Mindenképp az a jó, ha a gyerek azt érzi, hogy nem tárgya, hanem alanya egy őt is érintő eljárásnak. Ehhez viszont nyilvánvalóan nem elég egy formális értesítés. Szükség van a szülők és a bíró felelős, értő figyelmére is. 

Azt is jó lenne végre elfogadnunk, hogy a szülők válása egy gyerek számára sosem lesz pusztán jogi eljárás.

Számukra ez elsősorban érzelmi kérdés. Egy lelkileg nehéz, megterhelő helyzet, amiben a szüleik részéről is fontos megtapasztalniuk, hogy számít a véleményük. 

Mi ez az új szabályozás? 

Egy jó kis brüsszelezéssel kell kezdeni, mert az augusztusban hatályba lépett változásra egy uniós szabályozás miatt volt szükség. 

Egy olyan előírásról van szó, amely azokban az ügyekben teszi kötelezővé a gyerek értesítését és meghallgatását, amely a köznyelvben (tévesen) „gyerekrablásként” szokott megjelenni. 

Olyan ügyek ezek, amikor az egyik szülő úgy viszi magával a gyereket egy másik országba a tartós kint tartózkodás, ott élés szándékával, hogy a másik szülőnek nem szól (sőt, gyakran a gyereknek sem), azaz jogellenesen elviszi, és gyakran el is rejti őt, miközben akadályozza a másik országban maradt szülővel való kapcsolatát. 

Ilyen ügyekben nagyon gyorsan kell a helyzetet megoldani, és fontos, hogy ne a gyerek feje fölött hozzanak döntést, hanem meghallgassák őt. Mivel az ilyen gyerekelvitelek oka sok esetben családon belüli erőszak, gyerekbántalmazás, ezért alapvető fontosságú, hogy a helyzet „megoldásaként” a bíróságok ne rendeljék el a gyerek visszavitelét olyan szülőhöz, aki bántalmazó. 

Ennek érdekében szól úgy a brüsszeli szabályozás, hogy a gyerekek meghallgatásáról gondoskodni kell, és értesíteni kell őket, hogy tudjanak erről a lehetőségről. 

A kiindulási pont tehát a jogellenes gyerekelviteli ügyek, de a magyar szabályozás augusztus 1-jétől általános érvénnyel előírja a gyerek meghallgatását és az erről a lehetőségről való értesítését minden olyan perben, ami a szülői felügyeletről, és a gyerek harmadik személynél történő elhelyezéséről szól. 

Nincs erről elérhető friss nyilvános adat, de nagyságrendileg évente 100 körül lehet a jogellenes gyerekelvitelek száma Magyarországon. Ehhez képest a szülői felügyelettel és gyerekelhelyezéssel foglalkozó per egy évben sok ezer van. 

Ezért is kaphatott ilyen nagy sajtónyilvánosságot ez az új rendelkezés, hiszen ez a szabályozás kb. mindenkit érint, aki válik, vagy akinek a gyerekét kiemelték a családból és perre vitte az ügyet.

Valójában mit ír elő a törvény? 

Hát, nem azt, amiről az első sajtóhírek szóltak. 

Nem változtatták meg ugyanis a gyerek meghallgatásának szabályait. Arra továbbra is az az irányadó, hogy ha a gyerek maga kéri, akkor meg kell hallgatni. Akárhány éves. 

Ezenkívül a bíróság bármikor dönthet úgy, hogy a gyereket közvetlenül, vagy szakértő útján szeretné meghallgatni, mert szüksége van erre a bizonyítás során, és indokoltnak tartja a gyerek részvételét. Ebben az esetben sem a gyerek életkora az elsődleges szempont, hanem hogy a bíróság úgy gondolja, a döntéséhez szüksége van arra, hogy egy pszichológus, vagy a bíró maga elbeszélgessen vele. 

Ha pedig elmúlt 14 éves, akkor fő szabály szerint a bíróság már csak a gyerek egyetértésével hozhat döntést ezekben az ügyekben. 

Gyerekbarát meghallgatószobák eredetileg csak a rendőrségeken lettek volna (hogy büntetőügyekben használják őket), de a bíróságok már 2012-től elkezdtek kialakítani erre használható helyiségeket, hogy akár a válással, vagy kapcsolattartással összefüggő ügyekben is legyen olyan hely, ahol egy tárgyalóteremhez képest komfortosabban lehet beszélgetni a gyerekekkel. 

Egyes bírók szeretnek közvetlen kapcsolatba kerülni azokkal a gyerekekkel, akiknek az ügyeiben döntést hoznak, más bírók inkább távol tartják magukat ettől – ami érthető, hiszen se az egyetemen, se a bírósági képzéseken nincsenek rendszeresítve olyan képzések, tréningek, felkészítők, amelyek segítenék őket abban, hogy ezeket a meghallgatásokat jól tudják végig csinálni, elkerülve a gyerekek traumatizálását. 

A jelenlegi szabályozás továbbra sem érinti ezeket a kérdéseket.

Nem változtattak a gyerekek meghallgatásának szabályain. Nem írnak elő kötelező felkészítést a bíróságoknak. Annyi az újdonság, hogy a bíróságnak közvetlenül értesítenie kell a gyereket a meghallgatási lehetőségekről. 

De mostantól tényleg írni fog a bíróság a másfél éves gyereknek is? 

Akár az is lehet, bár nem lenne kötelező. A brüsszeli előírás és a magyar szabályozás is ítélőképessége birtokában lévő gyerekről beszél, annak lehetőségéről, hogy ők megszólaljanak, véleményt nyilvánítsanak a rájuk vonatkozó ügyekben. Ez nem kötelezés, hanem lehetőség.

A bírósági értesítés azt próbálja elmagyarázni a gyerekeknek, hogy milyen formákban mondhatják el vagy fejezhetik ki a véleményüket (szóban, írásban, videóval). Ebből a szempontból nyilván fura, ha egy hat éven aluli egyént szólít meg a bíróság közvetlenül, és ír neki levelet, miközben jó eséllyel a gyerek még olvasni sem tud. Ilyenkor nyilván a szülő közreműködésére épít a bíróság – annak a szülőnek az együttműködésére, aki éppen válik…

Nincs egységes állásfoglalás arról, hogy hány éves kortól tekinthető egy gyerek az ítélőképessége birtokában lévőnek. Vannak országok, amelyekben rutin, hogy a hároméves gyerek is részt vehet a rá vonatkozó eljárásokban, és van, ahol az általános iskola kezdetéhez kötik ezt.

Általánosságban elmondható, sokkal több múlik azon, ki és hogyan kérdezi a gyereket, és azon, a gyereknek van-e tapasztalata arról, hogy számít a véleménye, mint annak, hogy hány éves. 

Egészen kicsi gyerekeket is meghallgatnak büntetőeljárásokban (például ha bántalmazták őket, vagy ha tanújává váltak bántalmazásnak), így indokolt lehet, hogy a polgári eljárásokban se életkorhoz, hanem egy életesemény fontosságához kössék azt, hogy a felnőttek kikérik a gyerek véleményét, meghallgatják a tapasztalatát, az álláspontját. 

Akkor most mi lesz a gyerekekkel, akiknek válnak a szüleik?

Nagyon egyszerű: egy uniós előírásnak való megfelelés miatt augusztustól a bíróságok értesítést küldenek minden olyan gyereknek, akinek a szülei válnak (vagy más olyan per van folyamatban, amely a szülői felügyeletet érinti). A biztonság kedvéért ezt az értesítést minden gyereknek kiküldik, és ezzel kipipálják ezt a kötelezést. 

Nyilván nagyon fontos lenne, hogy a szülőkkel előtte beszéljen a bíró – amire egyébként van is lehetőség, hiszen azt nem írja elő a törvény, hogy mikor (az eljárás melyik szakaszában) kell ezt az értesítést kiküldeni. Az is fontos lenne, hogy feleslegesen ne macerálják gyerekeket, és az is, hogy ez a részvételi lehetőség tényleg a gyerekekről szóljon, ne pedig egy újabb perstratégiai eszköz legyen a rafinált ügyvédek kezében. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A gyerekre való valódi odafigyelés nem pipálható ki sablonlevelekkel. A valódi részvételük nem egyszerűsíthető le formális nyilatkozatokra.

Muszáj lenne segítséget nyújtani minden érintettnek abban, hogy különbséget tudjon tenni a gyerek részvétele és aközött, hogy a felnőttek bevonják őt a saját harcterükre.

Ezt a most törvénybe iktatott értesítési kötelezettség nem fogja megoldani. Sőt, egyelőre úgy tűnik, minden marad a formalitás szintjén, a valódi, érdemi gyermekrészvétel biztosítása nélkül.

Persze sosem késő változtatni. Jó lenne látni, hogy a felnőttek felnőnek a feladathoz, és megértik, hogy az lenne a cél, hogy gyerekként részt venni az eljárásokban ne hátrányt jelentsen, hanem előnyt. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / ronstik

Gyurkó Szilvia