„Ez egy olyan sztori, amit nem lehet elkamuzni” – filmforgatáson jártunk

–

Mégis, miben különböznek a mai fiatalok a tíz vagy húsz évvel ezelőttiektől? Nyilván sok dologban nem: ők is vágyakoznak az első szerelemre; ők sem tudják eldönteni, mik legyenek; ők is cikinek látják a szüleiket, és leginkább bulizni szeretnének. De nyilvánvaló, hogy rengeteg különbség is akad, például abból fakadóan, hogy ők már a fél életüket a virtuális valóságban töltik, ebbe nőttek bele. Hartung Attila friss diplomás filmrendező még Y generációsnak számít, most 26 éves, de nagyon izgatta, milyen élete van egy mai tinédzsernek.

A bűn vajon mi?

„Azt érzem, hogy ezek a srácok generációs szempontból még nem állnak tőlem távol, és nagyon vonz a közegük. Nyilván vannak más témák is, amiket majd fel szeretnék dolgozni, de első körben ez volt az egyértelmű csapásirány. 17-18 évesekről szól a történet, akik most állnak érettségi előtt. Keresik a határaikat, és próbálják felfedezni, meddig lehet elmenni, hol kezdődik az, ami már bűnnek számít.

Tesztelgetik, hogy a szűkebb környezetük és a társadalom mit nevez bűnnek, és annak milyen következményei vannak. Csak az számít-e bűnnek, ami kiderül, vagy az is, amit az ember annak gondol?”

A Kerékgyártó Yvonne-nal közösen írt forgatókönyvet, melynek főhőse Gergő (Yorgosz Golecász), egy „jó családból való”, sportos, menő srác, aki a gimi után amerikai egyetemre készül. Egy nap, amikor a barátaival bulizni indul és szokás szerint mindenről tudósít az interneten, kissé elveti a sulykot: lefekszik egy lánnyal, Lillával, és az estérők készült videót a többiek felteszik a közösségi médiára. Lilla kikészül és eltűnik, az eset híre eljut a gimnáziumig, és Gergő ekkor ébred rá, hogy felelősséget kell vállalnia a tetteiért.

Attila ugyan nem élt át hasonlót, de azt mondja, sok olyan eleme van a sztorinak, ami a környezetében megtörtént, és amit kívülről végignézett. A fiatalok – akiket hosszú casting után választott ki a szerepekre, és akik mind amatőrök, hiszen a valóságban is csak 17-18, max. 20 évesek – is úgy érezték, ilyesmi simán megtörténhetne velük.

A telefon a fekete dobozunk

A Lillát alakító László Panna azt mondta: „A generációs mintákra abszolút ráismertem a forgatókönyvben: hogy mindent fotózunk, videózunk, ez az én életemben is megjelenik. De ez azért nemcsak a mi nemzedékünkre jellemző. Tegnap voltam egy koncerten, ahol 25-26 éves lányok úgy hallgatták a zenét, hogy végig a telefonjukkal voltak elfoglalva, én meg néztem, hogy ’nektek ez a szórakozás’? Mondjuk én is Insta-függő vagyok, de nem posztolok agyba-főbe, inkább megfigyelőként használom. A Facebook viszont szerintem már leáldozóban van.” 

Panna egyébként csak miattunk jött ki a mai forgatásra, hogy bemutatkozzon, mert épp nincs jelenete. Egy újpesti gimnáziumban vagyunk, annak is a könyvtárában – a filmben ez lesz az igazgatói iroda. Mindenkiről szakad a víz (mert légkondi persze nincs, viszont a világításhoz hatalmas lámpákat használnak, amik ontják magukból a hőt), de senki sem nyafog. Az igazgatónőt Szávai Viktória alakítja, aki a Csak színház és más semmi című tévésorozat harmadik évadának forgatásáról ruccant át ide, egy kétnapos munkára. Élvezi, hogy igazi karakterszerepet kapott. Az általa alakított igazgatót ugyanis igazából csak az érdekli, hogy a botrány ne jusson el a sajtóig, és az iskola ne essen el egy fejlesztési támogatástól.

Vikinek azonban – akinek van egy 14 éves lánya – egész más dolgok jutottak eszébe a történetről. „Dermesztő volt a forgatókönyvet olvasni, mert végig az járt a fejemben, hogy uramisten, pár év választ el minket attól, hogy ilyen problémák merüljenek fel az életünkben.

Ijesztő volt szembesülni azzal, milyen trendek jelennek meg ebben a korosztályban. Az én kamaszkorom nem ilyen volt. Nyilván szívattuk egymást, és voltak mindenféle őrületek, de nem effélék.”

Persze szülőként is elgondolkodtatta a sztori. „Régebben biztos azt mondtam volna, hogy én sosem fogom ellenőrizni a lányom telefonját, de ma már nem vagyok ebben olyan biztos. Nem tudhatja az ember, milyen helyzet adódik. Már most is szembesülök olyan dolgokkal, amikre nem voltam felkészülve – azt hittem, azok majd csak 2-3 év múlva merülnek fel. Fene tudja, mikor érkezik el az a pont, amikor egy anyának be kell avatkoznia.”

Valakinek a valakije

A jelenet szerint az igazgatónő mindkét érintett apát behívja raportra, és mindkettőnek kényes a helyzete. Az egyikük (Lilla apja, akit Vincze Gábor Péter játszik) az iskola tanára, a másikuk (Stohl András alakításában) bíró, aki nem habozik felhasználni a kapcsolatait, vagy minimum zsarolásra használni őket. Stohl szerint ebben van egy kis társadalomkritika.

„A figura, akit játszom, nem egy erkölcsbajnok – tulajdonképpen tipikus mai jelenség. Nem azt mondja a gyerekének, hogy: edd meg, amit főztél, vagyis vállald a tetted következményeit, hanem megoldja helyette a problémát. De hát melyik szülő ne próbálna meg segíteni a gyerekén? A kérdés inkább az, milyen szinten és milyen módon.

Az én karakterem elkezd visszaélni azzal a hatalommal, ami a kezében van. Így van berendezkedve Magyarország, és a film ezt mutatja meg, nagyon helyesen.”

Profik és kezdők

Bár Hartung Attila még pályakezdő rendező, nem tűnik félénknek a „felnőtt” színészekkel szemben sem. Igaz, Stohllal már dolgozott korábban: a Vígszínháznak készítettek videókat. Most arra kell koncentrálnia, hogyan hangolja össze a hivatásos színészek játékát a fiatalokéval, akiket egész másképp kell instruálni. „Nagyon más a profi, felnőtt színészekkel dolgozni, mint a kamaszokkal, mert ők pontosan játszanak, szöveghűek, és elemeznek, míg a srácoknak megengedtük, hogy improvizáljanak, hogy minél őszintébben legyenek jelen.”

Valahol a kettő között helyezkedik el Panna, aki László Zsolt lányaként kiskora óta színházi emberek között nevelkedett, Stohlt is születése óta ismeri. Ezt jól tudta kamatoztatni az alakításában. „Lilla kicsit kivételezett helyzetben van a suliban az apja miatt, és ezt én is átéltem színházi körökben az apukám miatt. Ez nem baj, én eszméletlenül büszke vagyok az édesapámra. A bátyámat is idén felvették a Színművészetire, szóval visszük tovább a hagyományt. Hátha én leszek a következő jövőre… Segítséget sosem kértem az apukámtól, mert szerettem volna önálló individuum maradni: én László Panna vagyok. Tudom, hogy ő is büszke rám, csak nehezen fejezi ki, de én is ilyen vagyok, ezt is tőle örököltem.”

Hogy végül nála landolt Lilla szerepe, az teljesen véletlen, tényleg csak magának köszönheti. A válogatás hosszú ideig tartott, aminek során Iványi Petra producer szerint több mint kétezer fiatalt néztek meg. Panna is egy volt közülük: egy Facebook-hirdetésen keresztül jelentkezett. „Amikor januárban felhívtak, hogy bekerültem, szerintem én voltam a világ legboldogabb embere. Utána elkezdtünk próbálni, megismertem a srácokat, a stábot, és instant szerelem lett belőle.

Ez tölti ki az életem, a többi barátommal szinte nem is tudok kommunikálni, mert csak erről vagyok képes beszélni. Rettegek, mi lesz, ha véget ér a forgatás” – mondja.

Tavasszal a mozikban

Márpedig ez a nap hamarosan eljön. A 24 napos forgatás nagy része már lezajlott, ebből három hét éjszakai műszakban. A filmet a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor programja támogatja, ami elsőfilmeseknek nyújt lehetőséget ahhoz, hogy kis költségvetéssel ugyan, de legalább el tudjanak indulni a pályán. Ez a Senki nem megy sehova esetében azt jelenti, hogy 62 millió forintot kapott a Filmalaptól, további harmincat pedig TAO-támogatásokból, gyártója a Filmteam produkciós cég.

Ha minden a tervek szerint alakul, a filmet ősszel már elkezdik vágni, és tavasszal találkozhatunk vele a moziban. A rendező addig is teljes hőfokon ég, hiszen most kell bizonyítania. „Iszonyatosan kimerítő, agyzsibbasztó és közben elképesztően jó élmény” – meséli arról, milyen érzés élete első játékfilmjét rendezni. „A produceri háttér nagy biztonságot ad ahhoz, hogy a szereplőkkel minél jobban belemehessek abba, aminek ott kell lennie a vásznon. Mert ez egy olyan sztori, amit nem lehet elhimihumizni vagy elkamuzni, hanem nagyon hitelesnek kell lennie.” Ha sikerül, remélhetőleg tinik és szüleik egyaránt okulhatnak belőle – amellett, hogy jól szórakoznak. 

Gyárfás Dorka

Képek: Benkő M. Fanni