A nagyvárosi tyúktartás népszerűbb, mint valaha – egyre többen vesznek baromfit társállatnak is

–

A városi tyúktartás néhány évvel ezelőtt kezdett rohamosan terjedni az új ingerekre és egészséges élelmiszerre vágyó kertvárosi családok között. Azóta komplett iparág épült rá külföldön, egyebek között dizájnertyúkólakat kínálva, a csirkék pedig lenézett haszonállatból sok helyen megbecsült házi kedvencekké váltak. Sőt, a sztárok is rákaptak, David Beckham például közösségi oldalain mutatja be, hogyan nevelnek csirkéket hétmillió dolláros cotswoldsi birtokukon, ahol igazi vidéki életet élnek. Isabella Rossellininek is a tyúktartás a hobbija, Long Island-i farmján történelmi fajtákat tart, a közismerten állatvédő Meghan Markle megmentett tyúkokat fogad örökbe, de Gisele Bündchen, Julia Roberts és Reese Witherspoon is gondos csirketulajdonos.

Annyira nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam, Victoria Beckham személyesen szedi össze reggelente a friss tojást a tyúkok alól, de az biztos, hogy már nemcsak a gazdálkodó életmódra váltó tősgyökeres vagy falun újrakezdő gazdák „kiváltsága” a csirketartás. És nem is azoké, akik anyagilag rászorulnak a házi levesbevalóra.

„Csak lesek, amikor néha hatalmas luxusautókból szállnak ki a hozzám tanfolyamra érkező leendő tyúktartók…

– mondja Tóth Zoltán, az Így neveld a tyúkodat című könyv szerzője, aki oktatja is az állatok gondozását. – Van egy réteg, amely a karrierje építésében, az anyagi javakban már nem talál örömöt és másfajta élményeket keres.”

Azokat, akik a városias életvitelük mellett tyúktartásba kezdenek, többnyire az egészségtudatosság motiválja – anyagi helyzetüktől függetlenül –, hiszen a mindennapi biotojás, esetleg -hús is biztosított egy saját baromfiudvarral. Ahogy az otthoni veteményes esetében a paradicsomról, itt is pontosan lehet tudni, honnan érkezik az asztalra a reggeli lágy tojás. A tyúktartás ráadásul teljesen másfajta tapasztalat, mint amit a városi emberek megszoktak, ezért is olyan izgalmas – és nem csak a gyerekeknek. Egy lépés (vagy inkább visszatérés) a természetközelibb életmódhoz, lelassulás a hajtós mindennapokban, de olyanok is akadnak, akik a saját gyerekkori, falusi élményeiket szeretnék megismertetni a gyerekeikkel.

A Coviddal jöttek a tyúkok

„Vigyázz a kakassal, Márton nem szereti az idegeneket!”

– figyelmeztet a tizenegy éves Csanád, miközben a sarokba tereli a tyúkokat, hogy aztán gyakorlott mozdulattal kézbe vegye Pamacsot, a selyemtyúkot, a kis baromfiudvar díszét. A kisfiú rutinos tyúkgazda, tulajdonképpen az ő és a húga kedvéért költöztek a szárnyasok Győr takaros kertvárosi házának udvarára.

„A Covid idején, amikor mindenki »visszanyugizott« és próbálta elfoglalni magát, találtuk ki, hogy jó kis itthoni kaland lenne tyúkokat tartani. Lenne friss tojásunk, a gyerekek pedig megtanulnák, honnan kerül az ebéd az asztalra. Nem utolsósorban pedig felelősséget is tanít az állattartás” – meséli Eszter, Csanád édesanyja. A család nulla tapasztalattal, az ismerősüktől kapott tanácsok alapján vágott bele a csirkeprojektbe. Az első két lakó, Kott és Valér egy divatos, svédvörösre festett tyúkólba költözhetett be, az utóbbit maradék faanyagból, közösen barkácsolta a család. Balázs, a családfő, az interneten kutakodott tervrajzok után, a csirkeól fényérzékelős, időzíthető bejáratát az internetről rendelte fillérekért. 

„Egy kicsit kedvencként is kezeljük a tyúkokat, valahol a házi- és a haszonállatok között vannak nálunk. Kézhez vannak szoktatva, volt, hogy együtt játszottunk a homokozóban, van, amelyik békésen elüldögél a karomon”

– mutatja Csanád a valószerűtlenül kinéző, borzas Pamacsot, ami egyértelműen a család kedvence. A fiú megvárt bennünket a reggeli tojástermés betakarításával; a hat tyúk átlagban napi három tojást ad, ez elég a négytagú családnak. Egy tyúk egyébként 150-250 tojást tojik egy évben, függően a fajtájától és a korától is.

Cserébe a tyúkok nem kérnek sokat: aki éppen ráér a családból, naponta egyszer enni és inni ad nekik, hetente ki kell takarítani a tyúkólat, néha pedig kiengedik csipegetni a szárnyas bandát a fűre.

„Meg kellett találni az egyensúlyt, mert bármennyire szeretjük is a tyúkjainkat, azért nem szabad elfelejteni, hogy haszonállatok. Idén először levágtunk három idős tyúkot, a gyerekek elfogadták, hogy ez az élet rendje – és hát a húslevest ők is szeretik…” – nevet az édesapa. Igaz, teszi hozzá, a lányoknak éppen akkor hirtelen dolguk akadt a városban…

Akkor viszont mindenki ott tolongott, amikor először keltek ki kiscsibék, ilyet városi gyerek legfeljebb természetfilmben lát. Nem tervezték, sőt, akkor még kakasuk sem volt, de amikor észrevették, hogy az egyik tyúkból előtörtek az anyai ösztönök és elkezdett kotlani, beszereztek néhány termékeny tojást.

„Nagyon jó volt, reggel iskola előtt segítettem feltörni a kiscsirkének a tojáshéjat!”

– meséli lelkesen Csanád, aki a család fő „tyúkfelelőse”. Olyannyira, hogy születésnapjára nem divatos játékokat kért a családtól, hanem… egy kakast.

Nem agysebészet

„Egy macskához képest bonyolult, egy kecskéhez képest könnyű” – mondja Tóth Zoltán a tyúktartásról. Nem agysebészet, vallja, de arról mindenkit lebeszél, hogy mindenféle tanulás nélkül vágjon bele. Nem árt tudni például, mikor milyen takarmánnyal és milyen arányban etessük az állatokat, vagy hogyan előzzük meg és ismerjük fel a betegségeket. Mert bár a tyúkok kifejezetten strapabírók, van néhány betegség, amivel előbb-utóbb minden tyúkgazda találkozik, és érdemes idejében felismerni a tüneteiket. A csirkék például kifejezetten érzékenyek a légúti problémákra, könnyen megfáznak, és a paraziták elleni védekezést is jobb megtanulni.

Kezdetnek az őshonos magyar tyúkot ajánlja, mert ellenálló, ráadásul úgynevezett kettőshasznú fajta, azaz hús is van rajta és tojást is szép mennyiségben ad, nagyjából 150 darabot egy évben.

„Vannak ugyan divatos, egzotikus tyúkfajták, amelyek a különleges kinézetükkel, színpompás tollaikkal nagyon mutatósak, de a tojáshozamuk alapján biztosan nem fogunk reggelizőhelyet alapozni rájuk… Ráadásul a messze földről származó fajták érzékenyebbek, mint az őshonos tyúkok, nemcsak a betegségekre, hanem az időjárásra is; egy ázsiai fajta például nem tolerálja az itteni hideg teleket” – figyelmeztet.

Temperamentumban is nagy különbség lehet az egyes fajták között. Vannak kifejezetten harci tyúkok, amelyek agresszívan védik a területüket, és szelíd, barátságos fajták is, mint a magyar tyúk vagy a New Hampshire, ami teljesen kézhez, sőt ölbe szoktatható.

„Azt azért megjegyezném, hogy az »annyi esze van, mint egy tyúknak« mondás erősen megalapozott... Viszont a tyúk a szokások rabja, ha gyakran ismételtetünk vele egy egyszerűbb mutatványt, megtanulja.

Innen eredeztethetők a YouTube-on felbukkanó szórakoztató tyúkos videók, amelyek láttán támadhat ugyan olyan érzésünk, hogy a szárnyasok kifejezetten okosak, de ne dőljünk be nekik, ez csak a rutin” – nevet Tóth Zoltán. 

Mi kell a kezdéshez?

Korábban a helyileg illetékes önkormányzatok rendelkezhettek arról, hogy az adott településen milyen és mennyi haszonállatot lehet tartani. Ezt a szabályozást azonban 2012-ben eltörölték, így ma már az a lényeg – különösen a családi házas, sűrűn lakott övezetekben –, hogy az állatok tartása ne veszélyeztesse az emberek és az állatok egészségét és jóllétét, és ne zavarja a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét. Így akár a nagyvárosban is tarthatunk tyúkokat – ha megteremtjük számukra a törvényileg előírt tartási körülményeket. Ennek ellenére nem árt egyeztetni a szomszédokkal, hogy elejét vegyük a viszálynak.

S hogy mi kell a tyúktartáshoz, kicsiben? Mert annak ellenére, hogy a tyúkok szociális állatok, akár egy állat is elvan magában – igaz, egyet nem érdemes tartani. Már csak azért sem, mert tízzel sincs sokkal több gond, mint eggyel. Tóth Zoltán szerint egy

négy-öt fős család, ahol rendszeresen sütnek-főznek, „elbír” 15 tyúkot, főleg azért, mert a magyar konyha meglehetősen tojásigényes.

Ennyi állatnak egy minimum 50 négyzetméter körüli helyet javasol lekeríteni, rajta egy 4-5 négyzetméteres óllal. Az utóbbit nem kell túlgondolni, mert csak aludni járnak be az állatok, egy raklapra eszkábált, de huzat- és vízálló építmény is megteszi. Ha nem merünk ekkorát álmodni és minimálban, mondjuk, öt tyúkban gondolkodunk, akkor akár 20 négyzetméter is elég, rajta egy 1×1 méteres alvóhellyel. Hozzá kell persze tenni, hogy minél nagyobb területet biztosítunk az állatainknak, annál jobb, mert előszeretettel kapirgálnak, szedik össze a bogarakat, lárvákat, gazokat és élvezik a szabad mozgás örömét.

Ha rendesen takarítjuk a csirkeólat – ez azt jelenti, hogy hetente egyszer negyedóra alatt kialmozzuk –, akkor biztosan nem megy át a szomszédba semmilyen kellemetlen szag sem. Plusz előny, hogy a világ legjobb, kimagasló nitrogéntartalmú komposztjára teszünk szert, amit minden kerti növény meghálál. 

Bár a rántottához való tojáshoz nem kell kakas – ez nekem, tősgyökeres városi lánynak sem volt egyértelmű –, a hobbi tyúktartóknak szintlépés lehet a keltetés. Ez már a haladó szint, de Tóth Zoltán szerint bárki meg tudja csinálni. Akár megtermékenyített tojást és kis keltetőgépet is vásárolhatunk, ha nem bízzuk a természetre a dolgot – és 21 nap alatt megszületik a csoda!

Pomaranski Luca

WMN szerkesztőség