–

A kísérletezés sokaknál a felhalmozásról szól

A ma már sok tekintetben nagyon tudatosan öltözködő nők is őszintén mesélik, hogy a tízes, húszas, sőt akár a harmincas éveikben is voltak olyan korszakok, amik kifejezetten a ruhahalmozásról szóltak, amikor alig tudták becsukni a szekrényajtót, mégis sokszor álltak előtte azzal az érzéssel, hogy nincs egy göncük sem. Csakhogy ez önismereti kérdés is, el kell jutni oda, hogy az ember tudja, mi áll jól neki és mit visel örömmel. 

A szakértők szerint ha egy ruhát legalább 30 alkalommal viselsz, akkor már nem olyan nagy az ökológiai lábnyoma, tehát megérte megvenni. Akkor is, ha fast fashion.

Sajnos, ha nagyon olcsón veszünk ruhát, az azzal is jár, hogy kevésbé becsüljük meg őket, hiszen könnyen és gyorsan pótolhatók – ez is az oka a sok textilszemétnek. De általában még a leginkább elkötelezett fenntarthatósághívőkkel is megesik, hogy betérnek egy fast fashion üzletbe. Ilyenkor figyelni kell a ruha összetételét, esetleg kifejezetten keresni az újrahasznosított anyagokat, és persze később legalább harmincszor hordani a megszerzett darabot.

Az élet és a ruhák soha meg nem szűnő körforgása

Ma már egyre többen ismerik fel, hogy mennyi helyről juthatunk különleges, szép és jó minőségű ruhadarabhoz, ha nem csak az új holmik között keresgélünk. A családi örökségeket azért is élmény viselni, mert érezzük az őseink, szeretteink jelenlétét, az ő történeteiket meséljük tovább. Egyre több az online és offline garázsvásár, ahol akár tervezői darabokhoz lehet jutni töredék áron, vannak divattervezők, akik régi ruháknak adnak új életet. A gyerekruháknál már évtizedek óta általános, hogy barátok és családtagok között cserélődnek, de az utóbbi időben ez a felnőtteknél is egyre jellemzőbb. Nem mindegy viszont, hogy hogyan adjuk tovább a ruhákat, legyen szó gyerek- vagy felnőtt holmikról. Ehhez fontos, hogy megfelelően ápoljuk a ruháinkat, ne foltosan, bolyhosan próbáljuk meg továbbadni (akkor sem, ha adományozunk). Ma már szerencsére nagyon jó lehetőségeink vannak a tisztításra, Szabó Anna Eszterék például a mosható pelenkák kapcsán tanultak meg profi trükköket.

Anna itt megjegyezte, hogy aki vesz használt gyerekruhákat, az pelenkát is nyugodtan vegyen, mert nincs olyan babaruha, ami sosem volt szaros. 

Mert nem mindegy, hogyan bánunk a ruhákkal

A saját szempontunkból is nagyon fontos, hogy figyeljünk a színvédelemre, azokat mossuk együtt, amik hasonló színűek és a megfelelő hőfok kiválasztása sem mindegy a ruha élettartama szempontjából (meg környezetvédelmi szempontból sem). Az is elhangzik, hogy éppen ezért fontos megnézni a címkét, és aszerint bánni a ruhával. De a címke az összetétellel kapcsolatban is hordoz fontos információkat, ami szintén befolyásolja azt a bizonyos, korábban említett harminc viselést.

A tudatos gardróbépítés lassú folyamat

Ha tudod, hogy mi van a szekrényedben, sokkal könnyebben át tudod gondolni, mi passzol bele, mit tudsz kihasználni, mi hiányzik. Hatalmas mennyiségű ruhánál ez sokkal nehezebb. Anita, Éva és Radi is lépésről lépésre alakította fenntarthatóbbá a ruhásszekrénye tartalmát. (Anna Eszter a kakukktojás, aki világ életében utált vásárolni.) A használaton kívüli ruháikat eladták vagy elajándékozták. 

Szentesi pro tippje, hogy az eladott cuccokból befolyt pénzt forgatja vissza, így tulajdonképpen hosszú ideje nem költött ruhára.

Persze a turkálókban, gardróbvásárokon, vintage boltokban nem lehet mindig mindent kapni, így ez igényel tudatosságot és hosszú távú gondolkodást (és egy alapgardróbot). De közelebb visz ahhoz, hogy lépésről lépésre eljussunk oda, hogy jó történeteket viseljünk a vérrel és verejtékkel (meg nem kevés ökológiai lábnyommal) készült, horrortörténetű ruhadarabok helyett. Hallgassátok meg a beszélgetést, hogy még több és konkrétabb ötleteket kapjatok ehhez.

Tóth Flóra

A Mindent bele! további epizódjait itt találod: