„Ha lelassítjuk a járvány terjedését, azzal életeket mentünk” – Ezért fontos már most felkészülni, és betartani a szabályokat
A pánikolás és a túlzott optimizmus között van középút. Ma az lenne a legfontosabb feladatunk, hogy ezt megtaláljuk, amíg még lehet. Az alábbi bejegyzést a Massachusettsi Műszaki Egyetem tanára, Tami Lieberman osztotta meg Facebook-oldalán. A világ ötödik legrangosabb egyetemén tegnap óta nem tartják meg a nagyelőadásokat, és leállították a munkatársak nemzetközi utazásait is. Más felsőoktatási intézményekben minden oktatási tevékenységet online platformokra irányítanak át. Vállalatok százainak (ezreinek?) menedzsmentje ülésezik jelenleg is, hogy megtalálja azt a bizonyos megfelelő középutat. Az európai országok intézkedéseinek felsorolásába pedig most bele sem kezdünk – egyrészt, mert nem hírújság vagyunk, másrészt, mire végigolvasnátok, lehet, hogy az élet már bőven átírná az egészet. A helyzet tényleg napról napra, sőt percről percre változik. És tényleg súlyos (írjuk ezt teljesen higgadtan). Mindeközben, ha az ember körülnéz, azt látja, hogy az élet megy a maga útján, a buszok közlekednek, a bolt kinyit, a postán hosszú a sor. Természetes, hogy nagyon sokakban felmerül: vajon, miért van szükség ilyen szigorú intézkedésekre már most, vagyis akkor, amikor még mindig „elenyésző” számú fertőzöttről tudunk? Mire föl akarják megnyirbálni az egyéni szabadságunkat, és megmondani, hogy hova mehetünk és hova nem, mit csinálhatunk és mit nem? Miért zárnak be az iskolák? Miért zárnak le határokat? A válasz a járvány természetében keresendő (erről egy nagyon hasznos és szemléletes grafikát mutatunk lejjebb). És mindannyiunk közös felelősségében. Erről szól a bostoni egyetemi tanár posztja, amelyet D. Tóth Kriszta fordított le.
–
„Az MIT (Massachusetts Institute of Technology – a szerk.) lemondta minden százötven főnél nagyobb rendezvényét, és megtiltotta a nemzetközi üzleti utazásokat. A Stanford Egyetem minden előadását online platformokra szervezte át. Hogy miért e szigorú intézkedések, annak ellenére, hogy relatíve ilyen kevesen halnak meg az új vírusfertőzésben?
A cél az, hogy lelassítsuk a járvány terjedését. Mivel az új koronavírussal szemben az emberiségnek nincs már létező immunitása, nagy eséllyel nagyon sokan, a legtöbben el fogjuk kapni valamikor.
Ez a valóság, amelyet nagy valószínűséggel nem kerülhetünk el. Egyelőre a számok (beleértve azokat is, amelyek azokról a területekről érkeznek, amelyeken jelentős erőfeszítéseket tesznek az enyhébb esetek szűrésére is) azt mutatják, hogy a megfertőzött emberek több mint tíz százaléka szorul kórházi ellátásra. Amennyiben képesek leszünk lelassítani a vírus terjedését, elkerülhetjük a kórházaink túlterhelését. Ha túlterheljük a kórházaink kapacitását, akkor a betegség halálozási rátája meghaladja a jelenleg számított fél–két százalékot. Az emberek olyan, egyébként gyógyítható betegségek miatt is meg fognak halni, amelyeknek nincs közük az új koronavírushoz.
Hogy miért szól most hangosabban a vészcsengő, mint eddig bármikor? Azért, mert úgy tűnik, hogy erre a vírusra jellemző a következő egyedi kombináció: nagyon könnyen terjed, és halálos. Míg a járványnak e korai szakaszában nehéz modellezni, hogy mit jelent ez a kombináció matematikailag, az nagyon valószínű, hogy az 1918-as spanyolnátha-járvány óta nem láttuk a fertőzőképesség és a potenciális halálozási arány ilyen veszélyes együttállását a világon. Itt jegyezném meg, hogy a félszázalékosnál magasabb halálozási arány sokkal rosszabb, mint a szezonális influenza esetében, és ráadásul ez az adat olyan országokból származik, amelyekben relatíve jó az egészségügyi ellátórendszer. (És még az is lehetséges, hogy sok esetben a fertőzöttek olyannyira tünetmentesek, hogy még az elsődleges vizsgálatok sem képesek kiszűrni őket – de erről pontosabb információink majd csak a másodlagos, bonyolultabb tesztek után lesznek.)
A jó hír az, hogy egy olyan modern korban élünk, amikor lehetőségünk van tudatosan felkészülni.
Megerősíthetjük a személyes és környezeti higiéniánkat, lemondhatjuk az utazásainkat, csökkenthetjük a veszélyeztetettségünket, a személyes összejövetelek helyett a kommunikációnkra, a megbeszéléseinkre, előadásainkra használhatjuk a digitális platformokat.
A fertőzés adásvétele, terjedése nemcsak a vírustól, hanem a viselkedésünktől is függ.
Még egy jó hír: úgy tűnik, a vírus gyerekek és fiatalok esetén nem hordoz halálos veszélyt.
Az iménti grafika szerintem fantasztikus.
Remekül elmagyarázza a közegészségügyi intézkedések értelmét. Azt nem leszünk képesek megakadályozni, hogy a vírussal nagyon sokan megfertőződjünk, de azzal, ha lelassítjuk a járvány terjedését, életeket mentünk.”
D. Tóth Kriszta fordítása
Kiemelt kép: Ellenőrzés a krakkói reptéren. Forrás: Getty Images/Beata Zawrzel/NurPhoto
