A betét és a tampon nem úri hóbort – Így segíthetsz idén is a menstruációs szegénységben élőknek
Miközben egy felhalmozó társadalomban élünk, egyre nagyobb szakadékot nyitunk ember és ember lehetőségei között, magát a szegénységet pedig sok esetben nem kifejezetten a legszükségesebb dolgok hiányával azonosítjuk. Vajon előbb tartunk-e rászorulónak valakit, akinek nincs autója, telefonja, tévéje, mint azt, akinek le kell mondania a tamponról, a betétről vagy bármilyen egészségügyi, higiéniai termékről? Utóbbiak hiánya sokszor nem látványos, tabu beszélni róla, pedig a segítségadás fontosabb, mint hinnénk. Ezt érezte, értette meg három civil nő több mint öt évvel ezelőtt, és kezdett bele egy helyinek szánt kezdeményezésbe, amely aztán 48 óra leforgása alatt országos kampánnyá nőtte ki magát. Széles-Horváth Anna írása.
A menstruációs szegénységről már egyre több szó esik, de a valódi segítségnyújtás hatalmas feladat mind anyagi, logisztikai szempontból, mind azért, mert az érintettek sokszor inkább elbújnak a világ szeme elől.
Nagyobb figyelmet éppen 2018 decemberében kapott a téma itthon is, amikor egy magyar kisfilm, Klopfstein-László Bálint Ciklus című munkája díjat nyert a nemzetközi Mobile Film Fesztiválon.
A néző egy középiskolás lány életébe tekinthet be, aki arra kényszerül, hogy betét és tampon helyett kevésbé higiénikus módon oldja meg a menstruáció napjait.
A nehézség – talán meglepő –, de világszerte aktuális. Nem véletlen, hogy egy évvel később a 2019-es Oscar-gálán ugyanebben a témában egy indiai rövidfilm, a Period End of Sentence nyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó szobrot. Emellett az angolszász területeken is célzott kutatások folynak azzal kapcsolatban, hogy felmérjék az ezen a téren rászoruló nők számát. Ahogy arról Krajnyik Cinti a menstruációs szegénységről szóló 2021-es cikkében írt: a 2017-ben megkérdezett 14–24 év közötti brit lányok tíz százalékával előfordult már, hogy nem volt pénzük megvásárolni a nehéz napokhoz szükséges dolgokat. Igazán nagy lépést tett Skócia a kérdés megoldásához 2022 nyarán: az országban augusztus 15-e óta törvény mondja ki, hogy mindenkinek joga van ingyen hozzájutni a menstruációs termékekhez.
Nem luxus, alapvetés
A #nemluxustaska kampány elsődleges célja 2018-ban az volt, hogy 100-150 női táska összegyűljön, tele a kért higiéniai, valamint menstruációhoz szükséges eszközzel, amelyet a három alapító, Kovács-Pálffy Anna, Huszka Ági, valamint Cserta Szandra átad egy hivatalos krízisközpontnak, amely megoldja a szétosztást. Ehhez képest mindössze két nap leforgása alatt olyan szintű érdeklődés övezte a kezdeményezést mind segítői, mind érintett oldalról, hogy az ötletadóknak minél gyorsabban és hatékonyabban országos szintű logisztikát kellett a kampány mögé álmodniuk. „Az első évben tizenkétezer táska gyűlt össze, és mivel én egy hivatalos segítő szervezetnél dolgozom, az ő támogatásukat tudtam kérni a leadópontok és az érintettekhez való eljuttatás során, ez egyébként azóta is velük összefogásban valósul meg” – mondja Kovács-Pálffy Anna, aki ma már Huszka Ágival és Sipos-Mohai Rékával szervezi a #nemluxustáska gyűjtést, Cserta Szandra időközben háttérbe vonulva, ötletadóként maradt a kampány tagja.
Ahogy Kovács-Pálffy Anna meséli, a saját hivatása kapcsán – hiszen szociális szakember – benne is elsőként az merült fel, hogy hajléktalan, mélyszegénységben élő nők számára gyűjtsenek. Időközben azonban kiderült: a rászorulók nemcsak többen vannak, mint hinnénk, de sokkal változatosabb szociális helyzetből, környezetből kerülnek ki, mint azt feltételezzük. „Egyetlenegy alkalommal volt a kampány része egy nyílt osztás, ott szembesülhettünk vele:
sok olyan nőnek is nehézséget okoz beszerezni ezeket a dolgokat, akikről a buszon melletted állva, vagy a munkahelyen melletted ülve, nem gondolnád, hogy hasonló nehézséggel küszködnek.
Tanulságos volt ezt látni. Több nyílt adományosztást nem szerveztünk, mert egyértelmű lett számunkra, hogy az anonimitás és diszkréció legalább annyira fontos része a kampánynak, mint maga a cél” – hangsúlyozza Anna.
Miért nem jó, ami régen volt?
A szervezők tapasztalata alapján sokszor elhangzik a kérdés, hogy miért kell ennyiféle eszköz a higiéniához, amikor a dédanyáink idejében ezek nélkül is megoldották a nehéz napokat. „Egy antropológus foglalta össze nagyon érzékletesen nekem egyszer, hogy a teljesen más társadalmi elvárások az életmódra, az öltözködésre és ezzel együtt a hétköznapi lehetőségeinkre is hatnak. Annak idején a sok szoknya és alsószoknya, a más típusú fehérnemű könnyebben lehetővé tette a menstruációval kapcsolatos egyéb megoldásokat is, a vatta- és rongyhasználatot például. Napjaink öltözködési szokásaival már egy dolgozó, iskolába járó nő, nehezen tudna mit kezdeni a vattával vagy behajtogatott textildarabbal. Szinte megoldhatatlan, hogy az ne legyen kényelmetlen, feszélyező, ne okozzon stresszt a félelem, mert a vér átüthet a ruhán, ne sérüljön a méltóság.”
A betét nem úri hóbort: az egészséges női létezés feltétele, hiszen azok, akiknek nincs lehetőségük beszerezni, más, kevésbé higiénikus dolgokkal próbálkoznak.
Összevágott textildarabok, vécépapír, papír zsebkendő – utóbbi akár tamponként is használva –, amely súlyos fertőzésekhez, gyulladásokhoz, később hegesedésekhez is vezethet. Sok nő, mivel nem tudja megoldani a nehéz napokat a megfelelő módon, a szégyenérzet és a félelem miatt inkább kimarad a munkából, vagy az iskolából: a probléma tízezreket érinthet Magyarországon. „Minden gyűjtés előtt óriási aggodalmam, hogy nem tudunk elegendő csomagot összegyűjteni, és dacára a több tízezer adománycsomagnak, sajnos pillanatok alatt el is fogy mind.”
A menstruáció az egészség része
Felmerülhet az a felvetés, hogy az említett táskákba miért nem gyűjtenek környezetvédő megoldásokat az ötletgazdák, mint amilyen a menstruációs bugyi, vagy az intimtölcsér, hiszen ezek hosszú távon használhatók. „Egyrészt a menstruációs bugyi bár nagyon jó találmány, de egyelőre drága, ezért, ha abból még a cserelehetőséget is figyelembe véve egy-egy segítő többet adományozna, nem négyezer forint értékű táskák, hanem húsz-harmincezer forintosak születnének, ez pedig jelentősen csökkentené az adományozás lehetőségét.
A másik ok, hogy a mélyszegénységben élők számára sokszor a meleg víz, a tisztítószerek megléte sem adott: nem tudnák a megfelelő módon fertőtleníteni, mosni ezeket a termékeket” – foglalja össze Kovács-Pálffy Anna.
Bár sokan az otthontalan rászorulókra gondolnak elsődlegesen a menstruációs szegénység kapcsán, ahogy arról már szó esett, nem feltétlenül közülük kerül ki a legtöbb érintett. „A munkám során sok hajléktalan nővel találkoztam, akik jóval ritkábban találtak meg hasonló kéréssel, mint azt vártam volna. Miután komolyabban elkezdtem tájékozódni a témában, szembesültem vele, hogy az a fajta stressz, félelem, terheltség, amelyben ők élnek, sokszor a test természetes működését is felülírja, és egészségi okokból hosszabb időre megszűnik a menstruációjuk.”
A szakember szerint emellett előfordulnak helyek, ahol magát a menstruációt sem az egészség egy tényezőjeként tartják számon, keveset tudnak róla, nem kapnak megfelelő tájékoztatást a témában, ezért még nehezebb megoldást találni, vagy hallatni a hangjukat.
Egység és egyediség
A #nemluxustáska kampány nagy hangsúlyt helyez az egységcsomagok adományozására, ezért honlapjukon konkrét lista olvasható arról, mit kérnek egy-egy táskába, illetve mit ne adományozzunk semmiképp. „Az egyediséget és a fenntarthatóságot egyben képviseli maga a táska, amelyet nem kell megvenni: elég egy kifogástalan állapotú darabot keresni a saját gardróbszekrényünkben, és abba gyűjteni a kért dolgokat. Ez az ötlet egyébként az ausztrál Share the Dignity magyar adaptációja, 2019-ben levelet is írtunk nekik, és nagy örömmel fogadták a magyar kampányt.”
Ahogy Kovács-Pálffy Anna mondja, igyekeznek figyelmet fordítani arra, hogy a kiosztás során ne csak az egyencsomagot kapják meg a rászorulók. „Jó látni, hogy egy nő minden körülmények között nő marad, és örül a segítségnek, de azért egyik-másik mintára vagy fazonra jobban felcsillan a szeme: ezt a plusz örömöt is próbáljuk megadni az érintetteknek.”
A három szervező úgy kezdte a munkát, hogy az év egy hónapjában ez élvez majd elsőséget az életükben, ehhez képest mára 3-4 hónapjuk szól a #nemluxustáskáról, de egyáltalán nem bánják.
A gyűjtéshez, amelyet minden évben nőnap környékén fejeznek be, és idén február 18-tól március 11-ig tart, bárki csatlakozhat adományozóként és önkéntesként egyaránt.
A 2019-ben Civil Díjat nyert kezdeményezés, amelyet csak egyetlen évben, 2021-ben nem tudtak megszervezni a Covid-helyzet miatt, úgy tűnik, nemcsak a befogadói részről jár az ajándék okozta jóérzéssel. „Ha végiggondolom a negyvennégyezer táskát, a tényt, hogy kikhez és miért jutnak el, már akkor nehéz elhinnem, hogy ez abból született, amit évekkel ezelőtt elképzeltünk. De az egészben mégsem ez a legelképesztőbb! Inkább az, ahogy minden évben a sok ismeretlen, más érdeklődésű, más hátterű nő összefog, és a női sorsközösség jegyében hatalmas erővel egy célért dolgozik. A sok-sok táska tele higiéniai eszközökkel és persze saját történetekkel számomra mára már ennek a szimbóluma” – mondja Kovács-Pálffy Anna.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Alicia Fdez
