Miért válhatott hagyománnyá a gólyák megszégyenítése az egyetemeken?

–

Egykori diákok szerint a visszaélések nem most kezdődtek, hiszen a BME gólyatáborai már évtizedek óta hasonló légkört árasztanak. A történtek nyomán az egyetem vezetése vizsgálatot indított, és új szabályozást vezet be a táborok biztonságosabbá tétele érdekében.

A BME VIK bodajki gólyatáborában részt vevő gólyák arról számoltak be, hogy:

• magázódniuk kellett a felsőbb évesekkel;

• a tűző napon egy órán keresztül gyalogoltak a tábor helyszínére, miközben a gurulós bőröndöket a kezükben kellett cipelniük;

• hagyniuk kellett, hogy a felsőbb évesek megmotozzák őket;

• a felsőbb évesek elvették tőlük az otthonról hozott ételt, a gyógyszereket, valamint az óvszert;

• a szobák koedukáltak voltak, nemek aránya szerint 13 fiúra 1-2 lány jutott, illetve néhány felsőbb éves, akik a földön aludtak;

• a mellékhelyiséget maximum háromszor használhatták naponta,

a fiúk 2, a lányok 5 percet kaptak az esti tisztálkodásra, beleértve a zuhanyzást, fogmosást, a mellékhelyiség használatát és az öltözködést, miközben a táborvezetők stopperrel mérték az időt, és baseballütővel verték a zuhanyfülke ajtaját;

• az otthonról hozott élelmiszerek hiányában egész nap éhesek voltak, mivel a táborban csak késő este kaptak vacsorát.

Motozás, kevés étel, elkobzott gyógyszerek

A VIK-es gólyatábor már az esemény előtt is figyelmet kapott a sajtóban, ugyanis az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) az önmegtartóztatásra hivatkozva megtiltotta, hogy a diákok óvszert vigyenek a táborba, amit Radácsi Kristóf, az EHK elnöke a 444-nek azzal magyarázott, hogy az intézmény így tud gondoskodni arról, hogy minden gólyának értékteremtő, jó hangulatú, biztonságos kikapcsolódásban legyen része.

A hírek kapcsán megkerestük a bodajki gólyatábor résztvevőit, akik anonimitást kértek. „Szerencsére hátul álltam, így láttam, hogy az előttem lévők táskájából kipakoltatták a kaját és a gyógyszereket. Nem akartam, hogy elvegyék a fogamzásgátlómat, ezért gyorsan zsebre raktam. A motozáskor persze elvették, és kiröhögtek, mondván, hogy úgysem lesz rá szükségem” – mesélte egy lány, egy másik diák pedig arról számolt be, hogy a táborban nem kaptak elegendő és jó minőségű ételt.

„Napközben egy szelet zsíros kenyeret kaptunk, de este sem volt elegendő az étel, ráadásul annyira furcsán nézett ki a vacsora, hogy inkább nem ettem meg. Ezt később megbántam, mert az otthonról hozott nasikat elvették tőlünk, így legközelebb reggel tudtam enni. Az étkezésre nagyjából 5 perc jutott, ha ezalatt nem tudtuk befejezni, akkor ott kellett hagyni” – számolt be róla egy fiú.

A bodajki gólyatábor kapcsán az Eduline számos olvasói levelet kapott, amelyekből kiderül, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy a felsőbb évesek visszaéltek a helyzetükkel. Többen is azt írták, hogy a BME-s gólyatáborok lényege már a kétezres évek eleje óta az elsőévesek megszégyenítése. 

Több évtizedes probléma

Az egykori hallgatók szerint a korábbi évek gólyatáborai munkatábori hangulatot idéztek. „Az egyik szervező bottal tologatott minket egyik sorból a másikba. Mindenért engedélyt kellett kérnünk, vezényszavakat használtak, és csak azután ehettünk, ha elvégeztünk bizonyos feladatokat” – emlékezett vissza egy öregdiák a BME 2009-es VIK-es gólyatáborára.

A BME gólyatáborát övező botrány még nagyobb figyelmet kapott, miután augusztus 23-án Barta Zsanett építészmérnök, a BME korábbi hallgatója megosztotta személyes tapasztalatait az egyetem 2012-es építészmérnöki kar gólyatáboráról. Videójából kiderül, hogy a gólyáknak a Balatonra tartó vonatúton az ülések helyett a felső csomagtárolóra kellett ülniük. Ezután a felsőbb évesek körbeadták a jägeres üveget, amiből mindenkinek kötelező volt innia, a folyamatos itatás pedig a tábor helyszínén is folytatódott. 

Zsanett-tel a napokban személyesen találkozunk, ekkor elmesélte, hogyan próbálta meg kivonni magát a túlzott alkoholfogyasztásból.

„Nem akartam én lenni az első, aki azt mondja, hogy nem iszik. Úgy éreztem, nem elég indok egyszerűen azt mondani, hogy nem iszom, ezért azt mondtam, hogy vallási okokból nem fogyasztok alkoholt, és reménykedtem, hogy így nem kötnek belém.”

Zsanett látta, hogy a társai nagyon ittasak lettek, elvesztették a kontrollt, és olyan dolgokban is részt vettek, amire józanul valószínűleg nemet mondtak volna. 

Faragó Laura szociálpszichológus szerint többek között az alkoholfogyasztást övező normák és az áldozathibáztatás kérdése is hozzájárulhat egy ilyen helyzet kialakulásához. A szakember elmondta, hogy mivel a középiskolában egészen más normarendszer uralkodott az alkoholfogyasztást tekintve, a gólyatáborban normatívvá válhat alkoholt fogyasztani, és aki vonakodik, azt sokszor kényszerítik az ivásra, vagy megalázzák, ha nemet mond. „Az alkoholfogyasztást övező stigmák nehezíthetik a segítségkérést, amennyiben valakit bántalmazás ér: hiszen ha az áldozat alkoholt fogyasztott, sokan felelősnek tartják őt az erőszak bekövetkezéséért. Fontos tudatosítani ugyanakkor, hogy

attól még, mert az áldozat is fogyasztott alkoholt, senki sem tehet vele olyat, amibe nem egyezik bele, vagy amihez nem tudja a beleegyezését adni.” 

Hazamenni a gólyatáborból

Barta Zsanett arról is mesélt, hogy, hogy a tábori programok többnyire szexuális jellegű feladatokból álltak. Az egyik próbatétel során a gólyáknak TicTacot kellett átadniuk egymás szájából a következő embernek. „Én már a tictacos feladatnál kiálltam. De az verte ki nálam végképp a biztosítékot, hogy a 8 fős szobába 10-15 diákot osztottak be – idézi fel. – Este eldöntöttem, hogy hazamegyek, de még nem volt okostelefonom, ezért felhívtam anyukámat, és megkértem, hogy az otthoni számítógépen nézze meg, mikor indul a legkorábbi vonat, de aznap már nem tudtam hazamenni, így ott maradtam. 

Összebarátkoztam egy lánnyal, aki szintén rosszul érezte magát, de nem akart kilógni a sorból, és kérlelt, hogy maradjak vele. A reggeli torna után nem bírtam tovább. A lányoknak pucsítaniuk kellett, a szervezők pedig pontozták a feneküket. A vonat indulására várva már nem vettem részt a feladatokban, csak távolról néztem, ahogy a felsőbb évesek tojással és liszttel dobálták a gólyákat, majd beterelték őket a Balatonba, ahol fürdőruhát kellett cserélniük a fiúknak a lányokkal, vagyis a fiúknak alul alig, a lányoknak felül semmit nem takart az új ruha, ezért a lányok a kezükkel takarták a felsőtestüket. 

Ezután a felsőbb évesek elkiáltották magukat, hogy pluszpontot kap az a csapat, amelyiknek lánytagjai pacsiznak velük. A lányok felsőteste így teljesen fedetlenül maradt, miközben a szervezők fotóztak őket és a mai napig nem tudjuk, kinél vannak ezek a képek.”

Zsanett ezután elhagyta a tábort, a szívatások viszont még Budapesten is folytatódtak a gólyahéten. Az egyetemi időszakot néhány barátnőjén kívül egyedül töltötte, mert a tábori élmények után közvetlenül nem igazán talált olyanokat, akik értették volna, mi volt ezekkel a feladatokkal a probléma.

Évekkel később, a videók megosztása után viszont számtalan üzenetet kapott, és többen is bánják, hogy korábban nem álltak ki magukért, és a történtek feldolgozásához pszichológus segítségét kérték.

Mit mond és tesz az egyetem?

Az ügy kapcsán a BME azonnal reagált a megkeresésünkre, válaszlevelükben azt írták: 

„Megdöbbenéssel és sajnálattal értesültünk a sajtóban megjelent gólyatábori híradásokról. A BME eddig is elítélt és elfogadhatatlannak tartott mindenféle bántalmazó, méltóságot sértő viselkedést és intézkedést. A testület azonnal vizsgálatot indított és megkezdte a munkát a mindenki számára megnyugvást jelentő, biztonságot adó és a méltóságot garantáló szabályok kialakítására. A téma külső szakértőivel is felvettük a kapcsolatot. A BME kötelessége nemcsak a hallgatók oktatása, illetve szakmai pályára állítása, hanem minden körülmények között a biztonságuk védelme. Ez a cél a gólyatáborokra kiemelten vonatkozik. 

A sajtóban az elmúlt napokban számos korábbi, akár évtizedekkel ezelőtti gólyatáborról is megjelentek híradások. A táborok jelenlegi, szigorúbb szabályainak bevezetését éppen ezek az esetek indokolták évekkel ezelőtt. Ennek érdekében készült több évvel ezelőtt az a – más intézmények gólyatáboraiban szerzett tapasztalatokat is felhasználó – házirend, amely alapján idén is megszervezték a táborokat. A szabályozást ismételten megújítja a BME, hogy megelőzze, illetve megakadályozza a visszaélések lehetőségét.

A Műegyetem a jövő évtől új modell szerint, központilag szervezi a gólyatábort, annak érdekében, hogy a hallgatók első egyetemi élménye támogassa a közösségépítést, segítse a középiskola és az egyetem közötti átmenetet és megalapozza a sikeres egyetemi tanulmányokat.”

A BME a hírek megjelenése után munkacsoportot állított fel, amelynek tagjaival neki is láttak a válaszlevélben említett teendők elvégzésének. Arról is tájékoztattak, hogy minden hozzájuk érkező bejelentést kivizsgálnak, az erre a célra létrehozott e-mail-címre eddig több mint ötven hallgatói levél érkezett, amelyekről azt állítják, túlnyomó többsége pozitív vélemény. Az intézmény válaszából kiderül, hogy a negatív tapasztalatokról beszámoló levelek a szigorú szabályokra és a fegyelemre, az étel minőségére és mennyiségére panaszkodtak. A hosszú sorban állások, a hőség, valamint a folyamatos programok néhány résztvevő számára megterhelőnek bizonyultak.

A BME által megtett lépések előremutatónak tűnnek, ám az öregdiákok számára nem nyújtanak segítséget. Zsanett és más, névtelen visszaemlékezők szerint, a kétezres évek elején tartott gólyatáborokban készült fényképekről és videófelvételekről a mai napig nem tudni, kinél vannak.

Megalázó csatakiáltás

A BME körüli botrány után néhány nappal az Eduline egy olvasója megosztotta a Pécsi Tudományegyetem idei gólyatábori tájékoztatóját, amiben az intézmény tájékoztatást nyújt arról, hogy mit vigyenek magukkal a gólyák, valamint csatolták a csapatkiáltást:

„Mi vagyunk a Mambák / A Hosszú Faszú Mambák / Gyilkos méreg lövel / Pinád fekete gecivel tölti fel”.

Annak ellenére, hogy a vers egyértelműen megalázó, a szervezők felhívták a gólyák figyelmét arra, hogy a táborban tilos kényelmetlen helyzetbe hozni egymást. A lapnak egy elsőéves hallgató arról számolt be, hogy a csapatkiáltást egy pécsi nyilvános strandon is el kellett kiabálniuk kisgyerekes családok előtt. A diák arról is beszámolt, hogy egyik este a szervezők bementek a lányok szobájába, majd a lányoknak cumisüvegből kellett alkoholt inniuk, amit videóra vettek és megosztottak a csoportban. 

Jogi szempontok

Megkerestük a Hintalovon Alapítvány jogászát, Rácz Dominikát, aki elmondta, hogy a fénykép és videófelvétel készítéséhez a gólyák – ha pedig még nem töltötték be a 18. életévüket, akkor a törvényes képviselőjük – hozzájárulása szükséges, valamint ezek megjelentetéséhez is engedélyt kell adnia a felvételen szereplőnek. A felvételek nyilvánosságra hozatalához szükséges engedélynek és hozzájárulásnak mindig konkrétnak kell lennie, meghatározva a felhasználás pontos módját, sőt a hozzájárulást vissza is lehet vonni.

„Ha a résztvevők aláírták a beleegyező nyilatkozatot, azonban a fénykép vagy videófelvétel emberi méltóságában sérti a diákokat, a hallgató kérheti a felvétel törlését”

– mondta Rácz Dominika, és hangsúlyozta, hogy a diákokkal megfelelő módon ismertetni kell a gólyatábor szabályzatát, amelyben tájékoztatni kell őket arról, hogy milyen programokra és feladatokra számíthatnak, időt hagyva arra is, hogy kérdéseket tehessenek fel. 

A szakértő kiemelte továbbá a panaszút ismeretének fontosságát, vagyis hogy a diákoknak tudomásuk legyen arról, hogy szükség esetén kihez fordulhatnak, kitől kérhetnek segítséget. Rácz Dominika az Eduline-nak kifejtette, hogy a házirend szabályozhatja a táborba bevihető tárgyakat, a csomagok esetleges ellenőrzésének módját, azonban a motozás, amelyet a büntetőeljárási szabályokban rögzített, alapjogot korlátozó kényszerintézkedés, nem alkalmazható.

„Fontos lenne, hogy a gólyatábor szervezésében az egyetem több szintjéről is részt vegyenek, a programok tervezésébe bevonják az oktatókat, hallgatókat, szakkollégiumi tagokat, a közösség szervezéséért felelős személyeket is.

A gólyatábor alapvető célja a közösségépítés, aminek nem a megfélemlítésről, hanem az összetartozásról kellene szólnia.”

Megkeresésünkre a Pécsi Tudományegyetem azt válaszolta, hogy mivel az Eduline kérdésére azonnal reagáltak, többet nem kívánnak nyilatkozni. Az Eduline cikkéből kiderül, hogy gólyatábor kapcsán sem az egyetemhez, sem a szervező Hallgatói Önkormányzathoz nem érkezett hivatalos panasz vagy bejelentés. Az egyetem vezetése elhatárolódik az idézett csapatkiáltástól, és minden olyan mondattól, amely bárkit megsért az emberi méltóságában, és méltatlan egy felsőoktatási intézményhez.

Miért állunk be a sorba?

Miért válhatott hagyománnyá a gólyák megszégyenítése? Miért hagyják a diákok, hogy a felsőbb évesek ezt tegyék velük? A kérdések megválaszolásában Faragó Laura szociálpszichológus és Schell Gergely szociológus, tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta segített. A szakértők elmondták, hogy a gólyatábor egyfajta beavatási rítus, amikor különféle próbatételek megtétele után, a gólyákat látványosan befogadják az új közösségbe. Ezek a rítusok megkönnyítik a diákok alkalmazkodását a megváltozott élethelyzethez, hiszen kiemeli őket az addig megszokott szerepükből, ám megfeledkezünk arról, hogy a modern társadalmakban a rítusok célja, hogy támogassák az integrációt, és nem a diákok megalázása.

Schell Gergely elmondta, hogy a rossz társadalmi vagy csoportnormák megtörése azért nehéz, mivel az ember természeténél fogva igényli a csoporthoz tartozást, hajlamos a konformitásra, a tekintélynek való engedelmességre.

Számos szociálpszichológiai vizsgálat magyarázatot ad arra, hogy miért veszünk részt ártalmas közösségi tevékenységekben. Solomon Asch kísérletében három vonal közül kellett kiválasztaniuk a résztvevőknek azt, amelynek a hosszúsága megegyezik a bemutatott vonaléval. Amikor beépített személyek következetesen rossz választ adtak, a gyanútlan kísérleti személyek 76 százaléka, mivel nem akart kilógni a sorból, a csoportnyomásnak engedve legalább egyszer szintén téves választ adott.

A szakértők hangsúlyozták, hogy a legtöbb egyetemi hallgató életében a gólyatábor új szituáció, így ha azt látja, hogy a többség engedelmeskedik, nem könnyű nemet mondani, vagy elrontani mások szórakozását. 

Stanley Milgram kísérletében a résztvevők egy tanár utasítására áramütést adtak egy másik személynek, akkor is, ha az áldozat kiabált a fájdalomtól. A résztvevők 65 százaléka engedelmeskedett a tekintélynek, egészen a halálos szint eléréséig (a valóságban az áldozat nem kapott áramütést). A kísérlet rávilágít, hogy az emberek akkor is hajlamosak engedelmeskedni, ha ezzel másoknak fájdalmat okoznak vagy veszélyeztetik az életüket. A kísérlet kapcsán Schell Gergely felhívta a figyelmet egy érdekes párhuzamra: „Az áramütést adó gombsor segítségével lépésekben növelik az áramütés erősségét, így minél tovább jut el az alany a gombsoron, annál nehezebb beismernie magának, hogy minden korábbi lépésnél hibát követett el.

Minél tovább marad a diák olyan helyzetben, ami kényelmetlen számára, minél több olyan játékban vesz részt, amit egyénileg nem támogat, de a csoporthoz tartozás érdekében megteszi, annál nehezebb kiállni és felszólalni.”

Schell Gergely szerint a gólyatábor és Philip Zimbardo börtönkísérlete hasonló dinamikákra épül. A kísérletében részt vevők között véletlenszerűen kiosztották a börtönőrök és a rabok szerepét, ennek megfelelően az őrök dominánsak és kegyetlenek, a rabok pedig passzívak lettek. „Asch, Milgram és Zimbardo kísérletei azt vizsgálják, hogy az egyének hogyan reagálnak a csoportnyomásra, az autoritásra és a szerepekből fakadó hatalmi dinamikákra. A gólyatábor szervezői és vezetői hasonlóan viselkedhetnek az őrökhöz. A diákok, akik Asch konformitási kísérletéhez hasonlóan csoportnyomással szembesülnek, nagyrészt engedelmeskedtek, még akkor is, ha a feladatok kényelmetlenek vagy megalázók voltak számukra. Milgram kísérlete pedig megmutatja, hogy az újoncok a tekintélyt képviselő vezetők utasításait követik akkor is, ha azok erkölcsileg megkérdőjelezhetők” – magyarázta Schell Gergely.

Beletanultunk az áldozatszerepbe

Alapvető igényünk, hogy csoportokhoz tartozzunk, és a közösségbe történő beilleszkedés, valamint a csoportnormák elsajátítása döntő fontosságúvá válik a gólyatáborban az elsőévesek számára. Ezek a csoportnormák azonban sokszor homályosak, és nem is mindig válik egyértelművé, hogy az adott cselekedet, amelyre a gólyát megpróbálják rávenni, még belefér-e a normába, vagy már visszaélésnek számít.

Ha más is csinálja, ami nekem furcsa, akkor csak én vagyok túlérzékeny, vagy egyáltalán nem fair, amit a szervezők kérnek? Jogosan merülhet fel egy ilyen kérdés bármelyik gólyában.

Számos ilyen bizonytalan helyzet adódik egy gólyatábor során, és sokszor nincs idő, vagy a csoportnyomás és az alkoholfogyasztás hatására nincs kapacitás mérlegelni. És sokszor itt lép be a képbe a kognitív disszonancia. 

Faragó Laura elmondta, hogy minél megalázóbb egy beavatási szertartás, annál jobban felértékelődhet a csoport jelentősége. Ez azért történik, mert a pozitív énképünk konfliktusba kerül a viselkedésünkkel: olyan dolgokat csinálunk meg, amiket sokszor nem tennénk meg magunktól, és ez nem fér bele a saját magunkról alkotott képbe. Ilyenkor ezt az ellentmondást úgy oldjuk fel, hogy a cél fontosságát hangsúlyozzuk: azért teszem meg, amire a szervezők kérnek, mert fontos számomra, hogy a csoport megbecsült tagja legyek. Ez pedig teret engedhet a megalázásnak és a visszaéléseknek is. Itt különösen fontos lenne a szervezők felelőssége, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe a gólyák.

Mit tehetünk?

Faragó Laura szerint fontos tudatosítani a diákokban, hogy nem ők a felelősek az ellenük elkövetett visszaélésért és erőszakért, akkor sem, ha fogyasztottak alkoholt, vagy részt vettek a feladatokban. „A közösségi média ebben az esetben pozitív megerősítést adhat, megélhetik, hogy nincsenek egyedül, ami bátoríthatja őket abban, hogy kiálljanak a saját történetükkel, és szövetségeseket keressenek, hasonlóképpen mint a #metoo-kampány idején is. A közösségi média felhívhatja az intézmények, jelen esetben az egyetem figyelmét is a visszaélésekre” – részletezte a szociálpszichológus.

A gólyatábori esetek olyan szocializációs üzeneteket hordoznak, amiket ezek a játékok közölnek. Azt üzenik, hogy az alkohol a szórakozás eszköze, és aki kimarad a közös ivásból, az nem lehet a közösség része.

Hogy a csoporthoz tartozás érdekében le kell mondanunk az akaratunkról, a testhatáraink feletti kontrollunkról és a saját szexuális döntéseinkről. Azt üzenik, hogy a világ a férfiak nézőpontjából gondolható csak el, és egy nő értékét az határozza meg, hogy a teste és szexuális viselkedése mennyire felel meg az elvárásoknak. És azt is, hogy az idősebb, magasabb pozícióban lévő uralkodhat a fiatalabbon, kontrollt gyakorolhat fölötte. 

Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben a BME kapta a legnagyobb figyelmet, nem mehetünk el amellett, hogy a probléma nem csak a BME-t érinti. Számos negatív beszámoló kering az interneten, és sokan a közvetlen környezetünkben is ismerünk olyanokat, akik hasonló helyzetbe kerültek. Mindemellett érdemes az érem másik oldalára is vetni egy pillantást, ugyanis a rossz tapasztalatok mellett sokan pozitív élményekkel térnek haza a gólyatáborból, ahol szerelmek és barátságok szövődnek, és a játékok valóban összekovácsolják a csapatot. Ez a gólyatáborok valódi célja.

A jó élményekről tehát nem szabad megfeledkezni, ugyanakkor fontos, hogy attól, mert egyeseknek nincsenek rossz tapasztalataik, mások megélése igenis érvényes, ezért ezeket sem lehet lekicsinyelni. 

Simon Eszter