–

Fiala Borcsa

Dobray Sarolta: Üvegfal

Léna harmincas nő, aki jó darabig gondtalanul élte bulizós, barátnőzős életét, ám most már úgy érzi, elérkezett az idő, hogy megállapodjon, családot alapítson. Ebbe az élethelyzetbe érkezik párhuzamosan két férfi, Balázs és Péter.

Mennyire múlik véletleneken, hogy az ember végül kit választ maga mellé társul?

Milyen katasztrófába sodorhatja, szinte börtönbe zárhatja egy rossz döntés, mely az adott pillanatban éppen a mennyek országát, a sírig tartó boldogságot ígéri?

A Nők lapja szerzőjének, Dobray Saroltának első regénye pontosan, szinte már tankönyvszerűen mutatja be a narszictikus pszichopata hálójába sodródott nő sorsát, hogyan válik a hősszerelmes, figyelmességekkel és bókokkal elhalmozó, grandiózus álomférfiből gazdasági bántalmazó, manipulatív gaslighting-módszerekkel élő, hideg szívű ember, aki épp azt akarja tönkretenni féltékenységtől és irigységtől vezetve a másikban, amit a leginkább csodált benne: a zabolázhatatlan, szabad „vadkancaságát”. A történet külön érdekessége, hogy két szemszögből is olvashatjuk, nemcsak az egyre mélyebbre süllyedő, önmagát szépen lassan elveszítő Léna oldalát ismerhetjük meg, de betekintést nyerhetünk Péter gondolataiba is, ahogy szépen lassan úrrá lesz rajta az eszeveszett birtokolni vágyás, és ha nem is mentjük fel a viselkedését a hátterét ismerve, de legalább megérhetjük, micsoda szörnyszülött megszületéséhez vezet egy mérgező szülő viselkedése.

Gyárfás Dorka

Rachel Cusk: Körvonal

Nem annyira strandolvasmány, de nyári történet, amit nagyon ajánlok – annyira, hogy talán én is nekifutok még egyszer. A regény főhőse egy frissen elvált nő, aki kétgyermekes anyuka és egyetemi oktató (kreatív írást tanít), és a válása óta először utazik el egyedül, amikor felszáll Londonban egy Athénba tartó repülőre, hogy nyári kurzust tartson ott írópalántáknak. Már a repülőn megismerkedik egy különös fazonnal, aki rázúdítja az élettörténetét, és innentől a regény (ami egy trilógia első része) a vele szembejövő emberek történeteinek füzérévé válik – tehát a főszereplőről tudunk meg a legkevesebbet, a nevére is csak sokára derül fény. Viszont megismerjük a gondolkodásmódját és az élethelyzetét azon keresztül, ahogy mások történeteit hallgatja, és amikre reflektál. Így végül

egyre varázslatosabb, izgalmasabb világ tárul elénk, hiszen minden sarkon ott egy újabb történet, és mindenki élete tele van izgalmas kalandokkal, tragédiákkal, elfojtásokkal, dilemmákkal és rejtélyekkel. Sosincs vége, és nem is akarod, hogy vége legyen,

úgyhogy amikor a történetek elfogytak, csak álltam ott, hogy azonnal akarom a következő részt! De sajnos erre még őszig várnom kell.

Kégl Ágnes

Elena Ferrante: Nápolyi regények

A Nápolyi regények visszavisznek ennek a különleges, olasz városnak a hétköznapjaiba – a hatvanas évektől kezdve napjainkig. Két kislány életre szóló, évtizedeken átívelő, szenvedélyes barátságán keresztül követhetjük végig a személyiségfejlődésüket. Egyikük vonzó és energikus, de közben szélsőséges, másikuk csendesebb, befelé forduló, írónőként sikeres, ám viszontagságos karriert befutó karakter. Rajtuk keresztül megismerjük Nápoly jellegzetes szereplőit, a politikai viszontagságokat, azoknak hatásait az ott élők magánéletére, a környezet és a körülmények változásait. Őszintén, kendőzetlenül ír a belső konfliktusokról, szerelmekről, csalódásokról, és felismerésekről, amik sokunknak az életében ismerősek lehetnek. Mindezt egészen hangulatos módon. Én személy szerint felfaltam az egész sorozatot, szívből ajánlom.

Deli Csenge

Fehér Boldizsár: Vak majom

Egy ideje játszom ezt a „se veled, se nélküled” kapcsolatot a könyvekkel, mert nehezen kötnek le, és csak olvasom a sorokat, de nem fogom fel a mondanivalót… Igazán válságos helyzet. Aztán jött ennek a fiatalembernek az első regénye, amiért még Margó-díjat is kapott, és két nap alatt „végeztünk” egymással. A könnyedsége és a gondolatok meg még tovább velem maradtak. Talán nem véletlen, hiszen a főszereplőben kicsit a generációmra ismertem: olyan figura, aki sodródik az eseményekkel, és úgy tűnik, nem akar egyhamar felnőni. A regényt áthatja az útkeresés dilemmája és a felelősség (nem) vállalás, meg úgy általában az életről szól. Szórakoztató, laza, de tartalmas olvasmány, épp olyan, amit a strandon egy korty fröccs és egy falat lángos között szívesen olvas az ember, de akár egész délutánra is képes lekötni a figyelmét. És ha hagyjuk, túl is lép a fülszövegén olvasható humoros kalandregény tituluson, mert szereplői olyan fontos kérdéseket vetnek fel, amelyeken személyesen is érdemes lehet elgondolkodni – és megadni a saját válaszainkat.

Kerepeczki Anna

Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont

Májusban debütált a Netflixen a Shadow and Bone (Árnyék és csont) című sorozat, tudtam, hogy könyv alapján készült, de nem ismertem előtte. Azt hiszem, a sorozat első részének huszadik percében megrendeltem a trilógiát. A történet Alina Sztarkováról, egy egyszerű árva lányról szól, akiről kiderül, hogy grisa, és olyan erővel rendelkezik, amiről csak legendák szóltak. Küldetése, hogy megküzdjön az Éjúrral, és elpusztítsa a sötét és halálos Zónát, amely kettészeli az országot. A három könyvet két hét alatt „fölfaltam”, és most olvasom Leigh Bardugo fantasyuniverzumának újabb állomását, a Hat varjút.

Az írónő Harry Potterhez hasonlóan fantasztikus univerzumot épít, a Grisaverzumot. Alig várom, hogy több könyve jelenjen meg magyarul. 

Tóth Flóra

Fiala Borcsa: Vele tűrök, vele szenvedek

Fiala Borcsa történetei egy olyan alternatív valóságban játszódnak, ami csak egy hajszállal izgalmasabb az igazinál. Akár meg is történhetnének. És csodásan kirajzolódik belőlük, hogy mennyire más dolgok vannak mindannyiunk puttonyában, más alapélményeket hozunk otthonról, másokat kapunk az évek során mindenféle kapcsolatainkban, és ezek nagyon erőteljesen meghatározzák, hogyan viselkedünk egymással. Ezek miatt csúszhat félre ezerfelé a kommunikáció két ember között.

Bár az emberi kapcsolatok mint téma egyáltalán nem könnyed, sokkal inkább elgondolkodtató, és sokszor húsba vágó, a novelláskötet igazi nyári műfaj: két csobbanás között egy történet.

Én két nap alatt olvastam el, mondjuk, esett az eső közben. A kedvencem a Nemsokára című novella, ami tökéletes görbe tükröt tart mindenki elé, aki valaha elkezdte magában megmagyarázni, hogy a másik ember miért viselkedik úgy, ahogy. Ezt pedig szerintem mind csináljuk időnként. Néha „reality check” nélkül, ahogy a történet főhőse.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van