„Azt bélyegeznek meg, akit csak akarnak” – Laczó Adrienn a tavaszi nagytakarítós törvényjavaslatról

–

Teljesen átláthatatlan, mi alapján listáznak majd szervezeteket 

A Telex azt írja, a törvénytervezet értelmében, ha egy szervezet felkerül a jegyzékbe, akkor azután

• nem gyűjthet adó 1 százalékos felajánlást,

• a listázott szervezetek vezető beosztású tisztségviselői, az alapítók és a felügyelő-, ellenőrző bizottságának tagjai kiemelt közszereplői státuszba kerülnek és kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni,

• köteles minden támogatásáról, valamint támogatójáról „teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kérni” arról, hogy a pénz nem külföldről jött.

Ugyanis a benyújtott törvényjavaslat értelmében minden külföldről érkező forrás veszélyt jelent a magyar nemzeti szuverenitásra –beleértve azokat a pénzeket is, amelyeket uniós pályázatokon nyerhetnek el uniós országok szervezetei.

A tervezet szerint az ország szuverenitására fenyegetést jelent minden, ami sérti, és negatív színben tünteti fel

• az ország független, demokratikus jogállami jellegét;

• a nemzet egységét, a határon túli magyarokért való felelősséget;

• a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét;

• a békét, a biztonságot és a más országokkal való együttműködést;

• az ország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját.

Ezenfelül a javaslatban az áll, hogy az ország szuverenitását olyan tevékenységekkel lehet veszélyeztetni, amelyek alkalmasak a közvélemény befolyásolására. Laczó Adrienn ügyvéd, lemondott bíró szerint teljesen átláthatatlan az az eljárás, amely alapján eldönthetik majd, mely szervezeteket lehet listázni, és ezáltal jogilag korlátozni.

„Azt bélyegeznek meg, akit csak akarnak, és az ezzel járó következmények nemcsak a szervezetet, de a vezetők személyét is érintik.

Elképesztő a bírság mértéke, ilyen magas összegű büntetéssel még nem találkoztam.”

A támogatás 25-szörösét szabhatják ki bírságnak

A tervezet mindemellett a szankciókra is kitér. Ha kétséges, hogy egy szervezet külföldi donációt fogadott el, akkor

a pénzmosás elleni szerv a támogatás 25-szörösét szabhatja ki bírságnak, amit a szervezet köteles 15 napon belül kifizetni. Az összeg pedig a tervezet alapján felszámolt szervezet teljes vagyonával együtt a Nemzeti Együttműködési Alapba kerül.

Egy másik vérnyomást fokozó aspektusa a tervezetnek az, hogy a pénzmosás elleni szerv bármikor kiszállhat a listázott szervezetekhez, és a hatóság belenézhet az iratokba, számítógépekbe, és mindenről másolatot készíthet. 

„Gyakorlatilag házkutatást végezhetnek úgy, hogy a folyamat mögött nincsenek büntetőeljárási garanciák. Vagyis azok a keretek, amelyek megszabják, hogy például egy házkutatást milyen körülmények között, milyen szabályok mentén lehet végrehajtani.

Egy statáriális eljárás keretében kiszállhatnak például bármelyik civil egyesülethez, mert Lánczi Tamás azt mondta, és elvihetnek mindent”

– fejti ki Laczó Adrienn.

A lemondott bíró hozzáteszi: ha nem is direkte számolják fel a kipécézett szervezeteket, azok előbb-utóbb sajnos elsorvadnak majd. „A tervezet értelmében minden egyes adományhoz egy teljes bizonyító erejű magánokiratot kell csatolni, amit nyilvánvalóan az egyes támogató magánszemélyek nem fognak vállalni. Tehát ha amúgy nem is függesztik fel a működést, akkor is elsorvad minden szervezet, amit megbélyegeznek. A tervezet valószínűleg első körben civileket és olyan gazdasági társaságokat fog érinteni, amelyek sajtótermékeket adnak ki.”

Úgy fog átmenni, mint kés a vajon

Egy normálisan működő államban a lakók egy ilyen törvénytervezet láttán bízhatnak abban, hogy a független legfelsőbb bíróság – idehaza a Kúria – megteszi a szükséges intézkedéseket.

„Sajnálom, de ezt kénytelen vagyok kimondani: a Kúrián közéleti kérdésekben politikailag befolyásolt döntések születnek”

– fejti ki a volt bíró, aki szerint nem kérdés, hogy az érintett személyek és szervezetek megnyerhetik a strasbourgi bíróságokon indított pereket, de azok évekbe telnek, és addigra a szervezetek a támogatók nélkül elvéreznek. „Nem lesz olyan ember, aki elvállalna mondjuk egy ügyvezetői pozíciót egy érintett szervezetben. Senki nem fogja kitenni magát és a családját ezeknek a vegzálásoknak – sem a dolgozók, sem az adományozók. Hozzáteszem, a tervezet szerint egyelőre ezek csak közigazgatási eljárások lesznek, tehát büntetőjogi vonatkozásuk még nincsen. Azonban ha a javaslatot elfogadják, akkor előrfordulhat, hogy a következő lépés a Btk. módosítása lesz.”

A törvénytervezet a nemzeti szuverenitás vélt okán és annak állítólagos védelme érdekében született meg. Laczó Adrienn szerint az ország vezetői érdekes „kettős játékot” folytatnak, hiszen a miniszterelnök, valamint más prominens politikusok is rendszeresen foglalnak állást külföldi politikusok mellett (mint például a romániai elnökválasztás szélsőjobboldali jelöltje, George Simion – a szerk.), sőt komoly összegekkel támogatnak szomszédos, közeli vezetőket nyilvánvalóan azért, hogy befolyásolják a helyi közélet alakulását.

„Ez a nemzeti szuverenitás nagyon hangzatos dolog, de akkor meg kellene mutatni, hol is sérül. Nem mellesleg a nemzeti szuverenitásnak se a valláshoz, se a nemi identitáshoz, se a szexuális orientációhoz nincs köze, tehát ez a felsorolás is igen problémás. Mindez semmilyen objektív, független bíróság szűrőjén nem menne át, csak ilyenek nálunk ma már nincsenek. Hiszen a Kúria meg az Alkotmánybíróság már nem sorolható ide.

Szerintem ez a javaslat úgy fog átmenni, mint kés a vajon. Az alsóbb bíróságok nem szólhatnak hozzá, mert a törvények szerint őket kihagyhatják, a nemzetközi hatóságok pedig lassan fognak mozdulni”

– teszi hozzá Laczó Adrienn, aki azt nem látja még, hogyan fogja ezt felhasználni a hatalom a politikai ellenfeleik ellen. „Végső soron minden arról szól, hogy a legnagyobb politikai erőt kiüssék, de azt megelőzően el kell takarítani az útból minden akadályozó körülményt, például az okvetlenkedő civil szervezeteket és újságokat.”

A Telex azt írja, az új szabályok a törvény elfogadását követő harmadik napon lépnek majd életbe, de a listázott szervezeteknek csak a következő adóévtől tiltanák meg, hogy 1 százalékos felajánlásokat gyűjtsenek. A tervezetből az nem derül ki, hogy a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatalnak mikor kell javaslatot tennie arról, hogy a kormány kiket vegyen fel a jegyzékbe.

Láttuk jönni?

A javaslatról szóló hírek szélsebességgel söpörtek végig a hazai sajtón.

Hírolvasók ezrei, százezrei állhatnak ledöbbenve a munkahelyükön, a buszon vagy a nappalijukban, és tehetik fel maguknak és egymásnak a kérdést: mégis mi a fészkes fene zajlik az országunkban?

Aki követi, hogy mi is zajlik a hazai politikában, annak talán nem feltétlenül ennyire meglepő ez a lépés. Gondoljunk csak vissza Orbán Viktor március 15-i beszédére, amelyben egy következő szintre emelte azt, amit úgy hívunk: dehumanizáció. „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat.”

A miniszterelnök szavai erős indulatokat váltottak ki, és többen is, például pszichológusok és pszichiáterek, és bírók is felszólaltak az „áttelelő poloskázás” ellen. Nem ez az első lépés – és a közös tapasztalataink alapján nem is az utolsó –, amellyel bizonyos személyek és hatóságok a törvénykezés jogával élve megpróbálnak elnémítani számukra nem tetsző hangokat.

Április 14-én szavazták meg a 15. alaptörvény-módosítást, amely a Pride betiltása mellett azt is tartalmazza, hogy „más állam állampolgárságával is rendelkező magyar állampolgár Magyarország területéről törvényben meghatározott feltételek esetén kiutasítható, ha tevékenysége Magyarország nemzeti szuverenitását, közrendjét, területi integritását vagy biztonságát veszélyezteti”.

Azaz: a kormány kiutasíthatja azokat a kettős vagy többes állampolgárságú független civileket, újságírókat, ellenzéki politikusokat, akik adott esetben kritikusak a hatalommal szemben. Erre a javaslatra a Helsinki Bizottság azt reagálta, hogy „a jogalkotás és alkotmányozás keserű paródiája, így nincs értelme a jog racionális szemszögéből értelmezni”.

A szervezet közleménye szerint a jog feladata, hogy gátat szabjon az önkénynek, hogy biztonságosabb, kiszámíthatóbb, méltányosabb világban élhessünk. A magyar kormány viszont a közérdek helyett az önérdeket helyezi előtérbe, „az elnyomás, elhallgattatás eszközévé silányítja az Alaptörvényt”.

Kaiser Orsolya