-

Most látott napvilágot, hogy 1961-ben Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya két társával csoportosan nemi erőszakot követett el egy úszólánnyal szemben, és ezért három évet töltött börtönben. Ez a tény eddig mindenki számára rejtve volt, amivel Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke szerint semmi gond nincs, hiszen „Kiss László úrnak joga van újfent méltóképpen beilleszkedni a társadalomba”, egyébként is a szövetségi kapitány a rábízott sportolókkal „egyedit alkotott”.

És valóban. Akkor most élete végéig szenvedjen, aki valakit megerőszakolt? És egyébként is, nem azt kellene inkább nézni, hogy milyen remek sportszakember?!

Sport, gyerekek, erőszak

2014-ben, az UNICEF Magyar Bizottságánál kutatást végeztünk a magyar gyerekek tapasztalatairól a sportban, ami az első gyermekjogi szempontú vizsgálat volt itthon. A jelentésbe 886 válaszadó adata illetve 858 személyes történet, beszámoló került, és ezek voltak a legfőbb megállapításai: az esetek 73 százalékában fordult elő érzelmi bántalmazás, 39 százalékban fizikai erőszak, 31 százalékban szexuális zaklatás és 15 százalékban beavatási szertartás. Az adatok igen szoros kapcsolatot mutatnak az egyes bántalmazási formák között is. Az érzelmileg bántalmazott gyermekek aránya 96 százalékos volt a fizikailag bántalmazottak között, és 95 százalékos a szexuális zaklatás elszenvedői között.

A válaszok tanúsága szerint az úszás és a vizes sportok különösen magas kockázatot jelentenek a gyerekek szempontjából az áldozattá válásra.

Egyetlen kutatásból nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni, de lehetőségként meg kell fogalmaznunk, hogy a sportedzés, mint helyzet, fokozhatja a gyerekek számára az áldozattá válás kockázatát, ezért kiemelkedően fontos, hogy akik ilyen munkát végeznek, azok kellően érzékenyek legyenek a gyerekek szükségletei iránt – ideértve például a gyerek testi integritását, vagy a gyerekekkel szembeni erőszakra vonatkozó zéró toleranciát.

Ha csak ezt az érvet nézem, akkor is nagyon komoly aggályokat vet fel az a döntés, hogy valakit, aki szexuális erőszakot követett el, ilyen pozícióban alkalmazzanak – ráadásul oly módon, hogy elhallgatják a „múltját”.

Büntetés, elévülés, következmények

Ha valaki letöltötte a szabadságvesztés büntetését, akkor meghatározott idő eltelte után mentesül a következmények alól. Mert elnyerte méltó büntetését, és ezért nem terheli őt tovább annak súlya, amit elkövetett. Ez általában igaz is, de a szexuális bűncselekményeknél nem.

A ma hatályos szabályozás szerint a gyerek sérelmére elkövetett szexuális erőszak cselekmény miatti büntetettség tényét az erkölcsi bizonyítványnak a mentesülési időn túl is tartalmaznia kell. Ez a 2013 óta élő szabály, egyfajta „szexuális elkövetői regiszter”, ami azt hivatott szolgálni (más országokhoz hasonlóan), hogy ne kerülhessenek olyanok kapcsolatba gyerekekkel, akik ilyet követtek el. Miért? Mert igen magas az ismételt elkövetővé válás kockázata, illetve az ilyen bűncselekményben való érintettség miatt más lehet az adott személy viszonyulása a testiséghez, szexualitáshoz, nemiséghez. És éppen ez az, amiről most beszélni kell.

Mivel nemcsak azért kérdéses, hogy az, aki szexuális bűncselekményt követ el, dolgozhat-e a továbbiakban gyerekekkel, mert attól tartunk, hogy ismét megerőszakol valakit, hanem azért, mert tudjuk, hogy neki más a viszonya a testiséghez és az erőszakhoz.

Persze „mindenkinek joga van méltó módon beilleszkedni,” de a beilleszkedésnek is vannak fokozatai. És van a társadalomnak is egy önvédelmi igénye és lehetősége. A gyerekeknek meg érdeke. Meg a szülőknek. Hogy tudjanak egy ilyenről, és például eldönthessék, belefér-e nekik az, ha a gyerekük olyan edzőhöz jár, aki korábban szexuális erőszakot követett el.

Miért van baj?

Az elhallgatás, és Kiss László alkalmazása fiatalok edzőjeként, csak az egyik probléma.

Az ügyben megkérdezett Gyárfás Tamás szerint Kiss László a büntetését mintegy öt évtizeddel ezelőtt leülte, és egyébként is, „okkal vagy ok nélkül” kapta.

Sok mindent gondolhatunk a bírósági ítéletekről, de azt mondani, hogy „okkal vagy ok nélkül” kapott valaki többéves letöltendő szabadságvesztés büntetést egy olyan cselekmény miatt, amiben társtettesek és tanúk is voltak, nem túl elegáns. Fogalmazzunk így. Már csak azért sem, mert ez az eset a nyilvánosságra került adatok szerint azon abúzusok körébe tartozott, ahol az áldozat jól ismerte az elkövetőit, meg tudta őket nevezni, és ők be is ismerték a tettüket. Az egy dolog, hogy az akkori áldozat és családja vajon hogyan éli meg most, hogy az ellene elkövetett tett súlyát még öt évtized távlatából is kisebbíteni igyekeznek – mert az elkövető egy köztiszteletnek örvendő szakember. Csoportos nemi erőszakhoz tartósan fennálló szándék kell az elkövetésre. Egy ilyen cselekmény hosszú ideig tart, sok lehetőség van arra, hogy az elkövető visszakozzon, elálljon a szándékától.

A szexuális erőszak az egyik legkomolyabb bűntett, amit egy ember teste, lelke ellen elkövethetnek. Az ilyen abúzus darabjaira képes törni az áldozat énképét, kihat minden emberi kapcsolatára,

befolyásolja a szexuális életét, betegségeket okoz, de akár azt is el tudja lehetetleníteni, hogy munkát vállaljon. Az áldozatnak nem az hoz megnyugvást, ha az elkövetőt három évre bezárják, hanem az, ha a társadalom (bíróság) azt jelzi vissza neki, nem ő a hibás azért, ami történt. Merthogy a szexuális erőszak áldozatai általában magukat vádolják. Ezért is felelőtlenség, ha az sugalljuk, hogy ez az ítélet egy lány csoportos megerőszakolásáért túlzó vagy „oktalan” volt.

Felelősség

Komolyan összefonódik az egyén felelőssége, és azoknak a döntéshozóknak a felelőssége, akik évtizedekkel korábban meghozták azt a döntést, hogy Kiss László mindenféle korlátozás nélkül dolgozhat gyerekekkel. Egy ilyen bűncselekményt elhallgatni az egyén felelőssége. Azonban lehetőséget biztosítani valakinek, hogy ilyen munkát ellásson, azok felelőssége, akik erről döntenek. Nem érv ugyanis, hogy Kiss László remek szakember.

Pár éve volt egy ügy, amiben az egyik Margit-szigeti mutogatós bácsiról derült ki, hogy nappal tisztes aneszteziológus orvos egy fővárosi klinikán, feleséggel, gyerekekkel. Remek szakember volt ő is, de amikor elkapták és felelősségre vonták, akkor ez nem volt érv. Miért? Mert a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz.

Simán lehet az erőszaktevő tehetséges, vagy akár briliáns személyiség – ahogy például a Pannonhalmi bencés gimnáziumban szexuális visszaélést elkövető tanárával kapcsolatban fogalmaztak az áldozatok. Az erőszak attól még erőszak – amiért felelősséget kell vállalni. Egyénileg, és közösségi szinten is.

A felelősségvállalástól nem fognak a tanítványai által nyert olimpiai aranyérmek kevésbé fényleni – csak attól, ha megpróbáljuk eltussolni azt, ami történt,

ha nem számítanak az áldozatok, ha azt hisszük, hogy a sikerek meg nem történtté teszik a korábbi hibákat, és ha azt hisszük, a hatalom dönti el, mi helyes... és mi helytelen.

Dr. Gyurkó Szilvia

UPDATE: időközben véget ért a Magyar Úszó Szövetség és az edzőbizottság ülése. Mindkét grémium úgy döntött, hogy egységesen kiáll Kiss László szövetségi kapitány mellett, aki folytatja munkáját. Az állásfoglalás elolvasható ITT.