„Ne hallgasd túl hangosan a zenét a kocsiban!” – Egy fekete bőrű anya intelmei a kisfiának… a túlélésért
„Csak néhány íratlan szabály, amelyeket anyám megtanított nekem fekete kisfiúként” – ezzel a szöveggel osztotta meg rövid videóbejegyzését egy texasi fiatalember a TikTokon május utolsó napjaiban. A ma tizennyolc éves Cameron Welch még csak tizenegy volt, amikor anyukája a fejébe véste az intelmeket… A videót egy hét alatt tizenegymilliószor nézték meg, és csaknem ötvenezer hozzászólás érkezett rá. Ezek alapján nemcsak a fekete, hanem más színes bőrű szülőknek és gyerekeiknek is túlságosan ismerősek Cameron szüleinek íratlan túlélőszabályai. A szívszorító lista talán választ ad azoknak, akik nem értik, milyen ma nem fehér emberként élni és felnőni az Egyesült Államokban. D. Tóth Kriszta írása.
–
Black lives vs. All lives
Az emberi jogok halmaza érdekes képződmény. Talán dr. Gyurkó Szilvitől hallottam egyszer a legtalálóbb leírást:
a jog nem olyan, mint a torta – attól, hogy másnak is adsz belőle, neked nem lesz kevesebb.
Sőt, továbbmegyek: attól, hogy felszólalsz egy kisebbséget ért jogsértés ellen, még nem azt mondod, hogy mások jogainak védelme nem fontos.
Az amerikai színes bőrű emberek által tapasztalt, mélyen gyökerező és egész rendszereket átszövő rasszista attitűdök elleni küzdelem nem a fehér (nem színes) ember ellen irányulnak, az ő jogai nem csorbulnak attól, ha a feketéket, latinókat és más színes csoportokat nemcsak de jure, hanem de facto is egyenrangúként kezdi kezelni az egész társadalom. Mert az lehet, hogy a jogszabályok betűje szintjén teljes a jogok és esélyek egyenlősége – de a mindennapi élet nagyon mást mutat egy fehér és egy fekete családban.
Megint csak: ez nem azt jelenti, hogy egy nem színes bőrű családnak ne lennének problémái, dehogy nincsenek, minden családnak megvannak a maga küzdelmei. De van a problémáknak egy nagyon mély, alapvető rétege, amely a többségi családokban egyszerűen föl sem merül. A fehér szülők egyszerűen máshogy, mástól féltik a gyerekeiket. Másképp imádkoznak, amikor az kilép a házból.
Igen, tényleg minden élet fontos. Ezt egy pillanatig sem vitatja senki. De a black lives az all lives része. Black lives nélkül nincs all lives. Ez nem vagy-vagy, hanem ÉS.
Ahogy – és ez csak lazán kapcsolódik ide, egy-két mondat erejéig mégis fontosnak érzem, hogy kitérjek rá – a szolidaritás, a részvét, az irgalom mind-mind szintén „tortafogalmak”. Azzal, hogy egy magyar ember foglalkozik egy másik országban történt emberi jogi problémával, attól, hogy fáj a szíve az ottani jogtiprás miatt, nem múlik el belőle a részvét a magyarországi áldozatok iránt. Legyen a bőrük árnyalata bármilyen.
A többség privilégiuma
Mielőtt mutatom az amerikai anyuka listáját, egyvalamit szeretnék még mondani.
Ha a többségi társadalom tagja vagy, ha nem tűnsz ki egy veled született adottság miatt, ha nagy vonalakban besimulsz az átlag halmazába, akkor neked fogalmad sincs arról, hogy a mindennapi élet rögvalóságában milyen érzés bármilyen szempontból másnak, kisebbségnek lenni.
A legnagyobb tisztelettel és szeretettel kérlek, hogy ne háborodj föl. Örülök, hogy nem rekesztenek ki, örülök, hogy a te anyukádnak nem kell arra figyelmeztetnie téged, hogy még véletlenül se tedd zsebre az utcán a kezed. Örülök, hogy neked nem kell egy plusz szűrőt beépítened a döntéseidbe annak érdekében, hogy vegzálás nélkül, biztonságban éld az életedet. Örülök, hogy nem rándul össze a gyomrod naponta többször, mert egy pillantás, egy mozdulat, egy megjegyzés azt sugallja neked: alávalóbb vagy, mint a többség. Örülj neki te is! Ez egyáltalán nem a te hibád.
Az viszont a te hibád, ha nem ismered föl a saját privilégiumaidat az életed és a mások élete kontextusában. Ha azt hiszed, hogy azért, mert te még nem tapasztaltad, láttad, érezted, akkor nem létezik. Ha azt hiszed, hogy te jobban tudod, mit érez az, aki nem olyan, mint te.
Ha azt hiszed, hogy a privilégium pluszjogokat ad neked – az a te hibád. Tanulni, kérdezni, nézőpontot váltani, önkritikusnak lenni nemhogy nem szégyen, hanem az egyik legcsodálatosabb emberi képesség. Az együttérzés és könyörület meg a másik.
És akkor most jöjjön az a bizonyos lista!
Cameron Welch még csak tizenegy éves volt, amikor az édesanyja a következő életmentő intelmeket véste a fejébe – annak érdekében, hogy a gyerek nehogy véletlenül „gyanúsan viselkedjen” házon kívül:
1.
Ne tedd zsebre a kezed!
2.
Ne tedd föl a kapucnidat!
3.
Ne menj ki félmeztelenül a házból!
4.
Mindig mondd el, hova mész, hol vagy – még akkor is, ha csak a szomszédba!
@skoodupcam Jus some unwritten rules my mom makes me follow as a young black man ##fyp ##blacklivesmatter
♬ original sound - marcappalott
5.
Ne maradj ki túl sokáig!
6.
Ne nyúlj semmihez, amit nem akarsz megvenni!
7.
Mindig kérj zacskót a boltban, és kérd el a blokkot, akkor is, ha csak egy csomag rágót vettél!
8.
Soha ne hagyd, hogy azt higgyék, veszekedsz valakivel!
9.
Ne menj ki az utcára igazolvány nélkül!
10.
Ne vezess autót fehér atlétatrikóban!
11.
Ne vezess autót fekete fejkendőben!
12.
Egyiket se viseld nyilvánosan!
13.
Ne hallgasd túl hangosan a zenét a kocsiban!
14.
Ne bámulj meg egy fehér nőt!
15.
Ha egy rendőr váratlanul megállít, és elkezd kikérdezni, ne beszélj vissza, csak fogadj szót!
16.
Közúti ellenőrzéskor tedd a kezed a motorháztetőre, és kérj engedélyt, hogy elővehesd a jogosítványodat és az irataidat!
Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy miért érezte szükségesnek ezt a gyerekkori listát közzétenni, a most tizennyolc éves Cameron azt válaszolta, azért, mert az Egyesült Államokban dúló tiltakozáshullám kapcsán hallatni akarta a hangját. „Azt akartam, hogy az emberek megértsék, mi a valóság, mit tapasztal egy fekete férfi nap mint nap”, mondta.
Az egyik TikTok-felhasználó azt kommentelte a posztja alá, hogy „elmentem ezt a videót a jövőbeni fiam számára!” – mire Cameron azt válaszolta:
„Az ő jövőjének már nem ilyennek kellene lennie.”
D. Tóth Kriszta
Kiemelt kép montázsa: Getty Images/Attila Husejnow/SOPA Images/LightRocket, TikTok
