–

A tények

A magyarok 84 százaléka nem ért egyet azzal az állítással, hogy azért van ilyen kevés nő a parlamentben, mert a nők nem alkalmasak politikusnak – a pártos szavazók közül egyedül a fideszesek körében alacsonyabb ez az érték.

Tízből három-négy jobboldali választó szívesebben szavaz olyan pártra, amelynek fontos, hogy minél több női jelöltet állítson, a baloldaliak esetén tízből már hat-hét szimpatizáns szavazatát befolyásolja ez a szempont.

A baloldali, liberális pártok szavazóinak 58 százaléka egyetértene azzal, hogy női miniszterelnök-jelölttel induljanak a 2018-as választásokon.

Hol vagytok, magyar nők?

Ezek a legfőbb tanulságai annak a közvélemény-kutatásnak, amely július végén az Integrity Lab megbízásából készült a magyar társadalom női politikusokkal kapcsolatos hozzáállásáról. A kutatás célja többek között az volt, hogy kicsit közelebb kerüljünk annak megértéséhez, hogy a nemzetközi trendek ellenére itthon miért nem változik a helyzet a politikában: a magyar kormányban jelenleg egyetlen nő sincs, és az egész Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabb a nők aránya a nemzeti parlamentben, mindössze tíz százalék.

Annak ellenére van ez így, hogy az élet számos területén egyértelműen látható a változás: a felsőoktatásban egyre nagyobb a női hallgatók aránya, az eddig hagyományosan férfiasnak számító pályákon, vezetői pozíciókban is egyre gyakrabban látunk nőket, a közéleti párbeszéd pedig még soha nem volt ennyire érzékeny a nők elleni erőszakot bagatellizáló, a nőket és teljesítményüket degradáló megjegyzésekre – gondoljunk csak Hosszú Katinkára és az ő edző-férjére, meg arra a sok kommentre, ami a közös sikerükre érkezett...

A Világgazdasági Fórum 2006 óta minden évben elkészített Gender Gap Report-ja is azt mutatja, hogy az elmúlt tíz évben a vizsgált országok (egy-két kivétellel) mind javulást értek el a nemek közötti egyenlőség tekintetében, és a legnagyobb (pozitív) változás a négy vizsgált terület (egészségügy, oktatás, munkaerő-piaci részvétel és politika) közül a legutóbbi terén történt.

A magyar politika azonban továbbra is döntően a férfiak terepe, ami számos következménnyel jár, és ennek megváltoz(tat)ása mindenki érdeke lenne – nem csak a nőké. Emellett a társadalomban is volna rá fogadókészség, ahogy ezt a kutatás eredményei mutatják.

Nincsenek mindenkire érvényes szabályok

Arra, hogy pontosan mi az ideális arány a férfiak és nők között a politikában vagy bármilyen szervezet vezetésében, nincsenek általános szabályok. Az ennek elérésére szolgáló eszközök alkalmasságáról és hatékonyságáról is lehet és érdemes vitázni (például kötelező nemi kvóta, pozitív diszkriminációs mechanizmusok, gazdaságpolitikai ösztönzők, szemléletformáló programok stb...). Az viszont nem kérdés, hogy:

minél inkább részt vesznek a különböző csoportok képviselői a döntéshozatalban, annál jobb döntések születhetnek, annál hatékonyabbá válhat a működés.

Előítéletek

És ennek nem azok a gyakran jóindulatú, de az egyenlőtlenségeket fenntartó előítéletek az okai, például az, hogy a nők jobbak, kedvesebbek, erkölcsösebbek lennének a férfiaknál. Hanem az, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű csoporthoz tartozás miatt alapvetően más élmények befolyásolják őket és a világ róluk alkotott elképzelését is.

A nők esetében tehát nem csak az a fontos kérdés, hogy a biológiai nemük, testi adottságaik vagy a neveltetésük milyen mértékben határozzák meg az alkalmasságukat, viselkedésüket, hanem az is, hogy a női nemhez való tartozás milyen tudást, élményeket és tapasztalatokat is jelent egyúttal – amelyeknek a politikában is döntő jelentőségük van.

Ezek a tapasztalatok ugyanis nemcsak azért születnek, mert ők maguk nők, hanem, mert a társadalom nőként tekint rájuk, ez pedig alapvetően meghatározza, és jellemzően korlátozza a lehetőségeiket.

Ez az oka, hogy ugyanezekkel az élményekkel a férfiak jóval kevésbé találkoznak, mire eljutnak egy politikai vezetői pozícióig: a gyerekszülés- és gondozás következményei, a szexuális zaklatás- és bántalmazás, a női külsőre, helyes viselkedésre vonatkozó szigorú előírások, az egyéni sikert és vezetői ambíciót ösztönző, támogató környezet hiánya, valamint a hagyományos szerepeknek és elvárásoknak való meg nem feleléssel járó büntetés a közvetlen környezet és a teljes társadalom részéről. Csak néhány azok közül a nők számára mindennapos élmények közül, amelyek ugyan nem kizárólagosan női „privilégiumok”, de döntő többségben őket érik.

Szóval miért baj, hogy nincs elég nő a politikában?

A nők magasabb arányú részvételének igénye a politikai vezetésben tehát nemcsak a jelenlegi helyzettel szembeni elégedetlenség vagy a társadalmi igazságosság oldaláról igazolható, hanem a lehetséges következmények szempontjából is.

A politikában dőlnek el az egész társadalmat és gazdasági lehetőségeket meghatározó ügyek, és nem ideális az a helyzet, amelyben a társadalom felét képviselő nők hiányoznak a politikai vezetésből.

Természetesen női politikusként nem kizárólag „női” ügyeket lehet képviselni, sőt, pont az ellenkezője lenne a lényeg: hogy a női létből fakadó tudás és tapasztalat, és az ezekből következő szempontrendszer a politika minden más területén is megjelenjen, legyen szó bármiről. A nemzetközi tapasztalatok szerint: azzal párhuzamosan, hogy egyre több nő jut el a politikai vezetésbe, a többi hátrányos helyzetű, kisebbségben lévő csoport helyzete, érdekei is egyre hangsúlyosabban tudnak megjelenni a politikában és a közéletben.

Csaba Réka

a szerző az Integrity Lab munkatársa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/