Kezdeti próbálkozások

A különc belga feltaláló, John Joseph Merlin 1760-ban egy londoni álarcosbálon mutatott be egy pár egysoros korcsolyát. Merlin azzal keltette fel az emberek figyelmét, hogy hegedülés közben gurult be a bálterembe, ám mivel az eszköz kanyarodni még nem tudott, a feltaláló tovább száguldott, egyenesen bele egy hatalmas tükörbe, és súlyosan megsebesült. Nem meglepő módon nem ez az alkalom hozta el a görkorcsolya sikerét arra egészen 1863-ig kellett várni.

Ekkor egy James Plimpton nevű amerikai feltaláló továbbfejlesztette a korábbi terveket, és megalkotta az első olyan négykerekű korcsolyát, amivel kanyarodni is lehetett. A találmány akkora sikert aratott, hogy 1866-ban megnyíltak az első nyilvános görkorcsolyapályák, először New Yorkban, Plimpton bútorüzletében.

Bár egy férfi találta fel a modern görkorcsolyát, a nők voltak azok, akik felkarolták azt.

Akkoriban ugyanis a fiatal nőket szigorúan korlátozták öltözködésükben, megjelenésükben és viselkedésükben, a görkorcsolyázás azonban lehetőséget kínált számukra, hogy – ha csak kis időre is –, de szabadabban létezzenek, és megtapasztalják a függetlenség bizonyos fokát. Így az 1800-as évek fiataljai teljes lendülettel vágtak bele az új, szórakoztató időtöltésbe. Az 1880-as években beindult a görkorik tömeggyártása, és nemcsak Amerikában, de a világ minden táján egyre több pálya nyílt.

Görkorcsolyás illusztráció 1895-ből- Forrás: Getty Images/Kean Collection/Archive Photos/Hulton Archive

Sport születik

A nagy gazdasági világválság idején röppent fel a hír, hogy az amerikaiak 90 százaléka birtokolt görkorcsolyát valamikor az élete során, és Leo Seltzer úgy döntött, hogy kihasználja a trendet, ezért sportot csinál belőle. Bár a derbi kezdetben gyorsasági versenyként indult, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a közönség (és a játékosok) az agresszivitás miatt kedvelték.

Seltzer elkezdte a derbi szabályait átalakítani, így végül egy olyan kontaktsport született, amely során férfi és női csapatok külön versenyeznek egy ferde pályán, és mindent megtesznek azért, hogy a másik csapatot letaszítsák a kerekekről.

Bár a férfi derbi népszerű volt, a női csapatokat határozottan jobban kedvelték – talán azért, mert egy olyan időszakban kezdődött mindez, amikor a nők a legtöbb profi sportágban még nem vehettek részt. Ráadásul ez volt a kevés olyan sportok egyike a korban, amit mindkét nem pontosan ugyanazon szabályok szerint játszott. A nőkre vonatkozó társadalmi elvárás ellenére, miszerint szerényen és szelíden viselkedjenek, a derbiben nem volt hiány ütésből, verekedésből, de még csonttörésből sem.

Női amerikai Roller Derby csapat 1953-ban
Női amerikai Roller Derby csapat 1953-ban - Forrás: Getty Images/Ron Burton/Keystone

Az afroamerikaiak szabadsága

A XX. század közepe azonban nemcsak az az időszak volt, amikor a görkorcsolyázás népszerű amerikai trenddé vált, hanem az az is, amikor az afroamerikaiakat szisztematikusan kirekesztették és elnyomták az amerikai társadalom minden területén – ez alól pedig a korcsolyapályák sem voltak kivételek. Még azután is, hogy az 1964-es polgárjogi törvénnyel hivatalosan megszűnt a jogi szegregáció, jellemzően hetente csak egy (erősen ellenőrzött) este volt, amikor az afroamerikai korcsolyázók pályára léphettek. Ez a heti egy este viszont, amikor új korcsolyázási stílusokat találtak ki, sokkal többet jelentett a közösség tagjai számára a testmozgásnál. 

Sok afroamerikai görkorcsolyázó a tevékenységet nem csupán popkulturális hóbortnak, hanem egy virágzó közösség fontos pillérének tekintette.

A hiphop és rapzenére történő táncos korcsolyázás népszerűvé vált, és a lábbeli új, kisebb kerekeket kapott, hogy könnyebben lehessen a koreografált mozdulatokat kivitelezni. A különböző régiók még saját stílusokat is kifejlesztettek. A görkoris közösségek felvirágoztak, ennek köszönhetően pedig sok hiphopelőadó, például Dr. Dre és Queen Latifah is a helyi koripályákon kezdte karrierjét. Az egyik első polgárjogi tüntetés is a chicagói White City Roller Rinkhez kötődik, néhány évvel később pedig egy Ledger Smith nevű férfi Chicagóból több mint ezer kilométert korcsolyázott Washingtonba, egy szabadság” feliratú táblát viselve.

Ledger Smith Washingtonban
Ledger Smith Washingtonban - Forrás: Getty Images/ Bettmann Archive

Az 1980-as évek és a görkorcsolya-őrület

A korcsolyázás és a korcsolyapályák olyannyira felkapottak lettek a nyolcvanas években, hogy Ronald Reagan az októbert „nemzeti görkorcsolya-hónapnak” nyilvánította. A helyi versenyekből regionális, majd országos bajnokságok és világbajnokságok születtek. A freestyle görkorizás, más néven „jam skating” is terjedni kezdett, görkorcsolyás dalokat és görkorcsolyás filmeket gyártottak tömegesen, és olyan slágerek szóltak, mint Olivia Newton-John és Gene Kelly Xanadu című száma vagy a Roller Boogie.

A kétezres évek elejére az egysoros korik lassan népszerűbbé váltak, mint Plimpton első görkorcsolyái. Annak ellenére, hogy ezek jobb egyensúlyérzéket igényelnek, nagyobb sebességet is biztosítanak, mint kétsoros társaik. És bár valószínűleg a görkori nem lesz már olyan népszerű, mint az 1960–1980-as években volt, a 2020-as világjárvány idején a görkorcsolyázás nagy visszatérésnek lehettünk tanúi, amikor az emberek biztonságos (és nem utolsósorban szabadtéri) szórakozási lehetőségeket kerestek a karantén ideje alatt. Ráadásul, mivel a retró ismét divat, a kétsoros görkorcsolya sokak szekrényében ott van a mom jeans, a vastag talpú tornacipő és a biciklis rövidnadrág mellett. 

 

Az okoktól függetlenül egyvalamit biztosan tudunk: a görkorcsolyázás közel három évszázada velünk van, ami miatt sokan nem is lehetnének boldogabbak – például Gyárfás Dorka, akinek a koris kalandjait semmiképp ne hagyjátok ki!


Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/LeoPatrizi

Mózes Zsófi