-

Ez az egyik legjobb és legpontosabb kritika az oktatási rendszerről, amit valaha olvastunk. A felmérés nem itthon készült, hanem Angliában. De azért érdemes megnézni, és elgondolkodni azon, vajon a magyar iskolások hogyan vélekednének ezekről a témákról?

1. A gyerekek szerint az iskola lenevel a kérdezésről

Ha belegondolunk, az iskolákban a tanárok kérdeznek, és a gyerekek válaszolnak. Mindig. Pedig már az ókori görögöknél is a hét szabad művészet egyike volt a „vitatkozás tudománya”. Legalább annyira fontos megtanulni jól kérdezni, mint jól válaszolni. Sőt! Ha jól kérdezünk, abból sokat tanulhatunk. A gyerekek szerint a tanárok azt várják el, hogy csendben meghallgassák őket, és nem szeretik a kérdéseket, mert azok „megzavarják” az óra előre eltervezett menetét. Így viszont a gyerekek nem tanulnak meg kérdezni, jól vitatkozni – ami nem a másik „legyőzéséről” szól, hanem az igazság megtalálásáról.

2. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola lenevel az önálló gondolkodásról

Elképesztően fontos meglátás! Az iskolában azt akarják visszahallani, amit a könyvekben leírtak vagy amit a tanár elmondott. A gyerekek önálló gondolatai nem kapnak hangsúlyt, nem bátorítják őket arra, hogy szabadon, az előre gyártott keretekből és dobozokból kilépve gondolkodjanak. Így viszont csak csinovnyikokat lehet nevelni. Kreatív, szabad szellemiségű, aktív felnőtteket biztosan nem.

3. A gyerekek úgy tapasztalják, hogy az iskola nem tanít meg a lényeglátásra

Egyet kell értenünk velük, hiszen a tankönyvekben előre aláhúzzák vagy kivastagítják a lényeget. A leglényegesebb dolgokat külön keretbe helyezik vagy kiemelik, és a munkafüzetben begyakoroltatják. A gyerekeknek nem kell megtanulniuk, hogyan dolgozhatnak fel egy nagyobb terjedelmű szöveget, hogyan láthatják meg az összefüggéseket, és miként vehetik észre a lényeget. Az oktatási rendszerben általában az egyetem az első hely, ahol önállóan kell jegyzetelni. Nagyon jó, ha segítjük a gyerekek tanulását a kiemelésekkel, de fontos lenne megtanítani őket arra is, hogyan lehet észrevenni, és önállóan megfogalmazni a lényeget.

4. Az iskola nem nevel együttműködésre

Hatalmas gond, ha a gyerekek nem tanulnak mintákat arra, hogyan lehet jól kooperálni. Az életben ugyanis mindenben, mindenhol együtt kell működni másokkal. A munkahelyen, a párkapcsolatban, a barátainkkal; ha dolgozunk, ha a hobbinknak élünk, ha családot alapítunk, általában és jellemzően másokkal együtt vagyunk. Ezért gond, ha az iskolában kizárólag az egyéni teljesítményeket értékelik, és ha nem tanítunk technikákat a gyerekeknek arra, hogyan lehet vitatkozni, jól gyakorolni a kritikát, vagy hogyan tudnak jól feladatot és felelősséget megosztani.

5. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanít öngondoskodásra

Ez sok tekintetben kulturális kérdés is. Például a japán iskolarendszerről sok megrendítő információnk van, azonban egy dolgot mindig pozitívumként emelnek ki az elemzők. A gyerekek öngondoskodását, aminek egyik megnyilvánulása, hogy a diákok például maguk takarítják ki a termeiket. De nem kell Japánig menni. Itthon a Waldorf iskolákban is a gyerekek seprik fel a tanítási nap végén az osztálytermet, és ők tartják tisztán a kézmosót, a bögréket és a tanításhoz használt eszközöket. Az önmagunkról és környezetünkről való gondoskodás nagyon fontos része a felnőtté válásnak. Ki gondolta volna, hogy ezt maguk a gyerekek is így látják?!

6. Az iskola lenevel az ésszerűségről

A gyerekek hosszan sorolták a példákat: a tankönyvek tele vannak olyan felesleges ismeretekkel, melyeket a tanárok szerint is csak azért kell megtanulni, mert számon kérik rajtuk. Az iskolában tantárgyakat oktatnak, és nem ismereteket (ők úgy fogalmazták meg: „amit nekünk tanítanak, annak sokszor semmi köze ahhoz a valósághoz, amiben élünk”). A tanárok is elismerik, hogy sokszor elavult dolgok vannak a tankönyvekben, de azokat mégis kell megtanulni, hiszen benne vannak a tankönyvekben. (Ugye, jól érezhető ennek az abszurditása?!)

7. A gyerekek szerint az iskola lenevel az önállóságról

Megmondják mit, hogyan és mikor csinálj. Akármilyen vagy, akármilyenek is a képességeid vagy a lehetőségeid, a nyáj részeként együtt kell vonulnod a többiekkel. Aki kilóg, az valamilyen módon biztosan sérül. Aki önálló döntéseket hoz, az pedig rögtön ott találhatja magát a renitenseknek fenntartott hátsó padban.

8. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem bátorítja őket a kíváncsiságra

Kimondhatatlanul nagy veszteség, ha a határtalan fantáziát, kíváncsiságot, felfedezővágyat és kreativitást kiöljük a gyerekekből. Az iskolák többsége mégis ezt teszi. Mégpedig szisztematikusan. A gyerekek szerint az iskolai siker titka: azt mondd vissza, amit a tankönyvekben olvastál, méghozzá a lehető legpontosabban. Ez végtelenül szomorú...

9. A gyerekek szerint az iskola lenevel a játékról

Pedig ha jót akarunk nekik, akkor játszani is engedjük őket. Ma már egyre több kutatás szól arról, hogy a szabad játéknak mekkora jelentősége van a gyermekek egészséges fejlődésében. Nagyon cinikusak vagyunk, ha azt hisszük, hogy az órák közötti 15 perces szünetekben kell a gyerekeknek játszaniuk. Igazából az egész oktatásnak ki kellene használnia a gyerekek féktelen játékvágyát és játékszükségét. Mennyivel könnyebb lenne maga az iskola is!

10. A gyerekek úgy látják, hogy az iskola nem tanítja meg őket kudarcot kezelni és örülni sem

Milyen igaz! Az iskolák döntő többsége egyéni teljesítményeket értékel, és azt is úgy, hogy alapvetően azt méri, mi az, amit a gyerek nem tud, és nem azt, amit igen. A fejlődést nem korábbi önmagához méri, hanem egy általános elképzelt, laboratóriumi, „gyerek-mintapéldányhoz”. Így viszont nagyon nehéz kezelni mind a sikert, mind pedig a sikertelenséget. Ráadásul gyakran látni, hogy az iskolában sikeres gyerekek (akik betartják a szabályokat, megfelelnek az elvárásoknak, kerülik a szabad gondolatokat és nem kíváncsiak), később az életben nehezebben boldogulnak, mint azok az osztálytársaik, akikkel „folyton csak a baj volt”.

Érdemes lenne tényleg végiggondolni, hogy akkor most az iskolának vagy az életnek tanulunk. Mert ha ez utóbbiról van szó, akkor a gyerekek visszajelzései alapján kellene az oktatási rendszerünket úgy alakítani, hogy jobban felkészítse a jövő nemzedékét mindarra, amire az életben szüksége lesz: együttműködésre, önálló gondolkodásra, felelősségvállalásra, öngondoskodásra, kreativitásra, és persze a kudarcok és a sikerek megfelelő kezelésére.

Dr. Gyurkó Szilvia

 Az angol kutatás eredményeit IDE KATTINTVA olvashatod el eredeti nyelven.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/