Képzeljétek csak, mi történt velem a múltkor! Mentem-mendegéltem válni, szépen, kedvesen, ahogy kell. Rekkenő nyári hőség volt már kora reggel, úgyhogy némi hezitálás után végül a keresztbe fekete-fehér csíkos ceruzaszoknyámat kaptam magamra egy csinos, fekete színű felsővel. Nyakamban ékszer, ujjamon gyűrű, szentül meg voltam győződve róla, hogy alkalomhoz illően vagyok felöltözve, szó nem érheti a ház elejét, sőt, mi több, még talán a nagymamám is büszke lenne a megjelenésemre. A bírónő azonban nem így gondolta, ez már akkor látszott, amikor beléptünk a terembe. Szigorúan végigmért, miközben csak nem engedett leülni a helyemre, hogy hirtelen úgy éreztem magam, mint annak idején, fizikaórán a feleltetéskor. „Van valami, amit a vállára tudna teríteni?” – förmedt rám, én meg nem hittem a fülemnek. Zavartan rápillantottam a mellette ülő bírósági fogalmazó hölgyre, aki hozzám hasonlóan szintén ujjatlan blúzban volt.

Mi ez a kettős mérce?! És miért kellene elfednem a vállaimat? Nem mecsetben vagyunk.

A gondolataimat azonban jobbnak láttam megtartani magamnak, igazán nem szeretettem volna az egész procedúra elején kihúzni nála a gyufát – még a végén nekem ítéli a két kamasz gyereket! (Szarkazmus-alert: Csak viccelek.)

Viszont a dolog elgondolkodtatott. Annyifélék vagyunk, annyiféle érzelemmel, gondolattal megyünk el a saját válóperünkre, olyan különböző az az időtartam is, amit a gyászmunkával, a csalódottságunk, a szakításunk feldolgozásával töltünk. Mindegyik érzelemnek, legyen az fellélegzős megkönnyebbülés, szívbe markoló fájdalom, fásult közöny, emésztő düh vagy szomorú megbánás, igenis van létjogosultsága. Azt pedig mindenki tudja (aki nem, annak most szólok), hogy egy nő mindig, minden körülmények között a hangulata szerint öltözik fel.

Íme, az én Válóperes Ruha Válogatásom a különféle hangulatokhoz és helyzetekhez. A sor természetesen kommentekben folytatható, hátha valaki épp most áll a szekrénye előtt azon vacillálva, hogy mit is vegyen fel e jeles alkalomra.

1. A beleszarós

Minek a fakszni? Csakazértsem fogsz kiöltözni, nehogy már a másik azt higgye, ez egy különleges nap. Magasról teszel az egészre, mert már olyan régen túl vagy minden gyászmunkán, hogy arra sem emlékszel, egyáltalán mi a fészkes fenét kerestetek egymás mellett anno. Amint kijöttél a teremből, már törlöd is a nevét a Facebook-ismerőseid közül, mert még a virtuális térben sem jelent neked semmit.

Elugrottál ide válni a nappali és a hálószoba kiporszívózása közben, de pár óra múlva talán még az is nehézséget fog okozni, hogy felidézd, mit csináltál aznap délelőtt.

 

2. A kiábrándult

Amióta a férjeddel tönkrement a házasságod, a vallásban/gyűlésben/hímzőkörben/asszonyklubban találtad meg a vigaszt. Leszámoltál minden földi hívsággal, és elhatároztad, hogy soha többé nem pazarolod sem az idődet, sem az energiádat, de az érzelmeidet aztán pláne nem olyanokra, akik nem érdemlik meg. Azaz: férfiakra. Ha soha többé nem kell ránézned egyetlen XY- kromoszóma hordozóra sem, annál jobb!

 

3. A királynő

Senkinek nem fogod megadni az elégtételt, hogy összetörve lásson. Fejedelmi tartással, emelt fővel vonulsz be a tárgyalóterembe, a szád sarkában egy kis megvető félmosollyal. Tehozzád ez a szartenger soha sem érhet fel, és ha néha neki is keseredsz, netán sírsz, gondoskodsz róla, hogy senki ne lássa. A másik, az a pernahajder, aki még arra sem méltó, hogy a lábad nyomát megcsókolja, meg valószínűleg túl gyáva vagy egysejtű ahhoz hogy felismerje, mit veszített a személyeddel. Uralkodsz magadon, uralkodsz az egész helyzeten, és csak azt sajnálod, hogy nincs egy alkalmas tömlöcöd, ahová életfogytig bevethetnél ezt-azt.

 

4. A terhes és /vagy gyerekekkel körbevett

Amikor annak idején örök hűséget esküdtetek egymásnak, te azt abszolút komolyan gondoltad.

Milyen kár, hogy egy kézzel nem lehet tapsolni!

Sebaj, érezze csak magát rosszul az a kutyaütő, aki képes volt téged faképnél hagyni a gyerekkel! Direkt olyan ruhát választasz, amiben még a jókai bableves is mindenórás pocaknak néz ki, és még a szomszéd kölykét is kölcsönkéred a drámai hatás kedvéért.

 

5. A csapatós

A házasságod elgyászolásának a halotti torát tartod, hadd szóljon, ami a csövön kifér. Hetek óta a bulikázásba temeted a keserűségedet, csalódottságodat, igyekszel mindent bepótolni, ami a frigy hosszú évei alatt kimaradtak. Nyilván a válóperedre is egy masszívabb csapatásból érkezel, méghozzá úgy, hogy érintesz minden egyes krimót, kocsmát és talponállót, ami útbaesik. És hát, hogyan máshogy is érkezhetnél a tárgyalóterembe, mint a legfrissebb szerzeményeddel?

Ha a férjednek nem kellettél, hadd lássa, hogy attól még kellhetsz másnak.

 

6. A bosszúruhás örömváló

Lehet nemesebb bosszút állni a másikon annál, hogy csak úgy sugárzik rólad, mennyire jól vagy? Majd kicsattansz a boldogságtól, és alig várod, hogy elkezdődjön az új, független, kompromisszummentes életed. Szentül megfogadod, innentől te már mindig csak jól érzed magad, kizárólag a hozzád méltó emberekkel leszel körbevéve, és csak azt szereted, aki megérdemli és aki értékelni tudja. A világ pedig tárva-nyitva áll előtted, kalandra fel, ez a tárgyalótermi hacacáré nem több, mint egy könnyen emészthető fejezet az életedből. No meg hasznos tanulság is, azt sose felejtsd!

 

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN