Horrorsztorik a lakáspiacról: „A zajra az ingatlanos azt mondta, a verést is meg lehet szokni”

–

Trollok és turisták

Már a lakáshirdetés feladásakor elhűltem azon, hogy vannak olyanok, akik az ingatlanos Facebook-csoportokba csak dörmögni járnak. Nyilvánvalóan nem akar venni, mert kérdezni nem kérdez, de kioktat, hogy egy négyfős család esetében óriási hiba, hogy csak egy vécé van, 90 négyzetméter élhetetlenül kicsi, a lakás túlárazott, de hát ez jellemző: a tulajdonosok az érzelmi kötődésüket akarják pénzre váltani (jelentsen ez bármit is). 

Később megtapasztaltam, olyanok is vannak, akik ingyenes hétvégi programnak tekintik a lakásnézést. Jönnek, megkávéznak, pisilni is elkéredzkednek, csevegnek, megetetik, bepelenkázzák a gyereket, majd távoznak. Soha többet nem hallasz felőlük.

A valóság képe többet ér ezer szónál

Ami azt illeti, én már az online társkeresésnél sem igazán értettem, miért hazudja magát egy 165 centis pasas égimeszelőnek, és miért tesz fel bárki is húsz évvel vagy húsz kilóval ezelőtti fotókat magáról? Hiszen így találkozáskor az ember legelső benyomása az lesz róla, hogy egy hazug alak. No de ezek a kis mínusz húsz év, húsz kiló és plusz húsz centi füllentések fasorban sincsenek az ingatlanhirdetések orbitális hazugságaihoz képest. Gergő története ilyesmi parasztvakításról szól: „valahol Óbudán néztünk, a hirdetés szerint Dunára néző a kilátás. Körbejártunk, nézegettünk, kérdeztük, hol itt a Duna? Ablak ugyanis csak a főút felé volt. Jött a válasz:

»nézzék csak, itt, ezen a kis fürdőszobaablakon kell kihajolni derékig, itt a fal mellett elnéznek balra, és akkor a szomszéd ház fala mellett ott csillog a víz!«”

Ingatlanos varázs

Az ingatlanosok nagy hókuszpókok tudnak lenni! – jegyezte meg egy ismerősöm, aki sokáig dolgozott ezen a területen. Biztos vannak sokan, akik nagyon korrektek, becsületesek és lelkiismeretesek, nekik innen is nagyon köszönöm az áldozatos munkájukat. Hogy mégis olyan rossz híre van e szakmának, arról inkább azok tehetnek, akik gátlástalanul lehazudják a csillagokat is az égről abban reménykedve, hogy a telefonban még örök panorámás, nagy teraszos, negyedik emeleti 100 négyzetméteres kéglibe, ami a valóságban egy szuterén lyuk, a megtekintéskor te annyira beleszeretsz, hogy fittyet hánysz a tényekre és rögvest megveszed. Hogy ilyen még soha nem történt? Ugyan már, csodák mindig lehetnek, ha elég erősen hiszel bennük!

Már eleve az felháborító szerintem, hogy hiába írod ki a hirdetésedben: köszönöd, nem kéred ingatlanos segítségét, hívnak rendületlenül, hátha meggondolod magad. (Engem egy hét alatt ötvenen. Ami viszont hízelgő, valaki üzenetet küldött: olyan jó lett a hirdetésem, nem gondolkodtam-e el azon, hogy magam is ingatlanosnak állok?) Noémi sztorija viszont kifejezetten bicskanyitogató: „Az ingatlanos, akit már ezerszer elhajtottál, hogy nem kéred a közreműködését, ezt vastag betűvel kiírod a hirdetésben is, inkognitóban eljön, vevőként egy órát kedvesen érdeklődik és beszélget, majd a végén pöttyinti el, hogy ingatlanos, ez milyen?”

Viki élménye: nekik azt próbálta megmagyarázni az ingatlanos, hogy

attól még, hogy egy sztriptízbár van a szomszédban, az még egy kiváló lehetőség egy kisgyerekes családnak.

Imre sztorija az egyik kedvencem. Megkérdezte az ingatlanost, nem zavaró-e a lokáció miatt a folyamatos vonatzaj, mire azt a választ kapta: „A verést is meg lehet szokni.”

Lakás haldokló rokonnal

Ha szerencséd van, olyan lakást nézhetsz meg, amelyben vagy nem laknak, vagy ha mégis, akkor fel vannak készülve az érkezésedre. Ez persze nem minden esetben garantált. Lilla meséli: „A kedvenc vizitem az volt, amikor a tulaj a szobájában aludt, de az ingatlanos a legnagyobb lelki nyugalommal mutatta meg nekünk a házat, a hálószobát is beleértve, mondván: az illetőt ez egyáltalán nem zavarja.”

Anita egy fájdalmas családi jelenetbe botlott. „Az egyik szobába a következő szavakkal küldött be minket a tulaj: menjünk bátran, csak az édesanyja van bent az ágyban, aki sajnos haldoklik. Nyugodtan lépjünk be, nem zavarjuk.”

Anitának a következő lakással sem volt szerencséje. „Az ingatlanos először a kertet mutatta meg: »látják, ott egy kis körtefa, mely ősszel kéretlenül hullajtja gyümölcseit«. Ebben a hangulatban folytatódott a háznézés. Bementünk a konyhán keresztül az előszobába. Olyan mocsok, rendetlenség volt, mintha hónapok óta nem takarítottak volna. A padló szinte fekete volt a kosztól. Mégis felénk nyújtotta a lábvédő zacskót, húzzuk fel. Értetlenül néztünk egymásra a férjemmel, de aztán odasúgtam neki: vegyük csak fel, megvédi a cipőnket. Bent hasonló helyzet fogadott, csak kevesebb bútorral. A gázcsövek mindenhol körbe voltak tekerve újságpapírral. Mire az ingatlanos: »Észrevették? Pár éve kifestésre kerültek a szobák, akkor lett betekerve a cső, de a tulajdonosnak megtetszett és úgy hagyta. Ugye milyen jól néz ki? Dizájnos.«”

Biztos vagyok benne, hogy hiteles a sztori, a „kerültek” kifejezés szerintem az Ingatlanosok Nagykönyvének első leckéjében található, minden felújításra, kibővítésre, átalakításra került.

Tanulj meg ingatlanhirdetésül!

Némi rutinnal meg lehet tanulni lefordítani az ingatlanhirdetések szakkifejezéseit, és átlátni a káoszt. Sok hirdetés ugyanis úgy van megfogalmazva, hogy a konkrét tények (hol van és mennyiért) még véletlenül se derüljenek ki belőle.

Júlia most már tudja, a „természetes fény a fürdőben is” azt jelenti: a belső lichthofra nyíló 30 centis ablakra tükröződik a szemben lévő lakás második emeleti ablakából a nap, reggel 9 és 10 között.

Katalin belefutott egy olyan hirdetésbe, amit ötször kellett elolvasnia, hogy elhiggye, tényleg ez van odaírva: „családi vágyakozásokat keltő otthon”.

Anita is megtanulta, a „némi fantáziával praktikus otthonná varázsolható”-t így kell érteni: használhatatlan alaprajz, padlóig dózer.

Sok hirdetés van rejtett aknákkal teleszórva: például amikor a lakást 500 ezer forint/négyzetméter áron kínálják, de kötelező megvenni hozzá a garázst negyvenmillióért, és a tárolót másik húszért. 

A hirdetések sztárja a „méltán kedvelt” kifejezés is. A „zöld kert” a valóságban egy szál gaz a betonkeretben, a „frekventált hely” magyarul: a villamos dübörög az ablak alatt. Lepukkant lakások esetén visszatérő fordulat még a „hamarosan megoldják”, „már döntöttek a lakógyűlésen”, és a „jövő héten jön a szaki” is. 

Egyik személyes kedvencem az ingatlanhirdetések Paganinije, aki olyasmikkel operál, mint „Bár a lakás nem rendelkezik erkéllyel vagy terasszal, a kertre néző kilátás élménnyé teszi az ott-tartózkodást.” Népi költészet is megjelenik a leírásokban: „A parkolási lehetőséget teremgarázs biztosítja, így autóját biztonságban tudhatja.” Az idő is gyorsan száll, így történik meg, hogy pozitívumként jelenik meg, ha „a lakásban 25 éve teljes felújítás történt”.

Cirkalmasságok is vannak dögivel: „Az első emeleten 96 alapterület négyzetméter nyújt nekünk otthont, amiben kényelmesen elhelyezkedik a nappali és az Amerikai konyha” – így, nagy A-val, hogy érezd, mennyire menő. Azért ez mégsem egy gagyi magyar.

Az indokolatlan Caps Lockokat sem pontosan értem. „Az ÚJLAK és környéke Óbuda egyik legkarakteresebb VÁROSRÉSZE, ahol a történelmi és modern épületek HARMONIKUSAN egyesülnek. A Promenádon HANGULATOS kávézók, éttermek ÉS kisebb üzletek találhatók, melyek különleges ATMOSZFÉRÁT biztosítanak.”

Noémi azt mondja, ő látott olyan hirdetést is, amelyben a lakás annyira katasztrófa volt, hogy minden helyiségről készült fotó mellett ott volt egy terv is, hogy nézhetne ki.

A padlás beépíthető – olvasta egy hirdetésben László, majd amikor megnézte a tulajdoni lapot, kiderült: a padlás az önkormányzaté, nem része a lakásnak. Mire a hirdető válasza: ha megvásárolja, akkor beépíthető. Ő így értette.

Rettenetes vevők

Kezdetnek mindjárt ott van, pontosabban nincs: a ghostingoló lakásnéző, aki hétfőn rommá üzenget, hogy másnap már jönne, mindenképp látni akarja a lakást, magát komoly érdeklődőnek vallja, majd amikor átszervezted a nagymama hat éve betervezett csípőprotézis-műtétjét is azért, hogy a megbeszélt időre hazaérj, küld egy utolsó üzenetet: mégsem lesz neki jó, ugyanis külföldre utazik. Soha többé nem hallasz felőle. 

Szila mondja: „Eladtuk az első emeleti panellakásunkat egy idős néninek, aki direkt azért ezt vette, mert a gyermekkorára emlékeztette. Nem elég, hogy az első pillanattól fogva becsmérelte az ízlésünket (és akkor még finoman fogalmaztam), de miután beköltözött, hetekkel később zaklatni kezdett minket telefonon. A következők voltak a problémái: nincs hozzá saját, zárható tároló, pedig ő szólt a lakóknak, hogy a tároló azé, aki közvetlenül felette lakik, de kinevették. Nem tudja begyújtani a gáztűzhelyt. A férjem elment, és begyújtotta a vadiúj, gázos lapot, amivel semmi gond nem volt. Akkor reklamált, hogy ezekhez a sütőkhöz két nagy tepsi szokott lenni, hol a másik? Megloptuk őt! Mit keres a mosógép a konyhában? Ilyet csak állatok csinálnak! Ő igazából kádat szeretne (megtekintéskor pont tetszett neki az épített zuhanyzó, hogy milyen könnyű lesz használni), úgyhogy azonnal állítsuk vissza a fürdőszobát az eredeti állapotába! Végül: az Amerikában élő lányának nem tetszik a lakás, visszaadná.”

Mária házát is jöttek volna megvenni, majd a fürdőszobánál az egyik érdeklődő közölte: ő megveszi a kádat. „Kiderült, hogy csak azt akarja, szereljem ki neki.”

Más azt írja, hogy fél évvel azután, hogy eladták a lakásukat, amiben bent hagytak minden bútort, gépet, felhívta a vevő, hogy elromlott a hűtőszekrény.

Pofátlan alkudozók

Van, akinek kell a lakás, úgyhogy add oda neki az otthonod, de rögvest, méghozzá az ő elvárásai szerint! Júlia kapott a lakására 15 millióval olcsóbb ajánlatot egy cirka 20 pontból álló listával, amit még kellene csináltatnia a saját költségén úgy 10 millió forint értékben (beleértve a villanyhálózat átalakítását három fázisúra, és a négylakásos épület társasházzá alakítását a homlokzati festési hibák kijavításával). 

Anikót a következő visszautasíthatatlan ajánlattal keresték meg: Nagyon jó a ház, vegye is le a hirdetést, ezer százalék, hogy megveszik, csak „még nincs meg a matek”.

Mónikáék lakását egy kínai család szerette volna megvenni, de elképesztően alacsony árat ajánlottak, mondván: mindent át kell alakítaniuk, mivel „ez nem kínai ízlés szerinti”.

Vicces érdeklődők

Fűszeres Eszter barátnőm meséli: „Apámék adták el a lakásukat kb. 30 éve. Jött egy nő, aki érezte, hogy nagyon sötét, borzalmas energiák vannak abban a lakásban. Meg is kérdezte apámat, hogy nem történt-e ott gyilkosság. Ő meg azt felelte: eddig nem, de semmi sincs kizárva. Persze pár nap múlva bepróbálkozott a nő valami brutálisan alacsony összeggel. Végül egy fiatal lány kapta meg a szüleitől a lakást, aki közölte az apjával a fülünk hallatára, hogy ne sokat vacakoljon, mert ha nem lesz az övé a lakás, akkor ő kiugrik a másodikról.” Ez meg Eszterékkel esett meg, amikor a lakásukat árulták: „Volt egy pár, két egymást követő hónapban is ellátogattak hozzánk. Valószínűleg annyi lakást megnéztek, hogy elfelejtették teljesen, hogy voltak nálunk, ugyanakkora lelkesedéssel csodálkoztak rá mindenre, mint első alkalommal.”

Jót mosolyogtam azon a potenciális vásárlómon, aki azt gondolta, ravasz kérdéseket tesz fel, mikor nekem szegezte: „Ha egyvalamit meg akarnál változtatni, mi lenne az?” (Nyuszikám, LAKÁSCSERÉBEN vagyok. Szóval: a tulajdonost.)

„Lakást árultunk. Az egyik alkalommal egy nyolctagú család érkezett, akik magukkal hozták a családi kedvencet, egy nyulat, hogy az is nézzen körül. De olyan

érdeklődőnk is volt, aki elkezdett mindenkinek imakártyákat osztogatni, majd az arra fogékony szomszéd néninkkel egy komplett misét celebráltak a függőfolyosón”

– meséli Irén, aki megnyugtatott: a lakását azért nem szentelték fel.

Az albérletkeresés se kutya!

Ha a fentiek hallatán úgy döntesz, mégsem veszel lakást, jó lesz neked az albérlet is, ki kell hogy ábrándítsalak, a tökéletes bérlemény megtalálása is lehet kínszenvedés. Kata lakásbérlési története: „Egyetemi városban lett kiadó egy néni házának melléképülete. »Szoba, konyha, fürdő. Utóirat: A nénit etetni kell!«”

Másvalaki Párizsban keresett albérletet, mint mondja, az a pokol egy külön bugyra. „Hol is kezdjem? A méreteihez képest gyanúsan olcsó lakásban a bojler az egyik hálószobában volt. A konyha falában volt egy 30 cm átmérőjű lyuk, örök kilátás és friss levegő a szomszéd gimi udvarára. A hangulatos manzárdszobába praktikusnak gondolták, hogy létrán mászunk föl-le. Mindezt olyan ingatlanosokkal, akik úgy adják elő magukat, mintha az Élysée-palotát mutogatnák. És majdnem mindenhonnan van kilátás az Eiffel-toronyra! Ha felállunk egy sámlira a spájzban és kidugjuk a fejünket az ablakon.”

Neked is vannak hasonló élményeid eladóként, vagy vásárlóként? Meséld el kommentben!

Fiala Borcsa