Tud veszíteni, levonja a tanulságot, és újra a „pályára” lép – Így válik sikeres vezetővé az a nő, akinek fontos a sport

–

A friss kutatás szerint a hazai vezető és/vagy döntéshozó pozícióban dolgozó nők nyolcannégy százaléka sportolt gyerekként, fiatal korában (hét százalékuk válogatottként, harminchárom százalékuk versenyszerűen, vagy első osztályban míg negyvennégy százalékuk szabadidős sportolóként), és ennél is többen vallották, hogy az életük fontos része felnőttként is a rendszeres testmozgás.

Úgy tűnik, hogy nem csupán a csúcsra vezető úthoz, a mindennapi helytálláshoz is szükség van a különféle testmozgások adta aktív kikapcsolódásra, vagy éppen arra a másfajta kihívásra, ami fontos kiegészítője a munkájuknak, és nem mellékesen a mindennapi életüknek is.

Tudva, hogy milyen terhek, stresszhelyzetek, néha percenként eldöntendő, megoldandó feladatok nehezednek a döntéshozó pozícióban dolgozókra, és mennyire nehéz lerakni, félretenni az okostelefonok és végtelen elvárások világában a munkát, kifejezetten fontos adatnak tűnik, hogy

a magyar vezető nők fele legalább heti három alkalommal mégis szakít időt a sportolásra. Közülük kiemelkedően sokan választják a futást, ezt követi a jóga, a Pilates, az aerobik (vagy tánc) és a kerékpározás. 

Az eredmények azt mutatják, hogy minden második női vezető, legalább heti három alkalommal vagy gyakrabban mozog, elsősorban az egészségük megőrzése érdekében, de a mentális jóllét, a stresszoldó hatás is óriási szerepet játszik abban, hogy mindenképp beillesztik pörgős hétköznapjaikba a sportot.

De hogy a statisztikákon átszűrődjön az ember, megkerestem a felmérésben is résztvevő Lászlóffy Vivient, aki tízéves korában kezdte teniszversenyzői karrierjét, majd egy évre rá már különféle világversenyekre utazott.

A versenysporttól nemcsak rendszert, elhivatottságot, szoros napirendet és persze a mozgás szeretetét kapta, hanem a lehetőséget is, hogy egyetemistaként Bostonban tanulhasson üzleti ismereteket sportösztöndíjjal. 

Gyakornokoskodott Ágatha Ruiz de la Prada mellett, dolgozott a Cartiernek és a L’Orealnak New Yorkban, majd szimpla vásárlóként betért az Áeronhoz ruhát venni, és elindult egy új fejezet az életében. A tervező, Áron Eszter először külsős tanácsadónak kérte fel, majd a cég ügyvezetője lett: ekkor huszonnégy éves volt. Okkal nevezhető sikeresnek a munkálkodása, mert az Áeron-sztori hamarosan a magyar Forbes címlapjára került,

Vivient pedig még az amerikai Forbes is beválasztotta régiónk harminc legsikeresebb harminc év alatti fiatalja közé.

Huszonhét éves koráig építette a márkát, most pedig a Pioneer Production – szintén kizárólag női alapítású és női vezetésű – filmes szervizcég üzletfejlesztési vezetőjeként dolgozik második éve.

Ő maga egyrészt nem vonja kétségbe a gyerekkori sportolás fontosságának szerepét abban, hogy képes nap mint nap helyt állni, másrészt kiemeli a családja szerepét is, ahol elvárás volt, hogy legalább egy évig űzze azt a sportot, amit elkezdett, ha utána abba is hagyta. Szerinte ez is sokat segített neki abban, hogy kitartó legyen.

Apropó, kitartás: a sportnak és az amerikai egyetemi éveknek egyaránt köszönheti a hozzáállását is: „Ha megtanulsz keményen dolgozni, abból egész biztos kisül valami, ami előrevisz. Ha más nem, olyan vesztett helyzet, amiből lehet tanulni.”

A jó vezető ismérve ugyanis az erős szakmai alapok és a kemény munka mellett az, hogy a nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetekből is képes profitálni: tud veszíteni, levonni a tanulságot és újra a „pályára” lép, hogy a jövővel foglalkozzon.

Ezek a tulajdonságok egyébként lehetnek adottságok is, de a sport tapasztalatai Vivien – és a felmérés – szerint is konvertálhatók a munka világába.

Vivien egyébként azt vallja, hogy a pozitív hozzáállás elsajátítása (és az édesanyjától ellesett minta) mellett még abból is rengeteg előnye származott, hogy sportolás közben megtanulta: nem borítékolt a győzelem, de ha az ember nem lép ki a saját komfortzónájából, akkor sokkal kevesebb célt ér el, mint amennyit elérhetne, ha kockáztatna. 

 

Talán pont ennek köszönhető, hogy mind ő, mind a többi felmérésben résztvevő nő munkája egyik alappiléreként kezeli a sportot. Ugyanakkor a felmérésben résztvevő nők csupán harmincöt százalékának támogatja aktívan a cége a dolgozók rendszeres testmozgását. Pedig még a sportos előéletű Vivien is úgy van vele, hogy sokszor nehéz rávennie magát a heti három edzésre. Amikor már ott van, benne van, akkor persze élvezi, és nem mellékesen keretet ad a napjának és a munkájának is. Mindebből pedig nem csupán az egyén és a vezetők profitálhatnak, hanem a környezet, a család, a munkahely is, hisz hosszú távon a jólét és jóllét alapja a mozgás.

„A kutatás is bizonyítja, hogy a sportolást nem tehetik zárójelbe a munkahelyi kötelességek. Számos, a fizikumra és a személyiségre gyakorolt pozitív hatása révén, még a sikeres karrierépítésben is kulcsszerepet játszik” – fejtette ki a kutatási eredményekre reagálva dr. Gál Andrea, a Testnevelési Egyetem docense.

Nem mellékesen pedig segít megtalálni a mindennapi szolgálat, a munka és az önmagunkra szakított idő közötti egyensúlyt.

Lászlóffy Vivien szavaival élve: „Napi fél óra mozgást szánj magadra, mert az életed minden egyes területére pozitív hatással lesz.” Igaz ez vezetőkre és beosztottakra egyaránt… Hajrá!

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás:Getty Images/sanjeri