-

A reflektorok fénye alatt bohókás, félmeztelen és félvad, fűszoknyás nő jelenik meg. A közönség elsőre visszahőköl, az úri ízlés prüdériáját sértik a közszemlére tárt barna keblek, a hosszú, csupasz láb, az alig-alig takaró ágyékkötő. A táncoslány mókázva ring, karcsú, erotikus, meztelen teste és tréfás grimaszba torzuló arca éles ellentétben állnak egymással. Az úri közönség megnyugszik, kezdetét veszi a tánc, amelyből szépen lassan eltűnnek a komikus elemek. A színpadon egy túlfűtött, minden ízében vad erotikát sugárzó fekete szépség tekereg, elképesztő ritmusban rázva tagjait.

jb-1

A szórakoztató, könnyűvérű, mókázó nő képe azonban csak a felszín. Josephine Baker ennél sokkal több volt:

Páratlan előadóművész

Szeretője és menedzsere, Pepito adott új lendületet Josephine előadásának, átalakítva egész megjelenését, nagyobb hangsúlyt fektetve a tánc mellett az énektudására. Josephine fél éven keresztül járt énektanárhoz, hogy aztán a Champs-Élysées-n való fellépésekor ámulatba ejtse közönségét. „A vad táncoslánykából egy csapásra ragyogó díva vált "– mesélte róla Shirley Bassey. „Esküszöm, hogy soha az életben nem láttam hozzá fogható előadót, és valószínűleg nem is fogok."

Kém

1939 szeptemberében, amikor a franciák hadat üzentek Németországnak, az akkor már évek óta Franciaországban élő Josephine belépett a francia katonai hírszerzés kötelékébe. A táncosnő könnyedén hozzáférhetett fontos információkhoz, hisz a háború alatt beutazta egész Európát, magas beosztású tisztviselőket szórakoztatva. Japán hivatalnokokkal, olasz bürokratákkal mulatott, a pezsgősüvegek mellett begyűjtött információkat pedig gyorsan továbbadta. Jegyzeteit láthatatlan tintával a kottáiba rejtette vagy a fehérneműjében csempészte át, kihasználva, hogy mint hírességet, nem fogják megmotozni.

Polgárjogi aktivista

Josephine még csak tizenegy éves volt, amikor borzasztó eseménynek lett szemtanúja. Az otthonát, St Louis feketék által lakott negyedét fajgyűlölő támadás érte. A kislány látta, ahogy egy barátját arcon lövik, egy terhes asszonyból pedig kivágják a magzatát. Ekkor született meg benne az a mélyről gyökerező gyűlölet a rasszizmus ellen, ami egész életében hajtotta, hogy megalkuvás nélkül harcoljon ellene. Francia állampolgárként is mindent megtett az amerikai polgárjogi mozgalomért. Cikkeket írt a szegregációról és egyetemen tartott előadásokat. Visszautasította, hogy szegregált közönség előtt lépjen fel, hiába kínált neki 10.000 dollárt egy szórakozóhely Miamiban. Ettől még az sem tántorította el, hogy az incidens után fenyegető telefonhívásokat kapott Ku Klux Klan tagoktól, sőt. Nyíltan kijelentette, hogy nem fél tőlük és nem fog meghátrálni. 1963-ban Martin Luther King oldalán részt vett a washingtoni menet élén. King halála után az özvegye kérte, álljon a mozgalom élére. Baker hosszú dilemma után végül visszautasította a felkérést, mondván: a gyerekei túl fiatalok ahhoz, hogy elveszítsék az édesanyjukat.

Anya

Több vetélése is volt, majd az egyik után el kellett távolítani a méhét. Nem lehetett saját gyereke, de ez Josephine-t nem állíthatta meg. Összesen 12 gyereket fogadott örökbe a világ minden tájáról, akiket Szivárvány-törzsnek hívott. Azt szerette volna demonstrálni, hogy igenis tudnak békében és boldogságban egymás mellett élni különböző etnikai és vallású emberek. Ezt remekül bizonyította is a tucatnyi csemete, a francia Marianne, Noël és Jean-Claude, a marokkói Stellina, a koreai Janot, a japán Akio, a kolumbiai Luis, a finn Jari, az izraeli Moïse, az algír Brahim, az elefántcsontparti Koffi és a venezuelai Mara.

Josephine Baker gyermekeivel

De nemcsak gyerekekkel, hanem különféle állatokkal is megtöltötte francia otthonát. Kedvenc gepárdjával együtt utazott mindenhová, Toutoute nevű kecskéje az öltözőjében lakott. Parfümtől illatozó malackájának, Albertnek pedig úri dolga volt, az éjszakai klub konyhájában élt a maradékokon. (Olyannyira, hogy a végén ki kellett bontani a konyha ajtaját, hogy kiférjen.)

Múzsa és szexszimbólum

Fekete Gyöngy, Bronz Vénusz, Kreol Istennő... csodálói megannyi néven becézték. A macsó Hemingway a legérzékibb nőként írta le, akivel valaha találkozott, Picasso szerint Josephine volt a modern Nefretiti. De megihlette F. Scott Fitzgeraldot, Christian Diort és Langston Hughes-t is. Josephine mindkét nem képviselőjének fantáziáját beindította – az érdeklődést pedig boldogan viszonozta.

jb-2

Fia és egyben életrajzírója, Jean-Claude Baker állítása szerint is biszexuális volt Josephine: „de elárulom, miért. Azokban az időkben a táncoslányokat folyamatosan zaklatták a fekete és fehér menedzsereik és a férfi táncpartnereik. A szállodákban nem tudták őket elszállásolni, egyszerűen azért, mert nem volt elég hely a feketék számára. Így a lányok mind együtt maradtak, és egyfajta szeretői barátság alakult ki közöttük.” Josephine világhírű sztárként is vonzódott férfiakhoz és nőkhöz egyaránt, szeretői között volt Frida Khalo is.

Amikor 1928-ban Budapestre látogatott, még párbajt is vívtak érte az egyik temetőben karddal, Pepitónak ugyanis nem tetszett Clovoydi András kapitány túlzott érdeklődése. (Szegény kapitány, ha tudta volna, hogy Pepito valójában nem is igazi gróf, hanem álruhás kőműves...)

Josephine Baker 68 évesen, 1975 áprilisában lépett fel utoljára, lenyűgözve közönségét, melynek soraiban ott ült Mick Jagger és Sophia Loren is. A műsor után, szokásához híven hajnalig mulatott. Másnap az asszisztense holtan találta az ágyában, körülötte a napilapok elragadtatott híradásával az estjéről. Utolsó útjára húszezer ember kísérte el, temetésén pedig 21 ágyúlövéssel, a francia katonai tiszteletadással búcsúztak el tőle.

Elképesztően tehetséges, aranyszívű, vagány, elveihez hű, bátor hősnő volt.

Fiala Borcsa

Képek: ITT, ITT, ITTITT