A százhúsz évvel ezelőtt született John Steinbecknek nem adatott sok idő: 66 év mindössze. Egy beteg szív okozta a halálát, és nem is teljesen váratlanul, erre utal, hogy a betegség ellenére sokat csavargott az utolsó években is: bejárta Amerikát még egyszer, utoljára.

Sűrű élete volt korábban is. Hogy legyen pénze tanulmányaira a Stanford Egyetem végül be nem fejezett tengerbiológus szakán, különböző munkákat vállalt: volt útépítő, gyapotszedő, gondnok, habarcshordó, tanyai napszámos, áruházi eladó, cukorgyári munkás. Teherhajózott is a Panama-csatornán – és közben jó szokása szerint anyagot gyűjtött, akkor éppen első könyvéhez, a híres kalóz, Sir Henry Morgan életrajzához.

A fizikai munka sosem volt ellenére, sőt a munkások, nehéz sorsúak és nincstelenek, számkivetettek élete állandó ihletként szolgált számára – ha újságcikket írt, ha színdarabot, ha regényt.

A társadalmi igazságtalanságok természete egész életében foglalkoztatta, egyik legismertebb műve a Pulitzer-díjas Érik a gyümölcs, amely egy család történetén keresztül mutatja be a harmincas évek gazdasági válság sújtotta Amerikáját. A regényt imádták és utálták, a konzervatív gondolkodásúak égették, a haladó szelleműek ünnepelték. (Az „istenkáromlás” okán az Egerek és emberek némely egyházi iskolában ma is feketelistás, annak ellenére, hogy amúgy az író több könyve kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban.)

Steinbeck megítélése tehát megosztó volt, de ismerni mindenki ismerte, Nobel-díjas írócelebritás volt. Kaliforniából New Yorkba költözött, igaz, sosem vert gyökeret itt egészen, leginkább járta a világot. A második világháború idején haditudósítóként Nagy-Britanniába és Dél-Európába utazott, a háború után pedig Robert Capával barangolt a Szovjetunióban, egy felkavaró közös útinaplót hagyományozva végül ránk. A hatvanas évek elején európai körutazásra indult, Budapesten is járt. A vietnámi háború idején Vietnámból tudósított, mind a két fia katona volt egyébként. 

 

Közben sorra írta a regényeket (összesen tizenhatot, és két elbeszéléskötetet is publikált), megszületett például 1952-ben az Édentől keletre című világhírű családregény, amelynek utolsó részéből, a Káin és Ábel-történet parafrázisából 1955-ben Elia Kazan rendezésében készült a híres film, James Dean főszereplésével. (Dean utolsó előtti filmje ez, ’55 szeptemberében halt meg, 24 évesen.)

Az ember és a természet viszonya is erősen foglalkoztatta az írót. Szülőföldjének, a Salinas-völgynek a mezői, erdei és farmjai szolgálták sok írásában a hátteret. Élete vége felé Steinbeck kedvenc uszkárjával utazott lakókocsival Amerika-szerte, ebből született a Csatangolások Charley-val című útirajza pár évvel a halála előtt.

Steinbeck mindig hű maradt humanista elveihez, írásaival kiállt az emberi méltóság és a kisebbségek jogai mellett. A kommunistavadászat során meghurcolt Arthur Millert sem hagyta cserben. Művei erős kapitalizmuskritikák, a képmutató erkölcsi elvek bemutatásai. 

És akkor ígéretünk szerint következzen tíz kedvenc idézetünk tőle:

„Minden szent, ami él.” (Érik a gyümölcs)

„Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből.” (Rosszkedvünk tele)

„Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.” (Egerek és emberek)

„Ki tudja, hány emberre néztem már rá életemben, és mégsem láttam őket. Elgondolni is szörnyű.” (Rosszkedvünk tele)

„Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.” (Szerelem csütörtök)

„Ritka eset, hogy két legény együtt vándorol. […] Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól.” (Egerek és emberek)

„Annyi a szabadságod, amennyi a pénzed, hogy megfizess érte.” (Érik a gyümölcs)

 

 

„Nincs a világon jobb módja a védekezésnek, mint ha behúzod a karmaidat.” (Szerelem csütörtök)

„A birtoklás örökre befagyaszt az »én«-be, és örökre elválaszt a »mi«-től.” (Érik a gyümölcs)

„Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.” (Egerek és emberek)

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images