Férfiruhát öltött, hogy sebész lehessen és katona: James Barry titokzatos élete
James Barry, a világhírű orvos a Margaret Anne Bulkley nevet kapta születésekor, 1789-ben az írországi Corkban. Gyerek- és kamaszkorát lányként élte, ám a húszas évei környékétől férfiruhában járt, álnéven elvégezte az orvosi egyetemet, és katonáskodott is. Csak a halála után derült fény a titkára, ami sokkolta a közvéleményt. Emiatt kimagasló szakmai eredményeit is megkérdőjelezték. Botrányokkal tarkított, kalandos életéről Miklya Luzsányi Mónika írt.
–
A Bulkley család sikeres élelmiszerboltot tartott fenn Corkban, de az apa halála után a legidősebb fiú, Jeremiah eltékozolta a családi vagyont, ami egyébként sem volt túl jelentős. Amikor Margaret figyelmeztette, hogy rossz úton a halad, a bátyja megjegyezte, hogy nő létére elég katonásan parancsolgat. Erre Margaret azt válaszolta, hogyha férfinak születik, akkor biztosan katona lenne. Mindez nem rendítette meg a bátyját: olyannyira folytatta pazarló életmódját, hogy a család hamarosan tönkrement. Az anyát és a lányát az mentette meg az éhezéstől, hogy Margaret nagybátyja, James Barry maga mellé vette őket Londonba. A nagybácsi nagy tiszteletnek örvendett a legfelsőbb társadalmi körökben, mivel a Királyi Művészeti Akadémia tagja volt, elismert festő.
Akkoriban egy lánynak egyetlen lehetősége volt arra, hogy kilábaljon a nyomorból: ha gazdag és előkelő férjet talál magának. Így hamarosan elkezdődött a férjvadászat, és a nagybácsi Margaretet több befolyásos embernek bemutatta. Grófok és nagykövetek hódoltak neki, csodálkoztak rá sziporkázó humorára és intelligenciájára.
Úgy tűnt, Margaret hamarosan jó partit csinál a nagybácsi segítségével. Ám a támogatásnak ára volt. A kutatók úgy vélik, hogy nagybátyja rendszeresen megerőszakolta az akkor még kamaszkorú lányt, aki teherbe esett és egy kislánynak adott életet. A pokoli kiszolgáltatottságnak a nagybácsi halála vetett véget. Ekkor döntött úgy Margaret, hogy nagybátyja identitását felvéve jelentkezik az Edinburghi Egyetem Orvostudományi Karára. Döntéséről az édesanyja is tudhatott, sőt valószínűleg támogatta is, mivel a kutatók úgy vélik, hogy Margaret lányát a továbbiakban a nagymama nevelte.
Apró, de harcias
Az Edinburghi Egyetem Orvosi Kara a korban a legmagasabb tudományos képzést nyújtotta. Barry 1809-ben iratkozott be. A mellét lekötötte, magasított cipőben járt, és nyáron is hosszú felöltőt viselt, hogy leplezze törékeny, nőies alakját. A csoporttársainak és tanárainak így is feltűnt magas hangja, apró termete, és nőiesen sima arcbőre. Az eszükbe sem jutott, hogy nő lehet, hanem úgy vélték, hogy fiatalabb, mint aminek mondja magát, hogy egyetemre járhasson. Egy arisztokrata ismerőse, Lord Buchan vállalt kezességet az életkoráért, ő valószínűleg tudott Barry titkáról, mert még a londoni társasági élet során ismerték meg egymást és lettek barátok. Annak ellenére, hogy Barry az egyetem sebészeti szakát kiváló eredménnyel végezte, nem akartak neki diplomát adni, megint csak az életkorára hivatkozva. Lord Buchan ismét segített, de így sem kell csodálkoznunk azon, hogy az identitása kérdésére Barry még a diplomamunkájában is kitért:
„Ne azon gondolkozzatok, hogy amit mondok, azt egy fiatalember mondja-e, hanem azon, hogy a veletek folytatott beszélgetésem egy értelmes emberé” – írta Barry.
A kortársai ezt a mondatot valószínűleg úgy értelmezték, hogy az ifjú kora miatt őt támadóknak szólt ki, de ma már úgy gondoljuk, hogy ennek a mondatnak a motivációját nem az életkori probléma, hanem a nemi identitás meghatározása motiválta.
Orvosi diplomájával a kezében Barry beteljesítette nagy álmát: katona lett. Segédsebésznek jelentkezett a brit hadseregbe, és hamarosan hadnagyi rangot szerzett. A kortársak úgy emlékeztek vissza rá, hogy apró termete ellenére olyan férfi volt, akit ma talán a macsó szóval írnánk le. Kedvelte a szép ruhákat, a korban divatos, pompás parókákat. Imádták a nők, nagy nőcsábász hírében állt, ám tartós kapcsolatot egyetlen hölggyel sem alakított ki, amit igencsak szívükre vettek a lányok és az asszonyok is. Férfi körben azonban hamar indulatossá vált, hirtelen fellobbanó dühkitörések jellemezték, rondán káromkodott, ha feldühítették, tört-zúzott, és ha kellett, párbajra is kihívta azt, aki megsértette.
Fokváros, Mauritius, Málta, Jamaica, Korfu, Kanada…
Barryt nehéz természetűnek tartották, mivel azonban kiemelkedően tehetséges sebész volt, gyorsan lépkedett felfelé a katonai ranglétrán. 1816-ban a dél-afrikai Fokvárosba érkezett, mégpedig régi pártfogója, Lord Buchan ajánlólevelével. Így került kapcsolatba Lord Charles Somerset altábornaggyal, a város kormányzójával. Katonai munkája mellett a kormányzói család magánorvosa lett, és amikor a kormányzó lányát meggyógyította egy súlyos betegségből, Somerset kinevezte gyarmati egészségügyi felügyelőnek.
Barry missziós hevülettel vágott bele ebbe a munkába. A botrány szinte azonnal kitört, amikor megkezdte orvosi munkáját, mivel a rendelőjében megkülönböztetés nélkül, egyaránt kezelte a fehéreket és feketéket is. Tízéves fokvárosi szolgálata alatt keményen harcolt azért, hogy a városban rangtól és vagyontól függetlenül, mindenki tiszta, egészséges ivóvízhez juthasson. Megreformálta a kórházak, a laktanyák, a börtönök és a lepratelepek egészségügyi ellátását, hadjáratot indított a drogkereskedők ellen. Mindemellett sebészként is tevékenykedett.
Fokvárosban végezte el azt a császármetszést, ami megalapozta világhírét. A kolóniákon ugyanis addig senki sem tudta elvégezni úgy ezt a műtétet, hogy mind a baba, mind az anya életben maradjon.
A kormányzó és Barry kapcsolata az évek során igen szorossá vált. Annyira, hogy Fokvárosban elterjedt a híre, hogy homoszexuálisok, sőt egy gúnyolódó plakátot is terjesztettek róluk. Somerset és Barry tisztázta magát a vádak alól, de a mai kutatók úgy vélik, hogy valóban viszonyuk lehetett egymással. Erre nincs bizonyíték, sőt, leveleiben Barry úgy beszél Somersetről, mint egyfajta apafiguráról. Ám az elképzelhető, hogy a kormányzó előtt felfedte, hogy születési neme szerint nem férfi, hanem nő.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogy a plakátbotrány miatt hagyta volna el Barry Fokvárost, arra nincs adatunk. Ám innen Mauritiusra ment, majd Jamaicán szolgált, azután Szent Ilona szigetén, majd brit Kelet-Indiában, Máltán, és még sok helyütt. Katonai szolgálata alatt bejárta a fél világot, utolsó állomáshelye Kanadában volt. Mindenhol azzal a szemlélettel dolgozott, mint Fokvárosban: nemcsak a katonák egészségügyi ellátását akarta növelni, hanem a közegészségügyi szint emeléséért is fáradozott, kifejezetten hatékonyan. Így 1840-re a brit csapatok főorvosának, majd egészségügyi főfelügyelőjének nevezték ki, ami az egyik legmagasabb egészségügyi rang volt a seregben. Mindezt annak ellenére, hogy Barry munkásságát és életét botrányok tarkították, sőt, időnként megszegte a katonai szabályzatot is.
Fokvároshoz hasonlóan minden állomáshelyén skandalumnak számított, hogy együtt kezelte a fehéreket az őslakosokkal, sőt a rabszolgákat is ugyanolyan ellátásban részesítette, mint az arisztokrácia tagjait. Barryt egyébként is csodabogárnak tartották. Bár igen sok nőnek csapta a szelet, de sohasem volt egyetlen komoly kapcsolata sem. Azon kívül vegetáriánus és absztinens volt, ami akkoriban igencsak ritkaságszámba ment.
Többször megfenyítették azért, mert nem viselkedett úriemberhez méltón. Ezeket a fenyítéseket jobbára hirtelen természetéből adódóan kapta, ugyanis képes volt a feletteseivel üvöltözve és csapkodva vitatkozni, ha szakmai kérdésekben falakba ütközött, sőt akadt olyan eset is, hogy a saját orvosi felszerelését is összetörte dühében. Barry nagyon könnyen kikelt magából, ha azt látta, hogy az emberek sorsán lehetne javítani, de ezt a bürokrácia, vagy az emberi szemellenzősség megakadályozza. Heves viselkedése miatt többször állt katonai bíróság előtt. Máltán azért is megfeddték, mert a templomban a papi klérusnak fenntartott helyre ült le, valószínűleg provokatív szándékkal. A legsúlyosabb függelemsértést azzal követte el, hogy engedély nélkül elhagyta a szolgálati állomását, és Londonba utazott, amikor hírül vette, hogy Lord Charles Somerset nagyon beteg. Hiába fenyegették meg azzal, hogy hadbíróság elé állítják, lefokozzák, vagy akár le is szerelik, nem foglalkozott a fenyegetésekkel. A lord mellett maradt két éven keresztül, annak haláláig.
Persze nem rúgták ki, nem fokozták le, mert a brit koloniális seregnek szüksége volt az orvosi tehetségére és a bátorságára. Mert Barry nem félt elmenni a kolera vagy sárgaláz sújtotta területekre, vagy éppen a leprakórházakban szolgálni. A sors fintora, hogy ő, aki oly sokat harcolt a közegészségügyért, végül vérhasban halt meg Londonban, 1865. július 25-én. Halála után robbant ki a botrány, ami sokáig befeketítette nevét.
Nő vagy férfi?
A tizenkilencedik században nem létezett az a fogalom, hogy transznemű. Az emberek vagy férfiként, vagy nőként határozták meg magukat. A tizenkilencedik században sok helyütt eltörölték a homoszexualitás büntethetőségét, például Franciaországban, Hollandiában, Bajoroszágban vagy Brazíliában, sőt az Oszmán Birodalomban is. Nagy-Britanniában azonban még halálos bűnnek számított az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, annak ellenére, hogy egy 1828-as rendelkezés hatályon kívül helyezte az úgynevezett „szodómiatörvényt”. Szodómiának elsősorban a homoszexualitást nevezték, a bibliai Szodoma városa után. A törvény hatályon kívül helyezése ellenére 1836-ban James Pratt és John Smith kivégzésnek oka is a szodómia volt. Valójában csak 1861-ben változtatták a halálbüntetést 10 év börtönre.
Barry tehát konkrétan az életét kockáztatta azzal, hogy nőként férfiruhába öltözött. Egyes kutatók úgy vélik, mint Michael du Preez, hogy Bulkley/Barry valójában nem volt transznemű, csak a kor társadalmi viszonyai meggátolták a tanulásban. Nőként sohasem lehetett volna orvos, nem élhetett volna önálló életet, és közel sem végezhetett volna olyan társadalmilag hasznos munkát, és érhetett el sikereket, mint amiket férfiként sikerült neki. Tehát a döntését az ambíció és nem a nemi identitása megváltoztatásnak vágya motiválta.
Ennek azonban sok minden ellentmond. A történelem során számos nő kényszerült abba a helyzetbe, hogy férfinak adja ki magát. Gondoljunk csak a magyar szabadságharc huszártisztjeire, Bányai Júliára vagy Lebstück Máriára. De nem csak ilyen kiemelt történeti pillanatokban ölthettek a nők férfiruhát. Rákényszeríthette őket az is, hogy a férjük vagy az apjuk halála után munkát kellett vállalniuk, amit hivatalosan a nők nem tehettek. Illetve veszélyes helyzetben, például nagy utazások vagy háborúk idején is bevett szokás volt, hogy egy nő férfiruhát öltsön.
Ám ezek csak időleges periódusokra történtek meg. Valójában csak ruhacseréről volt szó, az identitásuk, a szexuális irányultságuk ugyanúgy női maradt, csak egy időre felvették a férfiszerep külsőségeit, ám amint lehetőségük adódott rá, visszatértek női mivoltukhoz.
Barry azonban ezt véletlenül sem akarta. Nem csak a lebukás, a halálos ítélet, vagy a börtönbe kerülés veszélye miatt titkolta el születéskori nemi azonosságát, hanem azt akarta, hogy a halála után is férfiként gondoljanak rá. Végrendeletében megtiltotta, hogy halála után levetkőztessék és lemossák a testét, nehogy kiderüljön, hogy női testben élt.
Ha ezt a kérését tiszteletben tartották volna, akkor ma is férfiként emlékeznénk rá. Ő maga egyébként sokkal inkább férfinak határozta meg magát, a legjobb barátainak – akik valószínűleg tudtak a titkáról – írt leveleiben, következetesen hímnemű névmást használt magára vonatkoztatva. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy transznemű volt.
Az orvos, aki aláírta Barry halotti anyakönyvi kivonatát, azt mondta, „nem az én dolgom”, hogy Barry férfi vagy nő. És ezzel ma már teljesen egyet tudunk érteni. Ám abban a korban kevesen gondolkodtak ilyen felvilágosultan. Talán ettől félt Barry is. Utolsó akaratát motiválhatta az is, hogy tartott attól, ha kiderül a nemcsere, akkor ezzel együtt a tudományos munkája is kárba vész. Sajnos igaza lett. Halála után a közvélemény csalónak nevezte, aki a törvényeket és emberek jóhiszeműségét kijátszva szerezte meg a diplomáját, illetve ért el olyan szakmai sikereket, amelyek akkoriban csak a férfiaknak jártak, tudományos eredményeit gyakorlatilag lerombolták, próbálták kiradírozni nevét az orvosi tudománytörténetből. Ám ez nem sikerült teljesen, hiszen manapság ismét ismert lett a neve és a munkássága. Kutatásokat és konferenciákat rendeznek, és könyveket adnak ki, hogy minél többen megismerjék a feltételezhetően első transznemű orvos történetét.
Kiemelt kép: Wikipedia / fred-de-vries.blogspot
