Az határoz meg, amit tiniként megtapasztaltál?

Ne haragudjatok, de a 14 és 25 év közötti fiatalok, vagyis a mai Z generáció netes aktivitásáról szóló információk előtt hadd idézzek fel valamit a saját fiatalkoromból. Y generációsként tizenévesen „szálltam be az internetbe”, pörögtem rá a számítógépes/konzolos játékokra és kaptam mobiltelefont, amivel óriási sms-partikat toltunk a barátnőimmel, amíg le nem merült az egyenlegünk. A nálam 20–25 évvel idősebb őskövületek (az én esetemben a szüleim, de azóta még inkább nő a generációs „rés” a szülők és gyerekek között)

nem értették, hogy mi értelme 160 karakterbe sűríteni a mondanivalónkat,

vagy béna grafikával róni a köröket egy autóverseny-pályán, esetleg egy fiktív kórházat üzemeltetni, és egy kamucsaládot menedzselni. A csetcsoportokat pedig már meg sem kíséreltem elmagyarázni. Persze azóta sok minden változott, de a távolság, az értetlenség – amire néha mindkét „oldal” rájátszik kicsit – szerintem örök. Ráadásul viszi is előre a világot, főleg, ha legalább a megértés szándéka néha fel-felbukkan.

Valójában ez hívta életre az egész „Magyar tinik a neten” kutatást két éve, a projektet megvalósító digitális ügynökség vezetője, Joanelli Tamás korábban együtt dolgozott a lányával, és csodálkozva tapasztalta, hogy nem reagál az e-mailekre, nem ezt a kommunikációs formát használja munkaügyben (sem). Ez indította útjára az ötletet, hogy utánajárjon, hogyan netezik a Z generáció. Bár csak tippelek, de a saját munkatársaim megfigyelése során szerzett tapasztalataim alapján Tamást X-esnek mondanám… Az ugyanis nálunk is örök vitatéma, hogy milyen platformon „ér” munkaügyben kommunikálni. Én persze azt képviselem, hogy a legtöbb információt sokkal praktikusabb cseten megosztani, mint nekiülni egy hosszadalmas e-mailnek. Látjátok,

itt jönnek vissza a tizenévesen szerzett tapasztalatok, a 160 karakter meg az ICQ (aki nem tudja: ez valaha egy úgynevezett csetprogram volt)!

De tényleg, miben vannak a mai tizen- és korai huszonévesek?

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A kutatás a teljes lakosságra nézve ugyan nem reprezentatív, de sokkal részletesebb képet ad a 14–25 éves korosztályról, mintha az lenne. A legelső információ, hogy naponta négy órát „lógnak a neten” (49 százalékuk legalábbis), ahogy a felmérés készítői fogalmaznak. Tudom, hogy ez valami döbbenetes számnak hangzik. De nem az, higgyétek el. Újra fel kell idéznem a saját tinikoromat, amikor napi minimum egy–két órát „lógtam a neten/telefonon”, amiben olyan hasznos tevékenységek voltak, mint a snake-ezés, a vicces idézetek gyűjtése (az iskolaújságba kellett!), és legalább napi egy–két órát lógtam a tévén, ha nem többet (hiszen egy esti film is másfél óra volt, és nem mindig csak egyet néztem meg). Mellette élénk társasági életet éltem, suli után minden hülyeséget csináltam, heti háromszor edzésre jártam, napi rendszerességgel olvastam is, szóval elég sok minden belefért. Azt meg le sem merem írni, hogy ma mennyi a képernyőidőm, mert néha még engem is megrémiszt. Szóval szerintem a négy óra teljesen oké, de értem, hogy szülőként nem feltétlenül tűnik annak.

A top időtöltéseik között a közösségi média nézegetése, a csetelés, és harmadik helyen a barátokkal való személyes találkozás áll. A családi programok a negyedik, a sorozatok, filmek pedig az ötödik helyre kerültek.

Bár valószínűleg más motivációval, de csak a családi programok vannak máshol az én listámon. Nálatok mi a sorrend? 

 

Fake-profilok és influenszerálmok

A videójátékok amúgy megosztják a tiniket, 20 százalékuk napi két óránál is többet játszik (amikor ez elhangzott, enyhe felhördülést tapasztaltam az online sajtóesemény feltételezhetően X generációs tagjainál – ez később fontos lesz), de a többiek életében ez nem jelentős. 

Ha pedig tudni akarjátok, hogy hol keressétek a gyerekeitek titkos profiljait (mert olyanjuk is van, ez is kiderült a felmérésből), ebben a pillanatban

ez a top közösségimédia-sorrend a fiatalok körében: Messenger, Instagram, TikTok, YouTube, Facebook, Snapchat. A tinik 30 százaléka szívesen lenne influenszer.

Érdemes lenne megkérdezni a felnőtteket is. Szerintem meglepődnénk az eredményen.

Azt viszont a médiához kicsit értő emberként mondom, hogy nyugi, a töredék töredéke fog ebből élni – mindkét korosztályból.

Míg két évvel ezelőtt (amikor szintén készült egy hasonló felmérés) 33 százalékuk olvasott rendszeresen híreket, mára ez 43 százalékra nőtt. Annyit mondok: Covid. A járványhelyzettel ugyanis megérkezett az a meglepő felismerés minden korosztálynak, hogy a hírek bizony képesek befolyásolni a mi kis hétköznapi életünket, nem csak olyan absztrakt módon, ahogy korábban gondoltuk (vagy szerettük volna gondolni).

Ráadásul

a hamarosan szavazó korú fiatalok 56 százalékát foglalkoztatja a politika.

Szerintem ez szuper.

Forrás: Be Social

E-mail és élőbeszéd helyett cset, fotó helyett szelfi

Erre már többször utaltam, gondolom, a már dolgozó Z generációsok sem e-mailen intézik a munkaügyeiket, de ezen kár sokkolódni. Jelenleg az X generációsok kezében van a „világ” nagyobb része, ők töltenek be vezető pozíciókat a legtöbb munkahelyen, így ők diktálják a kommunikációs irányelveket is. De ezek folyamatosan változnak, ahogy szépen lassan alakul a generációváltás a világ és a cégek vezetői között. Oké, boomers?! (Viccelek.)

A fiatalok 74 százaléka szerint vannak dolgok, amiket könnyebb cseten megbeszélni, mint élőben. Mélyen egyetértek. 

53 százalékuk hetente több szelfit készít magáról. Én is. Negyedük meg is osztja ezeket. Én nem, de csak azért, mert hiú vagyok.

Az aggasztó dolgok vagy nem változnak, vagy romlanak

A válaszadók 89 százaléka kapott már üzenetet ismeretlen személytől (44 százalék gyakran). Amellett, hogy ez gáz, egyáltalán nem ismeretlen dolog, a net hőskorában is volt ilyen, de az offline világ is tele van kéretlen kontaktusokkal. A tinik több mint a fele (51 százaléka) érezte már úgy, hogy zaklatják a neten, sokszor azzal, hogy erotikus fotót kérnek tőlük (12 százalékuk küld is, de nyilván nem azok és nem azoknak, akik zaklatásnak érzik a kérést). Mielőtt a zárójeles részen kiakadnátok, én tizenöt évesen webkamerával készítettem magamról fotókat, hogy elküldhessem freemailen az akkori barátomnak. (Ezt kifejezetten az aggódó szülőknek üzenem: azóta egy békés családi életet élő, szinte visszafogott anyuka vagyok, szóval van remény.)

Forrás: Be Social

Kategóriák és még egy kis online játék

Amikor Dr. Bernschütz Mária egyetemi adjunktus, generációkutató, az újmédia használati szokásainak szakértője elkezdte ismertetni, hogy a válaszok alapján milyen kategóriákba sorolhatók a tinik, újra előjöttek az online játékok. Az Online harcosok kategóriába ugyanis azok a fiatalok (nagyrészt fiúk) kerülnek (33 százalék), akik napi több órát játszanak – és mint a kutatási eredményeket ismertető eseményen kiderült, sokszor agresszív játékokat. Ez volt az a pont, ahol egyértelművé vált a generációs különbség a beszélgetésen jelen lévő szakértők és újságírók között. Mert

aki gyerekként nem nyomta a Supermariót, szerintem el sem tudja képzelni, milyen feszültséglevezető földbe döngölni valami mozgó kis lényt az online térben.

A kutatók konkrétan évtizedek óta keresik az összefüggést az agresszív online játékok és a való életben történő agresszív viselkedés között, de valódi bizonyíték nincs (EZ a tanulmány például cáfolja ezt a feltételezést).

portré Dr. Bernschütz Máriáról
Dr. Bernschütz Mária

A második legnagyobb kategória a Digitális exhibicionisták (25 százalék), ők a wannabe influenszerek (nagyrészt lányok), akik szívesebben csetelnek, mint beszélgetnek, sokat szelfiznek, keveset olvasnak, szóval megfelelnek a tipikus influenszer-sztereotípiának.

Utánuk jönnek a Digitálisan tudatosak (23 százalék), akik kicsit az idősebb generációhoz hasonlítanak (a korosztályon belül is idősebbek): náluk a legjellemzőbb a Facebook használata, érdekli őket a politika, és megválogatják, milyen online tartalmat engednek be az életükbe.

Az Offline élménykeresők (17 százalék) elvileg a jövő vezetői, mert náluk a legjellemzőbb az offline olvasás mint tevékenység. Az olvasás fontosságát pedig tényleg nem lehet vitatni, de azért hozzátenném, hogy szerintem az online olvasás is sokat számít, ha megfelelő tartalomról van szó. Mindenesetre ők a face to face kapcsolatokat preferálják, de azért Messengert is használnak. Ők töltik a legtöbb időt a családjukkal, szóval gondolom, minden szülő arra vágyik, hogy ebbe a kategóriába tartozzon a gyereke. De amellett, hogy érthető és hasznos ez a felosztás, szerintem ezek a kategóriák átjárhatók, és

ahogy öregszünk/növünk fel, mindinkább ledobjuk magunkról a kevésbé használható címkéket, és ragasztunk magukra újakat.

Azok az influenszerségre vágyók, akiknek nem érkezik meg a várt online siker, később simán érvényesülhetnek valami más területen, és ez biztosan átírja a netezési szokásaikat is. Ma már én sem keresek vicces idézeteket és mély(nek tűnő) dalszövegeket a neten órákon át.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Willie B. Thomas