–

„Anyám és a családja az 1956-os forradalom idején menekült el Magyarországról – végül sok más emigránssal együtt Kanadában kötöttek ki. Winnipegben telepedtek le, annak is a North End nevű, elég szegény városrészében, hiszen nekik sem volt egy vasuk sem. Ebben a kerületben élt sok őslakos is, így az apám és az anyám egymáshoz közel nőttek fel, igaz, kamaszkorukig nem találkoztak. Eleinte a nagyszüleim nem örültek apámnak, mert őslakos volt, viszont idővel nagyon megszerették, a szüleim meg összeházasodtak, és megszülettem” – meséli Christine Nobiss, azaz Sikowis. Az utóbbi név egy nimíipuu kifejezés, angolul azt jelenti „fierce”, magyarul talán a „szilaj” lenne a legmegfelelőbb rá.

A Sikowis nevet ő választotta, és szorosan összefonódott az őslakos aktivista szerepvállalásával, mondja. Videóhívásban beszélünk, miután autójával leparkolt annál az őslakosok által működtetett rezilienciaközpontnál Iowa Cityben, amit ő alapított, később erről is kérdezem. Még soha nem beszéltem őslakos-magyar kettős identitású emberrel, elképzelni sem tudom, hányan lehetnek, így különösen izgalmas ez a lehetőség. A kezdetekkel indulunk.

„A lángos nagyon hasonlít az őslakos fry breadre”

Sikowis síksági krí és Saulteaux, az apja és apai nagyanyja révén a George Gordon First Nation polgára, ezt a közép-kanadai Saskatchewan tartományban találod – Kanadában első nemzeteknek (first nations) hívják az őslakos népeket.

Anyai ágon viszont magyar, és lehet, hogy részben roma. „Nagymamám mindig azt mondta magáról, hogy roma, és a sötétebb bőre miatt gondolom, hogy valószínűleg így is volt, de nem vagyok biztos benne. Különleges és életvidám nő volt, jó és rossz értelemben is: mint egy kelet-európai sztereotípia. Hangos, intenzív. Egyszerre ijesztő és lenyűgöző. Igazi feminista volt. Kilépett egy abuzív házasságból, elvált, vett egy pici házat, amiben egyedül nevelte a gyerekeit – mindezt úgy, hogy alig tudott angolul és takarításból tartotta fenn magukat. Aztán találkozott a második férjével, és vele nagyon szépen éltek együtt.” Sikowis a nagymamáját Anyu-ként emlegeti, és mosolyogva meséli, hogy tudja, hogy ez egyébként anyát jelent magyarul, de náluk így kelt új életre a régi nyelv.

A magyarságát megélni viszont összetettebb tapasztalat.