Állatok nevelték fel, leküzdött egy halálos kórt, mára pedig a világ egyik kedvenc énekesnője Nai Palm
Ismerjétek meg a Hiatus Kaiyote elképesztő frontemberét
Emlékszem az első alkalomra, amikor a Hiatus Kaiyote zenéjét hallottam. Még a volt barátom mutatta, és bár a stílus is nagyon tetszett, az énekesnőről le sem tudtam venni a szemem. És nem csak a különc kinézete miatt – még felvételen át is egyértelmű volt, hogy ez az ember jó sok életet megélt egy fél emberöltő alatt is. Nem tévedtem nagyon. Takács Dalma írása.
–
Vörösen izzó fénynyalábok szelik át a színpadot, először a basszus, aztán a dob és a billentyű csendül fel, míg végül díva módjára felsétál a porondra a Hiatus Kaiyote frontembere, Nai Palm. Mit sétál, vonul! Még meg sem szólal, de elképesztő belépőjétől egy emberként némul el a közönség, majd egy pillanat múlva, felocsúdva a sokkból, euforikusan üvölteni kezdünk. Palm elmosolyodik. Semmi nagy gesztus, semmi performansz, extravagáns külseje és elképesztő orgánuma bőven elég ide – és bár nem szeretem, ha egy zenekar érdemeit lecsupaszítjuk a frontemberre, az ő karaktere mégis zsigerileg meghatározza a Hiatus Kaiyote világát (nem elvitatva a tényt, hogy zenésztársai alanyi jogon, egyenként is zseniális művészek.)
Pár sorral feljebb dívának neveztem Nai Palmot, de muszáj kicsit korrigálnom. Igen, Palm díva, de nem úgy, ahogy azt elképzelni szokás. Nincsen 90-60-90 modellalkat, nincsenek tűsarkún kopogó hosszú combok, nincs szimmetrikus babaarc – meglehetősen extrémen tetovált, vad sminket és frizurát viselő, már-már horrorisztikusra maszkírozott karakterről van szó, ennek ellenére – vagy inkább pont ezért – mindenki beleszeret. Ám a belső személyiség, ha lehet, még színpompásabb, még extrémebb, mint amit kívülről látunk.
A kislány, akit az állatok neveltek
Nai Palm – eredeti nevén Naomi Grace Saalfield – 34 évvel ezelőtt, Melbourne-ben született egy egyedülálló édesanya gyerekeként, öt testvér mellé. Koreográfusként és festőként tevékenykedő anyukája hatására már kiskorában beleszeretett a hangszerekbe – a soul és a flamenco különösen közel álltak hozzá –, később pedig bátyja hatására klasszikusrock-lemezekkel is bővült gyűjteménye.
Naomi nem élvezhette sokáig a családi fészek melegét. Tizenegy éves korában édesanyja meghalt mellrákban, két évvel később apja lakástűz áldozata lett, a testvérek pedig bekerültek a gyermekvédelem rendszerébe, és a szélrózsa különböző irányaiba szóródtak szét. Nai ekkor egy vadrezervátumba került, ahol a gondozók mellett a vadonélő állatok jelentették az új családját. Legjobb barátai egy dingó, egy sas, valamint egy vombat lettek – elmondása szerint ők, valamint a nagynénje akusztikus gitárja segítették át őt a gyász legnehezebb pillanatain.
„Az állatok elképesztően empatikus lények, gyakran énekelek nekik. Szerintem az a művészet szerepe, hogy emlékeztessük arra az embereket, hogy milyen szépségeket rejt a világunk. Számomra a természet a legjobb példa arra, hogy léteznek csodák”
– mondja el, hozzátéve: a mai napig fontos helyet foglalnak el az életében az állatok, kedvenc papagája, Charlie Parker például rendszeresen velük tartott a stúdiózásra (és az énekesnő fején ült a felvételek közben), de van olyan daluk is, amiben Nai egy bagollyal „jammelve” énekel.
Az énekes egyik leginkább szembetűnő tetoválása, az ajkától az álláig vezető vonal is hozzájuk kötődik. 15 éves korában megmentett és felnevelt egy varjút, akivel sokat játszott, és a madár egyszer véletlenül felszakította csőrével a lány arcát. Később, egy álma hatására átvarratta a heget, mondván: ezt a leckét az édesanyja küldte neki, és az elengedésről tanítja benne.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Még ugyanebben az évben az énekesnő visszaköltözött Melbourne-ba, ahol egy darabig az utcán élt, és tűzművészként kereste a kenyerét, közben pedig egyre többet énekelt és gitározott, és már saját dalokat is szerzett. Ekkor ismerkedett meg Paul Bender basszusgitárossal, akivel hamarosan megalapították a Hiatus Kaiyote-t. Hozzájuk csapódott aztán Simon Mavin billentyűs, valamint Perrin Moss dobos-perkás is, és a zenekar rövid időn belül már olyan előadókkal kollaborált, mint Prince, Drake, Anderson Paak vagy Kendrick Lamar.
A Kaiyote műfajbéli besorolása cseppet sem egyszerű, de voltaképp nem is szükséges – Nai bandája előszeretettel kísérletezik, és ugyanúgy megfér dalaikban az r'n b, mint, mondjuk, a swing vagy a pszichedelikus rock elemei. Ez a műfajokon átívelő érdeklődés, valamint a mainstream zenétől való eltávolodás leginkább Nai sajátja. A Kaiyote mellett szólóprojektbe kezdett Needle Paw néven, és ami az eklektikusságát illeti… nos, maradjunk annyiban, hogy egyaránt inspirációs forrásnak jelölte meg Debussyt és Björköt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A nagy művészek, a traumák és a természet mellett pedig legfőbb múzsája az otthona, Ausztrália. Mint egy interjúban elmondta, nagyon büszke rá, hogy egy ennyire gazdag, ősi kultúrával rendelkező országban nőtt fel, éppen ezért a lemezén többezer éves dalok újraalkotott változatát is szerette volna megmutatni a hallgatóságának. Az ősi rigmusok, a spiritualitással átitatott kántálások tehát ugyanúgy az univerzumához tartoznak, mint a túlfűtött jazz vagy soul.
Nem a mellek számán múlik a nőiség
Nai Palm elmúlt 34 éve így akár egy felfelé ívelő, gyönyörű happy end is lehetne, ám sajnos az élet nem adja ilyen könnyen a nyugalmat. Három évvel ezelőtt, egy USA-turné kellős közepén mellrákkal diagnosztizálták az énekesnőt – ugyanazzal a betegséggel, amiben elvesztette az anyukáját. A zenekar rögtön félbeszakította a koncertezést és visszarepült Ausztráliába, ahol Nai életmentő beavatkozáson esett át. Nem sokkal a műtét után a kórházi ágyból jelentkezett be a közösségimédia-felületein, és élőben énekelte el Curtis Mayfield The Makings of You című dalát Bender gitárjátéka mellett.
„Szerettem volna a legsérülékenyebb helyről rögzíteni ezt a pillanatot, a kórházi ágyról üzenve a sorstársaimnak, hogy még ilyen körülmények között is megtalálhatjuk a módot arra, hogy jól érezzük magunkat.
Ha megérzed a veszélyt, csak még erősebb lesz benned az élni akarás – és én ettől érzem magam a leginkább élőnek. Szörnyű dolgokon mentem keresztül, ezért azt gondoltam: »Rendben, akkor keressük meg ebben a pillanatban is a szépséget. Életben vagy, olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, a nap lenyugszik, az ég gyönyörű és aranyszínű«” – mondta el akkor, hozzátéve: a legjobb művészet mindig a zűrzavarból keletkezik, és kemény tapasztalatok kellenek ahhoz, hogy aztán hálát adhassunk azért, amink van.
A beavatkozás után Nai Palm orvosa újabb időpontra hívta be az énekest: elérkezettnek érezte az időt, hogy „helyrehozzák” a mellkasát, és implantátumot kapjon a levett mell helyére, mondván: biztosan megbánja, ha nem csináltatja meg, hiszen ennek hatására élhet majd újra normális életet. Nai azonban hallani sem akart róla.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Iszonyúan felháborítottak a plasztikai sebész szavai. Mégis ki vagy te, hogy megmondd nekem, mit bánok meg és mit nem? Sosem leszek normális – a történtek kibaszottul megváltoztatták az egész életem” – jelentette ki, majd a sebészeti rendelő helyett inkább a tetoválószalonba ment, ahol a műtéti hegre arany színnel varratott motívumokat. „Sosem leszek már ugyanaz az ember, aki voltam, de ez csodálatos. Ez egy lehetőség a változásra, nemde? Nemhogy nem megyek műtétre, de látványosan viselni fogom a hegeimet” – mondta.
Egyébként is, a mellrák minden ötödik nőt érint, ennek ellenére ő még soha nem látott olyan sorstársat, aki egy mellel élte volna az életét. Éppen ezért elérkezettnek érezte az időt, hogy példát statuáljon, és büszkén viselve aszimmetriáját, a színpadi show-kon díszként viselje a masztektómiából maradt heget.
„Gyakran szégyelljük emberi mivoltunk sötétebb részeit, pedig ezek eszközök lehetnek ahhoz, hogy jobban megismerjük magunkat. Harcolj kevesebbet, és valószínűleg jobban fogod érezni magad. Keresd a szépséget a gyászban!” – nyilatkozta akkor.
Azóta már két év eltelt, Nai Palm sikeresen felépült, a Hiatus Kaiyote pedig aktívabb, mint valaha. Palm, miután elvesztette szeretett papagáját, nemrég örökbe fogadott egy újabb állatot – ezúttal egy kismacskát – és beleszeretett a japán kintsugi művészetébe. (Ez az a japán hagyomány, amikor aranyragasztóval rögzítik egy kerámia széttört darabjait.)
Legutóbbi lemezük, a Mood Valient édesanyjának állít emléket: Nai Pal nevetve meséli egy interjúban, hogy két teherautójuk volt, egy fekete és egy fehér, és onnan lehetett tudni, hogy milyen hangulatban van az édesanyja, hogy melyikkel érkezett a telekre. A zenekar most újabb lemezen dolgozik. Az elmúlt napokban már egyre több infót csepegtettek róla a közösségi médiában, és a kék-sárga borítót is megmutatták. Bár túl sok infónk nincs még a lemezről, az már a teaserekből is kitűnik, hogy ezúttal is a szokásos, eklektikus-jazzes hangzásra számíthatunk. Őszintén remélem, hogy ha turnéra kerül a sor, ezúttal is útba ejtik Budapestet.
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Scott Dudelson / Contributor