A határainkat meghúzni nem könnyű, de megéri: 5 gyakori hiba és a megoldásuk

–

A határok a szakember szerint elengedhetetlenek: világossá teszik, hogyan szeretnénk, hogy bánjanak velünk, kijelölik a kereteket, így mindkét fél tudja, mire számíthat a másiktól. Nélkülük könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy kihasználnak minket, nem veszik figyelembe az igényeinket – mivel nem is kommunikáltuk azokat.

Azonban olykor már felmérni sem könnyű a saját határainkat, hát még meghúzni és megtartani azokat. Sokan tapasztalják, hogy amint meghúznak egy vonalat, amit nem léphet át a másik, konfliktus lesz a vége – de ennek nem kellene így lennie. A pszichoterapeuta összeszedte az öt leggyakoribb határhúzási kihívást és azok megoldását annak érdekében, hogy könnyebb legyen a folyamat.

1. Fókuszáljunk magunkra, ne a másikra

Bár vannak olyan helyzetek, hogy a határok felállításából az következik, hogy mások máshogyan bánnak velünk, mégsem az a cél, hogy a környezetünkben élőket megváltoztassuk, hanem hogy a saját igényeinket érvényesítsük. Ezért a szakember szerint

arra érdemes koncentrálni, amit mi tudunk befolyásolni – és a másik ember viselkedése nem ilyen.

Példát is hoz: ha valakit zavar, hogy az édesanyja az éjszaka közepén ír üzenetet, a legjobb megoldás, ha megmondja neki, hogy éjszakára kikapcsolja a telefonját, és majd csak reggel kapcsolja be újra, és akkor fog válaszolni, amikor ráér. Ezzel biztosítja magának a szükséges pihenést anélkül, hogy a másik megváltoztatására támaszkodna.

2. Ne indulatból húzzunk határt!

A pszichoterapeuta szerint a dühből meghúzott határok – mint például amikor valaki haragból válással fenyegetőzik – nem valódiak, inkább a kontrollról és a büntetésről szólnak, ami csak fokozzák a konfliktust.

A szakember ezért azt javasolja, hogy hacsak nem vagyunk közvetlen veszélyben, adjunk időt magunknak a lehiggadáshoz, és tiszta fejjel cselekedjünk. Az átgondolt és világosan megfogalmazott határokat ugyanis hatékonyabbak és nagyobb eséllyel tartják tiszteletben.

3. Ne engedjünk az ellenállásnak!

Szinte elkerülhetetlen, hogy a határhúzás bizonyos esetekben konfliktusokkal járjon. Azok, akik nem örülnek a határhúzásunknak, megpróbálhatnak nyíltan vagy burkoltan ellenállni – ez viszont nem jelenti azt, hogy meg kellene torpannunk.

Ha ilyenkor nem tartunk ki, a környezetünkben lévők azt tanulják meg, hogy ellenállással elérhetik, amit akarnak.

Ezért kifejezetten fontos, hogy ne csak akkor tartsunk ki a határaink mellett, amikor könnyű – idővel a legtöbb ember alkalmazkodni fog azokhoz is, amik elsőre nem tetszettek nekik.

4. Legyünk rugalmasak, amikor kell!

A másik véglet, amikor valaki görcsösen ragaszkodik a határaihoz – ez sem szerencsés gyakorlat. A következetesség ugyan kulcsfontosságú a pszichoterapeuta szerint, de hangsúlyozza, hogy olykor bizony szükség van rugalmasságra és kompromisszumokra.

Martin szerint vannak alapvető határok, amik az egészségünket és a biztonságunkat védik – ezek kivételt képeznek természetesen, de a legtöbb határunk alakítható az adott helyzethez. Azonban azt felismerni, hogy mikor kell rugalmasnak lenni, nehéz és gyakorolni kell. Azt tanácsolja a szakember, hogy figyeljük meg: valóban kompromisszumot kötünk, vagy csak feladjuk magunkat? A kulcs az, hogy a kölcsönös kompromisszum előremutató legyen.

5. Ne magyarázzuk túl!

A pszichoterapeuta szerint a kevesebb több elve a határok felállításánál is érvényes – na nem a meghúzott határok mennyiségét, hanem az azok miatt való magyarázkodást illetően. Ugyanis vannak, akik megpróbálják meggyőzni a másikat, hogy változtassa meg a határait, aki erre magyarázkodással felel. A szakember szerint ilyen esetekben

őrizzük meg a hidegvérünket és maradjunk tárgyilagosak, fogalmazzunk egyszerűen és röviden.

Illetve: nem kell minden határt kimondani, a tetteink is beszélhetnek helyettünk. Ha például valaki ordít velünk a telefonban, szakítsuk meg a hívást: ezzel világosan kommunikáljuk a határunkat anélkül, hogy felesleges konfliktusba bonyolódnánk a pszichoterapeuta szerint.

Martin így zárja gondolatainak sorát: „Ha úgy érzed, nehézséget okoz a határok felállítása, szánj egy kis időt arra, hogy átgondold ezt az öt gyakori hibát. Már néhány apró változtatás is segíthet abban, hogy világosabb, egészségesebb határokat alakíts ki, amelyeket nagyobb eséllyel tartanak tiszteletben, és amelyek segítenek abban, hogy a saját szükségleteid is teljesüljenek.”

A Ki vele! második évadának utolsó adásában Csepelyi Adrienn moderálásával Kovács András Péter, Nyáry Luca, Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter, D. Tóth Kriszta és D. Tóth András beszélgetnek a mentális betegségekről, zavarokról és a „mentál-kártya” kijátszásáról március 10-én, hétfőn 19.00-tól a Viasat3-on.

Dián Dóri