Az igazi Carrie Bradshaw: „Sokkal kevesebb energiát kellett volna a férfiakra fordítanom, és sokkal többet a karrieremre.”

–

Szexuális szabadság, női önrendelkezés, karrier, siker és szerelem: a Szex és New York a kétezres évek elején elhitette velünk, hogy mindez beleférhet a női létbe. A hat évados, kilencvennégy részes sorozatot azóta két egész estés film, és két évadnyi És egyszer csak… követte – idén jön a harmadik –, a dramedy szociokulturális hatása pedig vitathatatlan. Candace Bushnell, a Sex and The City írója show-jával március 19-én Budapestre látogat – ennek apropóján találkoztunk és beszélgettünk Prágában.

Candace Bushnell tizenkilenc évesen, vidéki lányként költözött New Yorkba, ahol először gyerekkönyvének kéziratát adta el – ezer dollárért, de végül sosem adták ki –, majd a legendás Studio 54-ben épített kapcsolatokat, de sosem csinált őrültségeket, inkább csak megfigyelőként volt jelen. Legalábbis ezt meséli…

Szabadúszó újságíróként sok lapnak dolgozott, a sikert pedig a The New York Observerben indított sorozata hozta el számára, melyben párkapcsolati tapasztalatairól – és barátaiéról – számolt be. És hogy miként lett a szexrovatból egész estés one-woman show? Candace úgy döntött, ideje választ adni a rendszeresen visszatérő kérdésekre: szerelemről, szexről, New Yorkról és persze Mr. Bigről.

Nők milliói imádják, de ma sok kritika éri

A Szex és New York forradalminak számított abban az értelemben, hogy nyíltan kimondta: a szerelem és a szex nem feltétlen összetartozó fogalmak. Akkor sem, ha nő vagy. A négy főszereplő úgy beszélt a női szexualitásról, mint a férfiakéval egyenrangú, változatos és szabadon megtapasztalható élvezeti forrásról – és ez nemcsak Magyarországon, hanem az USA-ban is szokatlan volt. A történetet a divat, a szerelem, a karrier és a „sisterhood” érzése tovább színezte, a rendre megjelenő jóképű férfiak és a diszkréten erotikus jelenetek pedig megadták a nőknek mindazt, ami miatt úgy érezték, érdemes hétről hétre a képernyőre tapadni.

@wmn.hu A legendás sorozat, amely nők millióinak életét formálta, ma már más megvilágításba kerül. 💃📺 Miért változott meg a történet megítélése? 🤔 Hogyan látja ma az író Mr. Big karakterét és a női összetartás erejét? Beszélgetés a valódi Carrie Bradshaw-val – Candace Bushnell-lel –, akivel Z. Kocsis Blanka találkozott Prágában. ✨ A teljes interjút keresd a wmn.hu-n! 🔗 #wmn #wmnmagazin #MrBig #szexésnewyork #sexandthecity #Carriebradshaw #CandaceBushnell #interjú ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin

Az elmúlt húsz évben azonban világ, és a sorozat megítélése is sokat változott. Ott van például a sármőr, érzelmileg elérhetetlen Mr. Big, akit akkoriban még imádtunk, ma pedig már inkább látjuk felelősségvállalásra képtelen, narcisztikus férfinak, mint álomférjnek. De beszélhetnénk Carrie pénzügyi tudatosságáról – vagyis annak teljes hiányáról – is, hiszen ma már bosszantó a negyvenezer dolláros cipőkollekció témája, ahogy a heti-egy-cikket-írok-mégis-enyém-a-magasélet hamis ígérete is. 

A hab a tortán, hogy miközben a sorozat a multikulti olvasztótégelyként számontartott New Yorkban játszódik, sikerült olyan filmfolyamot kreálni, melybe elvétve került csak ciszheteró, fehér bőrű karakteren kívül más is. Oké, Stanford és Anthony jelen vannak mint meleg karakterek, viszont ők is fehér férfiak – ráadásul egy olyan sztereotipikus képet erősítenek tovább, amely egyes vélemények szerint többet árt, mint használ az LMBTQ-közösség társadalmi elfogadottságának.

(Érdekes, hogy az És egyszer csak… részeket illetően épp az „erőltetett” sokszínűség az, amit a – fehér, középosztálybeli nézők – az alkotók szemére vetnek, de ezt a szériát már másik alkotói gárda jegyzi.)

A férfiak mindig védik egymást – a nők pedig a férfiakat

A kritikák Candace Bushnellhez is eljutnak persze, ő viszont egy érett nő megfontoltságával reagál a rájuk. Azt mondja, csak azzal van értelme foglalkozni, amire hatással tudunk lenni. „A sorozat létrejötte rengeteg ember közös munkájának eredménye. Nyilván mind hozzáadtak valamennyit a nagy egészhez, és számos olyan szempontnak kellett érvényesülnie, ami a nézőkben többnyire fel sem merül. Ott van például Mr. Big karaktere, akit Chris Noth keltett életre. Mivel az emberek imádták, megtartottuk, pedig biztos voltam benne, hogy Big esküvőjével a sztori is véget ér majd” – mondja Bushnell, aki nem titkolja, neki is volt egy Bigje. – „Carrie túl színes, túl erős, túlságosan magabiztos Bignek, ezért választja Natasát.” 

Candace Bushnell-lel is ez történt: a férfi, akit mindenkinél jobban szeretett, megnősült, és így végleg „kikerült a képből”. Szerinte Mr. Bignek is ki kellett volna, ő azonban maradt, és miközben Natasa férje volt, viszonyt kezdett Carrie-vel is. (Bushnell gyakran hangoztatja: a sorozat első két évadát tényleg a saját élete ihlette, a későbbiekben azonban a Carrie elszabadult, és már nem tud közösséget vállalni vele.)

„Úgy vélem, mindenkinek meg kell találnia azt az értékrendet, amely mellett el tudja kötelezni magát, amit a sajátjának érez. Ez számomra a girl code. (Egy informális szabályrendszer, amelyet a nők egymás között követnek a barátság, a lojalitás és a tisztelet jegyében – a szerk.) Én girl's girl vagyok, én ehhez tartom magam” (egy „girl's girl” mindig kiáll a többi nő mellett, támogatja és erősíti őket, ahelyett, hogy versenyezne vagy ellenségeskedne velük – a szerk.) – jelenti ki, de azt is hozzáteszi: az, hogy más nők milyen szempontokat tartanak szem előtt, elsősorban az ő döntésük. Viszont erősen hisz a női összetartásban, a sisterhoodban.

„A nőknek pontosan azt kellene csinálniuk, amit a férfiak is tesznek. Nézd meg őket! Ismeretlenül is mindig összetartanak és védik egymást” – mondja. – „Egymás érdekeit tartják szem előtt és ösztönösen egymást helyezik előtérbe. Nekünk, nőknek is pontosan ezt kellene csinálnunk. Még ha nem ismerjük is egymást személyesen, azt kellene gondolnunk, hogy nők vagyunk, tehát össze kell tartanunk. Mivel nem ezt tesszük, a férfiak irányítják a világot.” 

Tudtam, hogy ami rossz, azt meg akarom változtatni

Amikor arról kérdezem, hogyan értékeli saját popkulturális jelentőségét, azt mondja, ez olyan dolog, amin sosem gondolkodott különösebben.

„Én is csak olyan vagyok, mint mások. Mindannyian elgondolkozunk azon néha, hoztunk-e változást a világba, számítunk-e valakinek. Én alapjában véve két lábbal a földön állok, de tény, hogy sokat jelent számomra, ha valaki azt mondja, a Sex and The City megváltoztatta az életét vagy a gondolkodásmódját” – mondja. –

„A hatvanas, hetvenes években voltam gyerek. Akkoriban egy nőnek négyféle munkája lehetett: tanítónő, könyvtáros, ápolónő vagy titkárnő. Én pedig már akkor is tisztában voltam azzal, hogy ami körülvesz, az szexizmus, amivel le kell számolni.” 

Mint mondja, mindig is úgy érezte, ideje, hogy a nők maguk mögött hagyják mindazt, amit a társadalom elvár tőlük, és büszke rá, hogy ő maga is részévé vált ennek a változásnak.

„Ma a fiatal nők egészen mások, mint harminc évvel ezelőtt. Tudatosan építik a karrierjüket, jól keresnek, és nem aggódnak annyit a férfiak miatt, mint az elődeik. Azt hiszem, ez így van jól” – vélekedik Bushnell, aki ma már nem azt tanácsolja a nőknek, hogy találják meg a saját Mr. Bigjüket, hanem azt, hogy váljanak ők maguk Biggé. 

Nem akartam egyedül lenni tovább

A The Tales of Sex, Success and the Sex and the City egész estés one-woman show, melynek európai turnéja jelenleg is zajlik. Bushnell azt mondja, választ ad mindazokra a kérdésekre, melyeket a rajongók rendszeresen feltesznek neki. „A pandémia után rájöttem, hogy nem akarok tovább otthon ülni egyedül és írni még egy könyvet, hiszen az előtte levő tíz évben mást sem csináltam, csak írtam. Rengeteg időt töltöttem egyedül, és azt mondtam magamnak, nem biztos, hogy ez az, amit leginkább akarok.

Úgy döntöttem, elkészítem az estemet, és elmesélem, létezik-e a valódi Mr. Big, valóban magamról mintáztam-e Carrie karakterét, és imádom-e a cipőket. Mindenki tudni akarja, hát elmondom az igazságot.”

„Mindenki azt hiszi, hogy baromi nehéz tető alá hozni egy kilencvenperces show-t. Pedig egyszerű, hiszen semmi mást nem kell csinálni, mint fel s alá sétálni, és beszélni” – mondja némi öniróniával. – „Könyvet írni viszont egyáltalán nem könnyű, hiszen azt a könyvet először meg kell írni, aztán várni kell egy évet, mire megjelenik. És amikor ez is megvan, akkor az emberek vagy elolvassák, vagy nem. A legrosszabb: a tény, hogy megvették, még nem jelenti azt, hogy el is olvassák, nem igaz?”

Számára a show egyik legjobb hozadéka, hogy azonnali reakciók születnek, ezáltal ő maga közelebb kerül a közönségéhez.

„Persze az is nagy előnye, hogy így van egy jó indokom arra, miért botoxoltatok, és mindig akad, ami motiváljon a testmozgásban, meg az egészséges étkezésben” – mondja, és hozzáteszi: „Megnéztem néhány korábbi fotót abból az időszakból, amikor még csak írással foglalkoztam. Maradjunk annyiban, hogy jót tett nekem az edzés, és igyekszem formában maradni.”

Az önmagadra fordított idő mindig megtérül

És hogy mit üzen annak a tizennyolc éves lánynak, aki egykor maga mögött hagyta a családját, hogy New Yorkban próbáljon szerencsét?

„Azt mondanám neki, legyen sokkal magabiztosabb, és fordítson több energiát a karrierjére. Mindig minden férfi azt mondta nekem, sosem lesz belőlem író, hogy nem fog sikerülni. És elég sokáig tartott, amíg képessé váltam arra, hogy kizárjam ezeket a gondolatokat. Azt kívánom, bárcsak sose hallgattam volna ezekre a hangokra, bárcsak ne tartott volna ilyen sokáig, hogy elhiggyem, bármire képes vagyok” – mondja. – „Az igazat megvallva, sokkal kevesebb energiát kellett volna a férfiakra fordítanom, és sokkal többet a karrieremre. Sok minden másként alakult volna. Például lényegesen gazdagabb lehetnék!” – mondja, és nevetünk.

Z. Kocsis Blanka