„Miért éppen Mosonmagyaróvár?!” – Mondjuk, ezért a 6 csodáért

-

Jócskán Exceltábla-fejű, előre tervezős vagyok, így már kora tavasszal elkezdtem átgondolni, hogy nézzen ki a nyarunk. Egyedülálló szülőként nem mertem belevágni egy külföldi csapatásba, meg hát Magyarországon is van egy csomó hely, eldugott szöglet, amit még nem fedeztünk fel, pedig biztos megérdemelné. Úgyhogy körbekérdezgettem az ismerőseimet, mondjanak alternatív vakációs lehetőségeket a Balatonon meg a Velencei-tavon kívül. Így foglaltam le aztán még márciusban a mosonmagyaróvári szállásunkat, hogy aztán július elején elfogjon a pánik, vajon mi is sarkallt erre a lépésre. Főleg annak fényében, hogy épp az utazásunk napján jött egy kiadós hidegfront, így az „egy hétig döglünk a strandon” kihullott mint opció. De akkor hogyan fogom elkerülni, hogy a kamasz gyerekeim végtelen unalmukban ne cincáljanak apró darabkákra az elkövetkező egy hét alatt???!

Utólag belátom, teljesen felesleges volt paráznom, a környéken ugyanis prímán le lehet nyomni egy hetet igazán minőségi programokkal.

1. Futura kiállítás... ebéddel megtoldva 

A Csodák Palotájához hasonló koncepciójú, ám annál jóval emberibb léptékű kiállítás négy szintjén a gyerekek megismerkedhetnek a vízzel, a csillagos égbolttal, a különféle izgi fizikai kísérletekkel, valamint gátat, hallépcsőt, komplett árvizet vagy épp domborzati térképet készíthetnek, játszhatnak egy makett-lakóház mellé épített víztoronnyal, megnézhetik a Szigetköz halait élőben, madárfüttyökről, űrkutatásról tanulhatnak, illetve igazi villámokat is láthatnak egy eredeti TESLA transzformátor segítségével – hogy tényleg csak pár dolgot említsek meg a széles kínálatból. Szuper fél napot töltöttünk el itt, még a míszebb kölykömet is azon kaptam néha, hogy olykor-olykor megfeledkezve magáról, elmosolyodik. Az pedig elég nagy szó, csak mondom.

Persze alaposan megéheztünk, úgyhogy jól belaktunk a Hársfában, ahol a tyúkhúslevest pöttyös lábasban hozták ki, és isteni volt a rántott csirke – a fiam gondolkodott is rajta suttyomban, hogy lecserél a helybeli szakácsra.

2. Győr... meg egy kis kaja

Csak fél óra az autópályán, és máris megérkezünk a győri állatkertbe. A mérete miatt szintén barátibb a budapestinél, kellemesen árnyas, és van benne egy nyitott rész, ahol kíváncsi őzikék között sétálgathatsz, sőt etetheted is őket, ha voltál olyan bölcs, hogy még a pénztárnál beszereztél egy zacskó zoo-csemegét. Szintén klassz félnapos program, temérdek információs táblával.

Ha már idáig elbumliztál, akkor pedig érdemes betérni Győr belvárosába is, egyrészt, mert valóban gyönyörű, igazi kis ékszerdoboz, másrészt, mert itt található a La Mareda étterem, amit vétek lenne kihagyni, ha szereted a hasadat. Cserébe a hasad is szeretni fog téged.

3. Bringatúra... a végén meg egy kis kaja

Mosonmagyaróvár környékén szuper bringautak vannak kiépítve. Bebarangolhatod a Szigetközt is, de mivel mi épp a megelőző hétvégén etettünk ott szúnyogokat eveztünk arrafelé, most inkább másik irányba tekertünk volna. A Termál fürdő utcájában bringát béreltünk egy nagyon készséges úrtól. Tőle kaptuk az úticél-tippet is, amikor mondtam, hogy max. 15 kilométert szeretnénk egy irányba tekerni, és a végén legyen valami kaja, mert engem csak az motivál. Így karikáztunk el a dunaszigeti Zátonyi csárdába egy jó halászléért. Nyilván nem egy fine dining, de nem kell mindig kaviár. Az étteremmel szemben van egy ingyenes strand, ha kimelegedtél, ott lehet csobbanni.

4. Fodrászat (vagy fogászat, kinek mi)... és egy finom vacsora

Rengeteg osztrák jár át a szomszédból Mosonmagyaróvárra fürdőzni, fogászhoz, vagy épp megszépülni. A belváros környéki utcákban amelyik helyiség nem fogászatként üzemel, ott hajat vágnak és körmöt lakkoznak. Szerencsére a kiszolgálás is a nyugati színvonalhoz igazodik. Mivel otthon az utóbbi időben valamiért soha nem volt időm elvonszolni a gyereket a borbélyhoz, most megragadtam az alkalmat, meg egy kedves fodrászlányt, hogy az én kis farkasemberemből zsúrpubit varázsoljon. A frizura olyannyira pipec lett, hogy a hiúságot eddig hírből sem ismerő fiam ma a liftből szaladt vissza, mert rájött, elfelejtette bezselézni a séróját. Mindezért pedig annyit fizettem, hogy kis túlzással, de benzinpénzzel együtt még nekünk is jobban megérné Mosonra járni vágatni, mintha ugyanezt Pesten műveljük. (És ha nagyon megéheztél volna a hajvágás végére, melegen ajánlom a Gabent. Desszertben nem annyira erősek, de a főételek, mint a zöldborsos bélszínsteak vagy a rosé kacsamell, egészen kiváló volt.)

5. Lipóti fürdő... meg egy kis pékáru

Idővel persze eszembe jutott, miért is épp ide utaztunk. A barátnőmmel, akit még tavasszal ötletekért nyúztam, a diskurzusunk a következőképpen zajlott:

– Nincs valami tipped, hová menjek a gyerekekkel nyaralni?

– Miért nem mentek Lipótra?

– Az elmegyógyintézetbe...? Tényleg ennyire szarul nézek ki??!

– Nem, te hülye. A fürdőbe.

Lipóton ugyanis (ami M.-óvártól 10 kilométerre van) nemcsak pékségek születnek (azért a látványpékséget érdemes felkeresni a Fő utcában), hanem van egy giganagy, temérdek medencével ellátott fürdő is. De vigyázat! Ha a reptereken te sem bírod azokat, akik képtelenek helyesen sorba állni, itt komplett agyvérzést fogsz kapni. Mi 40 percet aszalódtunk a tűző napon a kígyózó sorban, miközben különféle nációk igyekeztek válogatottan furtonfurt módszerekkel beállni elénk. Megtépázott idegeimet az sem simítgatta vissza kellő gyorsasággal, hogy a pénztárnál kiderült, sem SZÉP-, sem bankkártyával nem lehet fizetni. A purgatóriumszerű bejutásért azonban bőven kárpótolja a benti, sokmedencés plázs azt, aki szereti a strand műfaját.

6. Pannonhalma: kulturálódás után tedd tele a bendőt!

Jó, elismerem, ez már nem kifejezetten M.-óvár vonzáskörzete, 55 kilométer a távolság ugyanis, de abszolút megéri! Az apátság valami egészen elképesztően gyönyörű, a templomnak olyan a hangulata, hogy az embernek a lélegzete is eláll. A kilátás magáért beszél, az időszaki kiállítás pedig zseniális. Az Egy közös ház című fotókiállítás több közösség életét mutatja meg, bepillantva az apró, hétköznapi jelenetek mögé. Szívbemarkolóan személyes mindez, fantasztikus dolog belepottyanni, ha csak egy pillanatra is, más emberek életébe a képeken keresztül.

Az apátsághoz tartozik egy könnyűszerrel bekóborolható arborétum, és egy meseszép fűszernövénykert is.

Meg egy pince... Haza ne menjél egy üveg pannonhalmi bor nélkül, mert esküszöm, nem állok jót magamért!

Végül nyilván nem én lennék én, ha nem motiválta volna ezt az úti célomat is egy kis gasztronómia. A nyaralás lezárásaként beültünk a Viatorba, és miközben a dizájnos kialakítású étterem üvegfalán át gyönyörködtem a tájban, az orromba gőzölgött a paprikás sertéspofa rezgő nokedliágyon... úgy éreztem, a fene sem fog mindenáron külföldön vakációzni, amikor ennyi rengeteg jóság található itthon is. Csak fel kell őket fedezni.

Fiala Borcsa

  A képek a szerző tulajdonában vannak