Az egykor top éttermekben dolgozó cukrásznak a pazarlásból lett elege, az építészt a New York-i tanulmányok szippantották be, az expolitikust a karrierváltás és a dugó gyűlölete fordította a téma felé, az autómegosztót pedig a szélerőmű-üzletág rántotta magával. És végül mindannyian A Loffice nevű közösségi iroda rendezvényén kötöttek ki, ahol a fenntartható vállalkozásokról cseréltek tapasztalatot - jelentsen akár anyagi-, környezetvédelmi- vagy egyéb szempontot a mára túl gyakran használt szó. 

Gusztos Péter, a Suhanj! Alapítvány vezetője, Niczki Tamás építész a Tiba Studiótól, Vighné Boóc Judit fenntartható vendéglátóhely-szakértő a Felelős Gasztrohőstől, és Michaletzky Bálint a GreenGo-tól vett részt azon a beszélgetésen, amire egy csomó ember volt kíváncsi - hiszen a fenntarthatóság egy olyan szemlélet, amit előbb-utóbb mindenkinek magáévá kell tennie. De talán ennyiből is látszik, mennyiféle megközelítésben lehet róla gondolkodni, és mennyi mindent jelenthet a fenntarthatóság. Mert egy sérültekért és fogyatékosokért küzdő civil szervezetnek nem feltétlenül a környezetvédelmi megközelítés az első számú szempont, míg egy építésznek mindig ez lebeg a szeme előtt. 

Gusztos Péter - Suhanj! Alapítvány

Fenntartható jelzővel mindent el lehet adni?

A beszélgetésen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bár a zöldvállalkozások manapság könnyedén eladhatók és divatosak lettek, de ez nem jelenti azt, hogy ömlik is hozzájuk a pénz. Ott azért már nem tartunk, hogy tuti hívószó legyen a „zöld, bio, öko, és fenntartható”. A Greengo kapcsán kiderült, hogy bár az elektromos áram egyelőre ingyen van a tankoláshoz, mégis olcsóbb lenne a benzines car sharing, vagyis autómegosztás. Ennek oka mindössze annyi, hogy a tankolás rövidebb ideig tart, tehát az autó nem esik ki annyi időre a forgalomból, valamint – mivel ma még több kilométert képes megtenni egy tankkal - kevesebb embert kell megmozgatni, amíg intézik a feltöltést. Ez persze csak egyetlen szempont, amit viszont kompenzál az ingyenes parkolás – az elektromos autók ugyanis ingyen parkolnak Budapesten és számos további településen -, de Michaletzky állítja, hogy őket tényleg a fenntarthatóság motiválja, nem csak a bevétel.

Ő maga is annyira átszokott a saját rendszerükre, hogy az autóját másfél év után hozta el a szervízből, és azóta is csak áll. Könnyű neki - gondolhatja az ember -, helyzeti előnyből indul. Azt azonban érdemes tudni, hogy a kocsi megosztása nem új ötlet: már a II. világháború után is létezett, bár akkor főleg gazdasági okokból. A '80-as években aztán újra előkerült a téma, majd megint a süllyesztőben végezte. A legújabb - mostani - fellángolás azonban tartósnak tűnik, ugyanis a piac annyira fellendült, hogy mára több ilyen szolgáltató is létezik, sőt pont múlt héten debütált egy robogókat megosztó társaság is. 

Michaletzky Bálint - GreenGo

A Felelős Gasztrohős mozgalom számára mást jelent a fenntarthatóság. Számukra azt, ha a vendéglátásban használt alapanyagok 30 százaléka magyar, és ezek közül legalább egy bio; ha nem használnak pálmaolajat és polisztirol dobozt; környezetbarát tisztítószerekkel takarítanak; és legalább két vegetáriánus étel szerepel az étlapon. Nem tűnik vállalhatatlan elvárásnak, és a csatlakozók száma is egyre nő, ennek ellenére még van hová fejlődni a vendéglátóipari egységek jórészénél. A kérdés ma inkább az, hogy a vendégek értékelik-e a fenntarthatóságot, vagy nem igazán mozgatja meg őket, ami a háttérben zajlik. Bármi is a válasz, a környezet mindenképpen jól jár. 

Vighné Boóc Judit - Felelős Gasztrohős

A Suhanj! alapítvány arra törekszik, hogy a 2016 nyarán megnyílt edzőtermük bevételt termeljen, és ebből finanszírozhassák az egyéb megmozdulásaikat: a versenyeket és a speciális gépeket. Persze a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt helyeznek, ezért nemsokára energiakorszerűsítésen esik át az épület. De emögött sem csak környezettudatossági szándék rejlik: azt remélik, hogy az 500 nm-es terem rezsije számottevően csökkenni fog. 

Niczki Tamás építész elmondása szerint mind pénzügyi, mind környezetvédelmi szempontból megtérül, ha fenntartható ingatlanban gondolkodik az ember, amely akkor lesz igazán gazdaságos, ha minél korábban – már a tervezőasztalon – úgy dönt a megrendelő, hogy ebbe az irányba mozdul el. 

Szerzőnk a GreenGo vezetőjével beszélget az eseményen
Szerzőnk a GreenGo vezetőjével beszélget az eseményen

A beszélgetés számomra legizgalmasabb része az volt - ami nem feltétlenül kapcsolódik a fenntarthatósághoz, vagy csak nagyon áttételesen - amikor Niczki Tamás az aktív dizájnról mesélt. Mostanában ugyanis az épületeknek nemcsak a környezetre való hatását vizsgálják, hanem azt is, hogyan hatnak a bennük élőkre és dolgozókra. Az aktív dizájn a tárgyakon keresztül ösztökéli mozgásra a dolgozókat, akik napi nyolc-tíz órát ülnek a munkahelyükön. Ennek része lehet, hogy kapnak egy edzőtermet helyben, vagy hogy látványelemekkel a lépcsőhöz terelik az embereket a lift helyett. Jó hír, hogy napi négy emelet megmászása már állítólag elég ahhoz, hogy megakadályozza az éves testsúlynövekedést, és 30 százalékkal csökkenti a stroke kockázatát. 

Niczki Tamás - Tiba Studió

Jó példa még a szemetesek asztaltól távoli elhelyezése, ami arra szolgál, hogy fel kelljen állni, vagy a távoli vécék, amik szintén a mozgást erősítik, hogy ne punnyadjanak el teljesen a dolgozók. 

Miért nem lépünk?

Abban mindenki egyetértett, hogy a szokásokat a legnehezebb megváltoztatni, legyen szó utazásról, az étel kidobásáról, vagy arról, hogy milyen kazán kerüljön a házba. De azok a vállalatok és civilek, akik zászlójukra tűzték a fenntarthatóság elvét, később  boldogan hirdetik, és ha ezt az emberek folyamatosan látják és érzékelik, akkor bizonyos idő után eljöhet a várva várt fordulat. 

Én pedig azt mondom: legalább egy kicsit tegyen mindenki a fenntartható fejlődésért, legyen szó a szívószál elhagyásáról, a közösségi autó használatáról, vagy arról, hogy leszigeteli a házát - és a sok kicsi akkor sokra megy. 

Zimre Zsuzsa

Képek: UniCredit Bank / Loffice Budapest