–

Először is, minden, amit most mutatni fogunk, kamu. Ez benne a fantasztikus! Ettől izgi! Ti a képen úgy fogjátok látni, mintha különböző korokba és országokba repültünk volna, mi meg tudjuk, hogy minden csak papírmasé, amit egészen könnyű lenne összedönteni. Sőt! Mivel az etyeki Korda Filmpark egy elég szeles domb tetején áll, néha össze is dől magától, vagy egyes elemei megrongálódnak, miközben a fotókon és a filmekben komplett városrésznek tűnnek. 

Az viszont biztos, hogy olyan nagyságok nyomdokain járunk itt, mint Ridley Scott és Matt Damon, mint Nicolas Cage vagy Jeremy Irons, és mint Will Smith vagy Timothée Chalamet. Ők heteket töltöttek itt olyan filmek létrehozásával, mint a Mentőexpedíció, a Gemini Man, a Borgiák három évada, vagy a Boszorkányvadászat, de a legnagyobb szám talán, hogy a Dűne egyes jeleneteit is itt forgatták. Az viszont, hogy most kik serénykednek egy új film munkálatain, hétpecsétes titok.

Celebspottingra tehát ne számítsatok tőlünk, nem botlottunk hírességbe, bár nyilvánvaló volt, hogy forgatások zajlanak (nemcsak film, hanem videójáték felvételei is), csak annak senkit nem engednek a közelébe.

Végképp nem kíváncsiskodó kiskamaszokat és mitugrász firkászokat!

A túra első szakasza a Borgiákhoz épített reneszánsz városka falai közé vezet. Ez a miliő szerintem még azok számára is ismerős lehet, akik nem követték a sorozatot, ugyanis az történt, hogy a harmadik évad felvételei után nem bontották le, hanem a stúdió megvásárolta, és azóta kisebb-nagyobb átalakításokkal más produkcióknak is értékesíti. Volt valaha egy hasonló középkori városrészlet a fóti filmgyárban is (ami a szocialista korszak legfejlettebb stúdiója volt), de ez sokkal pöpecebb. Tényleg olyan, mintha egy másik országba csöppenne az ember, de hogy pontosan melyikbe, az meghatározhatatlan – lehet közép-európai éppúgy, mint mediterrán.

Egy-egy pontján Insta-barát spotokat alakítottak ki, ahonnan a legautentikusabb fotót lehet lőni (onnan aztán tényleg nem látszik, hogy díszlet az egész), más pontokon pedig QR-kód-leolvasókat, amiken keresztül meg lehet nézni az adott kulissza filmbeli felhasználását. Ez talán a legizgalmasabb: telefonnal a kezedben csekkolhatod, hogy ami az orrod előtt áll, ahhoz mennyit kellett hozzátenni a CGI-jal (számítógépes animációval), és milyen, amikor kosztümös statiszták serege népesíti be. 

Az idegenvezető mindeközben elmeséli, mi hogyan épült, milyen célból, mikor, és felhívja a figyelmet arra, hogy semmilyen lépcsőre ne lépjünk rá, falnak ne dőljünk neki, ajtón ne próbáljunk bejutni, hiszen minden csak látszat, amit nagyon könnyű tönkretenni. Némi próbatétel a csoporttal lépést tartani, mert az embert elkapja a magamutogatási vágy, és legszívesebben minden sarkon fotózkodna. Hiszen ez az egész képen néz ki a legjobban, arra készült!

Olyan ez, mintha Insta-múzeumban járnánk.

A Borgiák reneszánsz díszletéből aztán pár lépéssel átsasszézunk az Emerald City című sorozat díszletébe, ami nyomokban a barcelonai Güell park bejáratát idézi Gaudí tervezésében, de mivel ott már jártam, így tudom, hogy ez inkább csak halvány mása. Viszont nem is ennyi a látvány a filmben, számítógépes animációval ezt is rendesen felturbózták. A legmókásabb az, hogy amikor a kavicsos földön egy kis levélkét pillantok meg, és lehajolok, hogy felvegyem, konstatálnom kell, hogy itt még ez is mű: a bokrok is műanyagból vannak, ahogy ezek a lehullott levélkék is. 

Aztán szép lassan elhagyjuk az illúziók világát (eközben elhaladunk olyan relikviák mellett, mint az Üvegtigris lakókocsija, vagy a Mentőexpedíció rakétájának orra – ezekből a filmekből csak ennyi maradt), és elindulunk az egyik stúdióépület felé. Itt a csoport minden tagja kap egy belépőkártyát a nyakába, de ez csak látszatra egyforma: valójában ezzel mindannyian stábtagok leszünk. Nekem például az amúgy is kedvenc posztom, az operatőr szerepe jutott, de volt köztünk számítógépes animátor és kameratechnikus is. Akkor még nem tudtuk, hogy mire lesz jó, de később kiderül, hogy tényleg egy kis csapatot kell verbuválnunk magunkból, mert találkozni fogunk egy most készülő produkció producerével, akinek segítünk megszervezni a magyarországi forgatást.

A belső terek kevésbé grandiózus látványvilágát tehát ez az ötlet kompenzálja, hogy itt egy interaktív játék keretében megismerkedhetünk a filmkészítés folyamatával.

Ahogy a szobákban vándorlunk, mindig egy-egy részleg munkájába pillanthatunk be, az előkészítéstől, helyszínkereséstől és gyártási tervezéstől kezdve a jelmeztervezésen és maszkmesterségen át az utómunkáig – mindezt a Cordia varázslója című fiktív alkotáson keresztül. Én jól szórakoztam azon, hogy a produceri szobában egy hatalmas íróasztal elé toppantunk (a kötelező kellékekkel, mint bögre és szivar), aminek tetején egy tableten keresztül Vasvári Csaba jelentkezett be videochaten mint amerikai producer, aki elmondja a látogatóknak, hogyan jött létre a produkció, és miért landolt éppen Magyarországon.

A fiktív fantasy filmhez pedig készültek fotók sőt jelenetrészletek is, amiknek főszerepében Sztarenki Dórát láthatjuk. A túrának ebben a szakaszában azonban tilos fotózni, itt csak átélni lehet, mennyi munka van egy film létrejöttében, és mitől kerül ilyen hatalmas pénzekbe. A végén egy green box stúdióban ki lehet próbálni egy apró jelenet felvételét is.

Ez a lehetőség egyébként nyaranta gyerekeknek is adott, akiknek filmes táborokat szerveznek. Ezek külön értéke, hogy olyan fiatal alkotók vezetik be őket a filmkészítés rejtelmeibe, mint a FOMO – Megosztod, és uralkodsz rendezője, Hartung Attila és M. Deák Kristóf operatőr.

A belső filmes utazás után még kikönyörögtem, hogy megnézhessük a híres New York-i utcarészletet is, ahol szintén sok filmet és reklámot forgattak már, de ami most épp le volt zárva. Itt lehet a legjobb fotókat lőni – ember meg nem mondaná, hogy nem ott vagy, az óceán túlpartján, mondjuk, hetven évvel ezelőtt. És itt látszik a legjobban, hogy minden csak papírmasé, nincs mögötte semmi. Semmi, de semmi.

Ezek csak homlokzatok, cégtáblák, műbejáratok, amiket állványok tartanak. És mivel kihalt volt, csak mi őrjönghettünk benne, kicsit olyan érzés volt, mintha egy zombiapokalipszis után maradtunk volna egyedüli túlélők.

Nem könnyű nekem mostanság a kiskamaszokat lenyűgözni, de határozottan úgy tűnt, végre találtam egy igazán menő programot.

Gyárfás Dorka

Képek: Pozsonyi Janka / WMN