Amikor a pápa megszült a körmenetben

–

Hogy Johanna, a női pápa valós személy volt-e, arról a mai napig vitatkoznak a kutatók, ám a középkorban tényként kezelték a létezését és a titulusát. Olyannyira, hogy több krónikába is bekerült az alakja, képi ábrázolások is születtek arról, ahogyan életet ad a gyermekének egy körmenet során. A 1415-ös konstanzi zsinat is hivatkozik rá, illetve a reformáció során is többször felmerült a neve az egyházi iratokban.

Johanna alakja először XIII. században tűnt Jean de Mailly francia domonkos szerzetes írásában, majd nem sokkal később troppaui Strepus Martinus Chronicon Pontificum et Imperatorum („A pápák és császárok krónikája”) című művével vált széles körben ismertté. Legendája több változatban maradt fent. Az első verzióban a nőt nem Johannának, hanem Ágnesnek vagy Gilbertának nevezték.  Később úgy vélték, hogy Johannának hívták, angol származású volt, de a németországi Mainz városában született a IX. században. 

Élettörténetének fordulatait is többféleképpen örökítették meg, ám mindegyikben fontos momentum a szerelem.

Az egyik variációban még Angliában beleszeretett egy bencés szerzetesbe, akit Athénba küldtek tanulni. Johanna férfiruhába öltözött, hogy követhesse szerelmét, és Athénban olyan kiváló teológiai műveltséget szerzett, hogy megállíthatatlanul haladt felfelé a papi hierarchia ranglétráján, mert nemcsak tudós elme, hanem karizmatikus vezető is volt. Végül Rómába költözött, ahol bíboros, majd pápa lett.

Egy másik verzióban azt taglalják bővebben, hogy férfiruhában, püspöki és pápai palástban sem tudta a vágyait megfékezni, ami végül is a vesztét okozta. Ebben a narrációban Johanna nem bölcs, karizmatikus asszony, hanem inkább hatalom- és pénzéhes, nimfomániás nő. 

Johanna sokféleképpen jelent meg a krónikákban, azonban már a legkorábbi források is arról számoltak be, hogy a női pápa egy körmenet során, szülés közben halt meg. Ez nem volt szokatlan a korban. Mármint az, hogy egy nő szülés közben meghal. Ám a későbbi források szerint, vagy a papok, vagy a jelenlévő tömeg lincselte meg. Halálra verték, más verzióban pedig lova farkához kötötték, majd megkövezték Johannát, és az újszülöttet is. Troppaui Strepus Martinus megadja az esemény pontos helyszínét is, és szerinte Johannát a helyszínen temették el. Véleménye szerint saját korában azért kerülték el a pápai körmenetek a Via Sacrát, mert itt történt a szégyenletes esemény.

Azonban a Chronicon Pontificum et Imperatorum egyik másik változata kegyelmes véget juttatott Johannának és gyermekének, már a lincseléshez képest. Ebben a szövegváltozatban Johannát börtönbe zárták ugyan, ám a gyereket nem büntették meg anyja bűnéért, sőt, felnőttként Ostia püspökévé vált. Ez a verzió azonban elég nehezen hihető, így valószínűleg csak a másoló betoldása, aki meg akarta szépíteni egy kicsit a brutális eseményeket. 

Mit mond a mai történettudomány?

Nem lehet egyértelműen állást foglalni Johanna létezésével kapcsolatban. A középkori források túl későiek ahhoz, hogy megbízhatónak tekinthessük őket, ráadásul jócskán eltérnek egymástól Johanna életeseményeit illetően.

Ám létezik olyan vélemény is, hogy az eset túl kínos volt a pápaság intézményének, ezért a Vatikán évszázadokra „titkosította” az ügyet, ezért kerülhetett be a krónikákba csak jóval később Johanna alakja. 

Akik úgy vélik, hogy valóban létezett, azok VIII. János pápával azonosítják. Ezzel kapcsolatban az egyik legkorábbi forrás a Liber Pontificalis, a pápák életrajzainak gyűjteménye. A nagyformátumú mű Szent Péterrel kezdi a pápák biográfiáját, és a XV. századig vezeti végig a sort. A VI. században kezdték el írni, és folyamatosan bővítették. Így jóhiszeműen mondhatnánk azt, hogy a Johannáról szóló bejegyzés is korabeli, azonban nincs datálva, hogy mikor írták, így lehet jóval későbbi betoldás is.  

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Abby | The Lunatics Project (@thelunaticsproject) által megosztott bejegyzés

Johanna létezéséről közvetett bizonyítéknak tekintik a kutatók a képi ábrázolásokat. Ezek közül a két legerőteljesebb bizonyíték az 1415-ös konstanzi zsinat döntése alapján Johannáról készült szobrot és a siennai katedrális mozaikját tartják, amelyeken egyértelműen Johanna látható a pápai felségjelekkel. 

A áttételes bizonyíték az a középkori szokás, hogy a megválasztott pápát egy vécéhez vagy szülőszékhez hasonló lyukas székre ültették, hogy megvizsgálják a nemi szerveit, és megbizonyosodjanak a pápa férfiasságáról.  A római katolikus liturgia tudósai szerint azonban ez az aktus csupán azt jelképezte, hogy a pápa is ember, emberi szükségletekkel, s hogy valójában a protestánsok magyarázták bele, hogy mindennek köze van Johanna nőpápához, illetve a pápa nemi hovatartozásához.

Az utolsó bizonyítékként egy 2018-as régészeti feltárás eredményeit szokták citálni, amikor is a  Flinders Egyetem régészei olyan érméket találtak, amelyeken egyértelműen Johanna monogramja olvasható.  

Miért is nem lehet egy nő pápa?

Azt, hogy Johanna, a női pápa a valóságban létezett-e, talán sohasem tudhatjuk meg, de a kor viszonyait ismerve nehezen elképzelhető, hogy egy nő a IX. századig a pápai székig jusson az egyházi hierarchiában. De miért nem lehetett – vagy akár lehetne – egy nő pápa? 

Azért, mert a római katolikus egyházban pap sem lehet. No de miért nem lehet egy nő felszentelt pap a római katolikus egyházban? A kérdésre a hivatalos válasz lényegében az, hogy azért, mert Jézus a férfiakra hagyta az egyház vezetését, elsősorban Péterre, illetve a tanítványokra.

Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. (Mt 16,18-19)

Ezzel az érveléssel több probléma is van, például az, hogy éppen ezt az igerészt tartják a teológusok későbbi betoldásnak. Ezt már Luther is felvetette, akinek a célja nem az egyházszakadás volt, hanem az egyház visszavezetése a bibliai alapokhoz.

A mai bibliakutatás véleménye is megoszlik az igeszakasz eredetiségét illetően, ám ha ettől a bibliai igétől el is tekintünk, a női papság kérdéseben van egy másik „ellenérdekelt” bibliaszakasz, amit a római katolikusok kevésbé hangsúlyoznak, mint a protestánsok, akik engedélyezik a női papságot.

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) 

Ez a bibliai szakasz tehát a nemek közti egyenjogúságot hirdeti, kivétel nélkül, ami akár a papi szolgálatra is kiterjedhet. 

Amikor Barsi Balázs ferences rendi szerzetest, neves teológust és hitszónokot megkérdezték a női papság problémájáról, véleményem szerint elkente a válaszadást. Lényegében két okra hivatkozott. Az első, hogy a bibliai időkben is csak férfiak lehettek papok. A másik pedig Szűz Mária példája, aki szerinte azzal, hogy megszülte Jézust, a nőket a legszentebb hivatásra hívta el, az anyaságra, ennél szentebb feladatra egy nőnek nem is kell vágyakoznia. 

Hogy a női papsággal szembeni ellenállás mennyire becsontosodott a római katolikus egyházban, bizonyítja, hogy II. János Pál pápa, aki sok mindenben modern elveket képviselt, egyértelműen letette a voksát amellett, hogy a nőket nem lehet pappá szentelni:

„Ebben a fontos kérdésben, [értsd: a női papság kérdésében] amely magára az Egyház isteni alkotmányára vonatkozik, minden kétséget kizárjunk, hivatalunk erejénél fogva, mellyel a testvéreket megerősítjük, kijelentjük, hogy az Egyháznak semmilyen módon nem áll hatalmában a nőket pappá szentelni, továbbá, hogy ehhez a tanításhoz az Egyház minden hívének tartania kell magát.”  

Az utóbbi évtizedekben sok szolgálati lehetőséget megnyitott a római katolikus egyház a nők előtt, Ferenc pápa is igen liberálisan és radikálisan gondolkodik számos kérdést illetően. Ám arra, hogy nőket pappá szenteljenek a római katolikus egyházban, még hosszú ideig kell várnunk. Ahhoz pedig, hogy egy nő pápa lehessen talán isteni csodára lenne szükség. 

Miklya Luzsányi Mónika