnos az is gyakori, hogy egyszerűen nem veszik őket emberszámba.”

Az a benyomása továbbá, hogy a romákkal szemben sokan messze többet megengednek maguknak, olyan stílust, szóhasználatot, megnyilvánulásokat, amit egy nem romával szemben eszükbe sem jutna. „Nyilvánvaló, hogy sokkal kevésbé kontrollálják magukat. Megjegyzéseket tesznek, hogy akkor kellett volna gondolkodni, amikor összebújtak, vagy ha valaki hangosan éli meg a szülési fájdalmakat, akkor arra célozgatnak, hogy hol másutt kellett volna inkább kiabálni. És itt most nagyon finoman fogalmaztam.”

A cikkben tárgyalt probléma, mint látható, igen összetett, így a megoldást sem lehet csupán egy lépéssel abszolválni. Szükség lenne megfelelő és rendszeres felvilágosításra már általános iskolában is. Ahogy arra is, hogy a családokban is nyíltan, tabuk nélkül lehessen beszélni a szexualitásról. Fontos lenne megkönnyíteni a hozzáférést az információhoz ugyanúgy, ahogy a megfelelő fogamzásgátló módszerekhez. Elengedhetetlen hozzá, hogy soha, senkinek ne kelljen elszenvednie intézményi abúzust, vagy érjen megkülönböztetés bárkit a származása, vagy a helyzete miatt.

Zsolcán jelenleg hét dúla dolgozik, akik feminista aktivista munkát is végeznek. Annak a hatása, hogy a tabusított témákról végre nekik köszönhetően megindult egy felszabadult diskurzus, az ő környezetükben, közösségükben már erőteljesen érzékelhető. A nők itt már nem „túlesnek” a szülésen, abortuszon, hanem tudnak róla beszélni, meg tudják élni azokat a dolgokat, amik velük történnek.

A női körök – amikre szintén hatalmas szükség van – náluk nagyon jól működnek, a lányok, asszonyok így egymást is tudják segíteni. „Azt gondolhatjuk, hogy a konzervatív, vallásos roma nőkkel nem lehet olyan érzékeny témákról beszélni, mint például a pornó, vagy az abortusz, de ez nincs így. Ha van egy biztonságos tér, ahol tudják, ami elhangzik, az nem fog elterjedni a faluban, ahol senki nem ítéli őket el, akkor szívesen beszélnek” – osztja meg a tapasztalatait Kupcsok Julianna.

Fiala Borcsa