-

Igazság szerint a Szegény Dzsoni és Árnika szinte rögeszmémmé vált, szent meggyőződésem, hogy ebben a meseregényben az emberiség számtalan fontos dilemmájára megkaphatjuk a választ. Egyszer még az is megesett velem, hogy hajnali kettőkor, egy belvárosi romkocsmában a frissen szerzett életközépi válságában kínlódó ismerősömnek Lázár Ervin meseregényéből idézve mondtam meg a tutit. És azóta sem találtam még egy olyan elementáris művet, ami ennyire leheletfinom allegóriákkal, mégis tűpontosan mutatna rá a dolgok lényegére. Szuper jó lenne, ha minél több ember forgatná a Szegény Dzsoni és Árnikát, akár meseként olvasva, akár életvezetési útmutatóként. Lázár Ervin, mint a többi nagy mesélő, gyönyörűen, egyszerűen, érthetően beszél többek között ezekről a fontos témákról:

1.  A szabadságról (és a kapuzárási pánikról)

Szóval ott álltam a romkocsma kellős közepén, és miközben igyekeztem túlharsogni a törzsközönség alapzaját, a következőt ordibáltam a válaszútnál tipródó ismerősömnek, aki a negyedik X-nél egyformán reszketett az elköteleződéstől és a magánytól: bizony-bizony Szegény Dzsoni is nagyon megijedt először, amikor szerelmes lett Árnikába, attól félt, így el fogja veszíteni legnagyobb gazdagságát, a szabadságát. Hogyan fog ő szabadon kódorogni a világban, ha a szíve Árnika mellé húzza?! Ám Dzsoni akkor még nem tudta, amit a kislány mesélő igen, hogy a szerelem sohasem köti az embert gúzsba, hiszen a választás lehetősége mindig ott lesz. Ha szabadon akarsz vándorolni, akkor tedd azt, de ha szerelmes vagy, a szíved úgyis azt diktálja, hogy a párod mellett légy. Különben pedig: „a szeretet olyan, mint a varázslat!”

2. A pénz értékéről

Szegény Dzsoninak nincsen semmije, csak a kabátja meg a vándorbotja, és éppen ezért tartja magát a világ legszerencsésebb és leggazdagabb emberének. Mert – ahogy azt a Százarcú Boszorkánynak is elmagyarázza, – a nagy kastély, a pénz és a kincsek mit sem érnek, ha cserébe fel kell adni a szabadságodat. És erről sajnos gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Kapzsi gyűjtőszenvedélyünk mellett vakká válunk az igazi értékekre. „És valóban, ő volt a világon a leggazdagabb, hiszen az övé volt az erdő, a kék ég, a madarak, az út menti gizgazok; az övé volt az egész nagy tágasság, széles e világ az övé volt.”

3.  A testvéri szeretetről

Sajnos az az igazság, hogy az én gyerekeim gyakorta aprítják, nyírják, piszkálják és pocskondiázzák egymást, kéjes élvezetet lelve a másik kínozgatásában. A tizenkét testvér viszont olyan szerencsés, hogy ami egyikükkel történik, az fáj a másiknak is. Ez első blikkre persze nem tűnik annyira jó bulinak, egészen odáig, amíg Árnika fel nem nyitja a szemüket az empátiára és a csapatmunka pozitívumaira. Így lesz a tucatnyi átok sújtotta fivérből a világ legboldogabb embere. Úgyhogy szégyen, nem szégyen, én bizony gyakran szoktam a tizenkét testvérrel példálózni a gyerekeimnek, amikor épp buzgón ássák ki a csatabárdot. De bárki más is okulhat belőle, olyanok, akik rendre elmulasztják a másik cipőjébe képzelni magukat.

4. A düh kezeléséről

Temperamentumos ember lévén számtalanszor előfordult, hogy valami sérelem miatt úgy elfutott a pulykaméreg, hogy olyanokat mondtam, amiket utólag rettenetesen megbántam. Ami ott helyben, dühtől fuldokolva igazságos és kiérdemelt volt, arról másnap, amikor felszállt a vörös köd a fejemről, rendre kiderült, hogy talán mégsem teljesen úgy van. Árnika apja, Östör király azonban nálam sokkal bölcsebb. Pontosan tisztában van a korlátaival, ahogy azzal is, hogy egy jó vezető csak józan, alaposan megfontolt döntéseket hozhat. Ezért ha mérges lesz, inkább elvonul a tróntermébe, amíg az udvari főszámolnok odakint elszámol ezerig. A bölcs király ezen kívül rendelkezik egy másik nagy erénnyel is: a bocsánatkérés képességével. Mert senki nem lehet annyira hatalmas, hogy akár az alattvalóitól is bocsánatot kérjen, ha hibázott.

5. A sértődékenységről

A dühnél már csak a sértődés lehet kártékonyabb. A kummogás, mint egy rút féreg csak rágja, rágja az ember lelkét belülről. És minél tovább rágja, annál nehezebb tőle megszabadulni. Ha az ember belehergelte magát a sértettség keszekusza labirintusába, már nagyon nehéz onnan kitalálni. Szegény Rézbányai Győző is a világ végig kuporogna a megveszekedett önsajnálatban, ha végül Dzsoni nem előzné meg, és oktatócéllal nem sértődne meg előtte. Így végre Győző is lehetőséget kap arra, hogy belássa, valójában milyen értékes, kedves ember is ő. És az olvasó is megtanulja, hogy egy kis türelemmel és szép szóval emberi sorsokat lehet megfordítani.

+1. A prófécia – Orbán Viktor és a futball

Még egy különlegessége van a meseregénynek, amiből 1983-ban filmet is készítettek. Szegény Dzsoni ugyanis a Hétfejű Tündér után kutatva összetalálkozik Ipiapaccsal és hírhedt rablóbandájával. A vándorlegény hamar kiszúrja, milyen csodálatos tehetség lakozik a csirkefogókban, és rábeszéli őket, hagyjanak fel a fosztogatással, lopkodással, helyette csapjanak fel focistának. A tanács beválik, és már az első győztes meccsük annyi aranyat hoz a konyhára, hogy az útonállók elhatározzák, ezentúl csak a focinak élnek.

Szegény Dzsoni és Árnika című filmben egy akkor még kevéssé ismert fiatalember statisztált a banda ügyesen dekázgató tagjaként. Egy olyan ember, aki – bár nagyot fordult vele a világ – még mindig elkötelezett futballrajongó. Ő pedig nem más, mint Orbán Viktor, aki azóta is nagyon szereti a focit.

Ipiapacsot épp a zsiványruhába öltözött miniszterelnök próbálja leszerelni

 

Fiala Borcsa

Képek: Szegény Dzsoni és Árnika (1983, MAFILM Budapest), Libri