–

„Az én életem egy nagy mulasztás, az elejétől a végéig!” 

Amikor halála után nem egészen egy évvel, 2007-ben megjelent Lázár Ervin Naplója, rögtön elolvastam, a fent idézett mondat is ott szerepelt. Utána még hetekig kóvályogtam, és nem értettem, hogy férhetett ennyi bánat annak az embernek a szívébe, akit látszólag nagyrabecsültek, körülugráltak, mert mindenki kíváncsi volt rá.

Állandóan hívták beszélgetni tévébe, rádióba, iskolákba, irodalmi estekre, felolvasni, szerepelni, felkérték alkalmi írásokra, feldolgozták a műveit, már rögtön az első mesekönyvéből játékfilm készült (A kisfiú meg az oroszlánok), ahogy később szinte mindegyikből… Szóval valósággal „szétszedték”.

Pedig a legenda szerint a Lónyay utcai lakásban volt egy nagy tábla a telefonkészülék mellett valami olyasmi felirattal: „Mondd azt, hogy nem!” Lázár Ervin mégis képtelen volt nemet mondani, ha hívták. Mindent elvállalt, mert senkinek sem akart csalódást okozni.

Egyszer azonban mégis mondott egy nagyon határozott nemet az NKA kuratóriumában, ami most éppen újra aktuális. 

1999. febr. 4-én írta ezt a levelet, amelyet a naplójában is olvashatunk, és az akkori kulturális miniszternek, Andrásfalvy Bertalannak címezte: