Ha csípőből vágod, mit jelentenek vagy honnan erednek olyan szállóigék, mint a „hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának!”, vagy hogy „alacsonyan szállnak a stukkerek”, netán ez: „a falak ereje nem a kőben, hanem a védők szívében lakozik”, esetleg: „csak az a szép, zöld gyep. Az fog nekem nagyon hiányozni” – akkor tudok neked egy remek kiállítást!

Nem mozog, de mégis film

A Mai Manó Felvétel! című tárlata tulajdonképpen egy állóképes filmtörténet, két szinten, két megközelítésben idézi fel a magyar filmgyártás 125 évének ikonikus pillanatait. Kezdve a legelsővel, az 1901-ben készült Tánccal, amiből mára sajnos nem létezik egyetlen mozgó képkocka sem, ám a film készüléséről maradtak fent fényképek a standfotósnak köszönhetően. 

WMN fesztivál 2026

A Nemzeti Filmintézet Filmarchívum igazgatója, Kurucz Márton hangsúlyozza: az, hogy a kiállításon szereplő fotókat ma meg tudjuk nézni, részben B. Müller Magdának és kollégáinak köszönhető, akik az 1989-es rendszerváltás idején a Mafilm bezárásakor nagyjából negyedmillió fotónegatívot mentettek meg a megsemmisüléstől, elkallódástól. De a kiállításon vannak olyan képek is, amiket egy konténerből nyertek vissza az utolsó utáni pillanatban.

De mi fán terem a standfotós (avagy filmfotós, still photographer)?

A fotózás és a filmkészítés már rögtön a kezdetek kezdetén összefonódott, már csak azért is, mert a profi fotósokból lettek az első operatőrök. 

Érzékeny feladata van a standfotósnak: úgy kell a helyszínen lennie, hogy a jelenlétével ne zavarja meg a forgatást, mégis rögzítsen minden fontosat. Neki kell ugyanis minden jelenetről és beállításról fényképet készítenie, követve a rendező utasításait. 

Ezeket a képeket aztán felhasználják a filmek reklámozásához, megjelennek újságcikkekben, posztereken. 

A standfotós munkájára azért is van nagy szükség, mert ezeket a képeket nem lehet csak úgy a filmből kivágni, mivel a filmszalag jóval gyengébb felbontású, mint a fényképek. 

A régi standfotók mára komoly filmtörténeti és fotóművészeti értékkel bírnak.

A werkfotók segítségével pedig a kulisszák mögé nyerhetünk bepillantást.

A magyar filmre amúgy is jellemző a hányattatott sors, a némafilmes celluloidszalagokat a műanyaggyártás kebelezte be, a világháborús bombázások sem kímélték, az állami támogatás hiánya is jó pár akadályt görgetett elé, de olyan is akad közöttük, amit 10 évre betiltottak, ilyen A tanú Bacsó Péter rendezésében, vagy amit az elvtársak megdöbbennéssel fogadtak, mint Tímár Péter 1985-ös szatíráját, az Egészséges erotikát

Hogyan alakítsd a félholt, összevert embert

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Fiala Borcsa

Kiemelt kép: Saphir Tibor: Liliomfi, 1954. Fottás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum/Mai Manó