Az, hogy valaki szépnek születik, szerencse kérdése. Viszont az, hogy jól tudja-e használni az adottságait, és rendelkezik-e azzal az belső erővel, amit szexepilnek vagy spiritusznak nevezünk, már más tészta. 

Brigitte Bardot kétségkívül azokhoz a nagy ikonokhoz sorolható, akik idővel kivesztek a show-bizniszből, de legalábbis csak elvétve vannak jelen. (Egyedül Monica Belluccit tudom felhozni példának a mai érából, de ő sem huszonéves már.)

Az is nagyon érdekes, hogy a múlt héten épp Sophia Lorenről készítettem anyagot – ő is pont most ünnepelte a nyolcvannegyedik szülinapját –, és az ő neve is azokhoz a csillagokhoz sorolandó, akik tisztában voltak, és jól éltek a testi-, lelki-, és szexuális adottságaikkal.

Ami nagy különbség kettejük között… na, az sok van. De most mégsem szeretném őket összehasonlítani, hiszen nagyon máshonnan érkeztek a filmiparba.

A fiatal Bardot az Elle címlapján

Míg Loren szegénysorból tört fel, addig Bardot-nak jó körülmények adattak születésétől fogva. Módos szülei voltak, magániskolában tanult, és idejekorán beíratták balettra, amit egészen sokáig művelt.

Később – tizennégy éves korában – az édesanyja benyomta egy divatbemutatóra is, és onnantól fogva nem volt megállás, egy év múlva már az Elle magazinban szerepelt. 

Ezekben az időkben találkozott a filmrendező Roger Vadimmal, akivel – hasonlóan Lorenhez és Carlo Pontihoz – szoros munka- és szerelmi kapcsolatba került. A karrierje indulását Vadim segítette, így már 1952-ben, tizennyolc évesen debütálhatott az első filmjében. A hat évvel idősebb rendező ugyanebben az évben vette feleségül.

„Az érzések, a hangulat, a környezet éppoly fontos volt számára, mint maga a szex. És bár hajlamos volt a hűtlenségre, mindig őrülten szenvedett, ha párhuzamos kapcsolatokba keveredett.

Sosem tudta feloldani a konfliktust a hűség és a testi-lelki vágyak között. Többször a szó szoros értelmében majd belehalt az ilyesfajta helyzetekbe” – írta róla Vadim a Szerelmeim: Bardot, Deneuve, Fonda című könyvében.

Bardot és Vadim esküvőjükön, 1952. december 12-én

Öt évig tartott a házasság, 1957-ben váltak el.

Egy 2012-ben megjelent életrajzi könyv szerint:

„Azok közül, akiknek életrajzát megírtam, Bardot a legbonyolultabb személyiség, e téren Serge Gainsbourg és Yves Saint-Laurent is elmarad tőle.”

nyilatkozta Marie-Dominique Lelievre, a kötet szerzője.

A könyv bőszen taglalja a színésznő tagadhatatlan szabadságvágyát, azt, hogy mennyire nem akart senkinek soha megfelelni. Mindig és mindenhol azt csinálta, amit akart, és amihez kedve volt, ráadásul soha nem akart senkinek elszámolni tetteiről.

Lelievre úgy emlegeti, mint „a mások vágyából született lényt”. És valóban. Bardot igazi, vérbeli szexszimbólum volt, tudta magáról, hogy az, használta a szexualitását, és egy pillanatig nem titkolta, hány férfival volt dolga egy olyan világban, amiben a szexuális szabatosság nem volt még igazán elfogadott. (Hozzáteszem, most sem az, mert most is simán lekurvázzák azt, aki tíznél több palival lefeküdt.)

Nézegess képeket Bardot-ról! Kattints a képre, és a galéria elérhetővé válik!

Bardot rövid, mindössze húszéves filmkarrierje alatt rengeteg, szám szerint negyvenhét filmet forgatott. És karrierje nem állt meg Franciaország határainál, hanem gyakorlatilag meghódította az egész filmvilágot. De ez az érdeklődés nem a színészi tehetségének szólt leginkább, hanem sokkal inkább a külalakjának, a belőle áradó ellenállhatatlan vonzerőnek. Még maga Bardot sem tartotta magát igazán tehetségesnek.

Hogy a szabadságvágya mennyire erős volt, azt az is bizonyítja, hogy négyszer volt férjnél. Egyetlen gyermekét második házasságában, Jacques Charrier-nek szülte 1960-ban. De nem akarta nevelni, ezért a Charrier-család gondjaira bízta. A fiúval tizennyolc éves koráig szinte alig volt kapcsolata. Azután sem alakult éppenséggel fényesen.

Harminckilenc évesen, 1973-ban nyugdíjazta magát a színészi pályáról, egész egyszerűen azért, mert úgy döntött, elege van, nem kíváncsi tovább az emberekre, visszavonultan akar élni, és az állatvédelemmel szeretne foglalkozni.

Attól az évtől fogva elkötelezett állatvédő. Vagyonának nagy részét erre költi. Mindeközben visszavonultan él negyedik férjével franciaországi birtokán, a sok befogadott, megmentett állat között. Ezzel párhuzamosan nemegyszer kapott bírósági idézést faji gyűlöletre való felbujtás miatt – a muzulmán közösségek ellen tett kijelentései okán, amelyek a birkafogyasztási szokásaikra irányultak. (Halkan megkérdezném tőle, mit szólna a mi disznóvágásainkhoz.)

Az isteni BB istenisége nálam itt csap át erős kérdőjelekbe. Valamiért elkezdtem haragudni rá, pedig talán jogom sincs hozzá, hogy ezt tegyem. 

Az a kérdés merült fel bennem: hogy lehet valaki számára fontosabb az állatok megmentése, mint a saját gyermeke?

Tudom, hogy ez nagyon összetett kérdés, és nem lehet valakin számon kérni, amit talán ő sem látott át soha (bár családi körülményei rendezettek voltak, anyjával való kapcsolatába nem látunk bele). Mégis… egész egyszerűen nem értem azt az embert, aki hajlandó a végletekig (jelen esetben a fajgyűlöletig) elmenni egy egyébként nemes ügy érdekében, és az ügy szolgálata előrébb való az életében mindennél...

Bardot és Elle McPharson a Playboyban néhány évtized eltéréssel, de a pózt alaposan leutánozva

Mindenesetre a popkultúrára tett hatása elvitathatatlan. Tőle eredeztetjük például a bed-hair (az „épphogy kikeltem az ágyból”-frizura) fogalmát. Sienna Miller javarészt neki köszönheti az imidzsét, és Kate Moss, Elle Macpherson is sokat nyúlt tőle, meg persze az a millió nő, aki címlapokra sem került. 

Bardot csodálatos abban az értelemben, ami a kisugárzást illeti. Abban is lenyűgöző, mennyire szemen köpi az öregedést. Soha nem csináltatott meg magán semmit. Ma is emelt fővel, egyenes gerinccel, acélosan néz a kamerába a természetesen barázdált arcával, amin az egykori szép, jellegzetes vonásai még mindig látszanak. 

„Bardot igazi királynő. El lehet hagyni, de nem lehet megfosztani a trónjától” – így fejezi be róla szóló életrajzi könyvét Marie-Dominique Lelievre.

Szentesi Éva

Képek: Vogue, Getty Images

Források: 

Marie-Dominique Lelievre: Brigitte Bardot, plein la vue

Roger Vadim: Bardot, Deneuve, Fonda

Wikipédia