Nemcsak a kies vadon, de a feminizmus úttörőjeként is számon tartják a skót Isobel Gunnt,

aki 1806-ban úgy döntött, férfinak maszkírozza magát, hogy aztán John Fubbister álnéven hódítsa meg a kanadai rengeteget, méghozzá nem is akárhogyan: elszegődött dolgozni a Hudson’s Bay társasághoz. A XIX. század elején a körülmények errefelé igazán embert próbálók voltak, csak a legkeményebb férfiak jelentkeztek ilyesfajta munkára, amely keservesen nehéz volt, az élelmiszer-ellátás pocsék, a higiéniai körülmények rémisztők, az időjárási körülmények pedig szélsőségesek voltak. A Hudson’s Bay társaság ráadásul szabályzatban kötötte ki, hogy nem alkalmaznak európai nőket, a férfiak mellett kizárólag indián asszonyok dolgozhattak, akiknek a kereskedelmi állomások mindennapos működtetésében való segédkezés volt a feladatuk.

Ezt a szabályt rúgta fel amolyan kamaszos hevülettel az akkor még csak 15 éves Isobel Gunn, aki férfinak álcázva magát elszegődött három évre, évenként 8 fontért a kereskedelmi társasághoz.

Hogy pontosan mi indította hősnőnket erre a valóban kalandos vállalkozásra, azt nem tudhatjuk,

de az életéből regényt író Audrey Thomas szerint döntésében közrejátszhatott a bátyja, George is, aki szintén ennél a cégnél dolgozott, és akinek az izgalmas, kalandos történetei lenyűgözték Isobelt. George pedig minden valószínűséggel azért döntött úgy, hogy szülőhazájukat, a skót Orkney-szigeteket hátrahagyva próbál szerencsét számos társával egyetemben, mert odahaza sem voltak fényes kilátásai munka téren, a kanadai cég fizetése (az évi 8 font) pedig jóval magasabb volt, mint az otthoni bérek. Isobel szénája sem állt túl jól odahaza: nőként kevesebbet kereshetett volna, mint a legrosszabbul fizetett férfi társa, és sajnos egy jó házasságban sem bízhatott, az esélyeit ugyanis némiképp rontotta egy esztétikai probléma: egy gyerekkori betegség nyomán a fél arca himlőhelyes maradt.

A Hudson’s Bay társaság területe a kanadai Saskatoon-tó partján – Forrás: Flickr / sprarchives

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Az igazán különleges embereket az különbözteti meg a nagy átlagtól, hogy bármilyen nehéz körülmények között képesek kiemelkedni a tömegből.

Most képzeld el egy pillanatra ennek a fiatal, törékeny lánynak a helyzetét. Egy javarészt (valódi) férfiak által dominált világban, többszörösen nehezített pályán, hol a jeges télben, hol a szúnyogoktól hemzsegő nyárban, Kanada leginkább eldugott helyein járva kellett a munkáját végeznie: farakományt szállított a folyón a társaival, 2900 kilométert evezett kenun az egyik megbízása során, vagy hatalmas csomagokat pakolt, ha épp arra volt szükség.

Ha azt hiszed, ezeknél a nehéz feladatoknál elkerülhetetlen volt Gunn lebukása, ki kell hogy ábrándítsalak: az egyik brigádvezető, Hugh Heney beszámolója szerint Isobel legalább olyan jól dolgozott, mint bármelyik másik férfi, szorgalmáért pedig még fizetésemelésben is részesítették.

Ki tudja, meddig sikerült volna megőriznie az inkognitóját, ha nem történik valami, ami azon nyomban lebuktatja. 

1807 decemberének végén egyik este valaki hangosan dörömbölni kezdett az észak-dakotai Pembinában található kereskedelmi állomás vezetője ajtaján.

Mint később a naplójában Alexander Henry beszámolt róla, amikor ajtót nyitott, John Fubbister állt a küszöbén, és arra kérte, hadd pihenjen le nála a tűz mellett, ugyanis rettentő hasfájás gyötri. A férfi beeresztette, majd visszatért a dolgához, ám nem sokkal később szörnyű kiabálásra riadt. Amikor visszasietett Fubbisterhez, bizony kiderült: szorgalmas kollégájának távolról sem a gyomrával van gond, hanem épp vajúdik. Az apa kilétére is fény derült, a fogantatás körülményeiről azonban megoszlanak a vélemények – sajnos Henryvel ellentétben Isobel nem írt naplót, az sem biztos, hogy egyáltalán írástudó volt, így csak találgatni tudunk. Elképzelhető, hogy John Scarth, az egyik Hudson’s Bay-beli munkás felfedezte Isobel titkát, és megzsarolta. Egy biztos: Scarth és Isobel többször is állomásoztak együtt. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a férfi erőszakot tett rajta, de elképzelhető, hogy valójában titkos viszonyt folytattak. Létezik olyan elmélet is, amely szerint a romantikus lelkületű Isobel eleve egykori szerelmét, John Scarthot követve jutott el Kanadába. 

Bármi is az ok, amiért megtévesztett mindenkit, Isobelt büntetésül többé engedték vissza korábbi pozíciójába a férfiak közé, hiába bizonyított két teljes éven keresztül. Helyette mosóasszonyi feladatokkal bízták meg, ám ez a munka nem elégítette ki a kalandvágyát, és egy évvel később felmondott. Végül akarata ellenére hazazsuppolták a fiával, Jamesszel együtt Skóciába, ahol szegénységben élt, zokni- és harisnyakészítőként dolgozott. Ez a kivételes nő 81 évesen halt meg, de inspiráló története velünk maradt, életét ugyanis nemcsak a már említett regény, de egy verses regény (Isabel Gunn balladája) és Anne Wheeler rendezésében egy dokumentumfilm is feldolgozta.

Fiala Borcsa

Forrás: ITT, ITT, ITT