A ló fara, az Ibolya meg a tökös fiú: itt találkoznak a szerelmesek

–

Tele van a város emlékekkel

Egy turista számára legfeljebb azért jelentőségteljes a Margit híd könyökhajlata, mert onnan pont jól le tudja fotózni a Parlamentet, én azonban emlékszem, hogy régebben volt ott egy kis erkély is – nekem pedig itt esett meg egy emlékezetes vakrandevúm negyed évszázaddal ezelőtt, miután a barátnőm úgy döntött, összeboronál az egyik haverjával. Ugyanígy az óbudai „Csöcsök” (bocs, de mindenki így hívja) más számára lehet, csak megmosolyogtató kinézetű szökőkút, ám az én életemben stabil pont, szintén temérdek randi helyszíne. Úgyhogy kíváncsi lettem, mások számára mik a világ legromantikusabb és legspeciálisabb pontjai, amikhez különleges kapcsolat fűzi őket, úgyhogy feltettem e kérdést a kollégáim körében, illetve a Facebook-oldalamon, amire aztán igen szórakoztató, néhol pedig kifejezetten meglepő válaszok érkeztek.

Kezdjük valami általánosabb romantikussal!

„Nem szokványos találkahely és nincs is közel hozzánk (cirka 500 kilométer), de mégis Párizs és az Eiffel-torony az a hely, ami már örökre hozzánk és kis családunkhoz köthető: oda vitt el ugyanis első randira a férjem (2013 májusában) és ott a torony mellett sétálva kérte meg a kezem ezen az első randin. Szóval, ha valaha is elválnának az útjaink (soha nem fognak), akkor azt hiszem, nehezen menne a felejtés, lévén hogy kábé a nyugati világ legjellegzetesebb városa és építménye emlékeztetne a szerelmünkre. Szóval nekünk az Eiffel-torony csak „a Torony” így nagybetűvel. A másik (immár teljes kis családunkhoz) köthető hely egy szuper kiülős söröző/kajálós terasz Savarne városkában (cirka 30 km-re tőlünk) – White terrasse névre hallgat – imádjuk gyerekekkel és gyerek nélkül is. Szóval ha bármelyikünk részéről elhangzik hogy »jó lenne már egy teraszozás«, akkor egyértelmű,hogy mire gondolunk” – meséli Christina. És ezzel, épp hogy csak elkezdődött, véget is ért a Disney-filmszerű találkahelyeink sora, sodródjunk hát tovább a pikáns helyszínek felé…

A Dugó

Judit azt írja, hogy neki a Dugó tér, illetve a zenélő szökőkút a legromantikusabb helyszín, majd hozzáteszi, „ahol többek közt a friss »dottórék« pancsolnak az államvizsga után”. Bevallom férfiasan, meg kellett gugliznom, pontosan mi is az a Dugó tér, mert amire elsőre tippeltem, főleg így romantikus megközelítéssel, nos… arról csak remélni tudtam, hogy nem az lesz a helyes megfejtés. Dugó térnek a Szegedi Tudományegyetem épülete előtti Dugonics teret hívják, aminek a közepén található a Zenélő szökőkút.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. (@szegedi_kornyezetgazdalkodas) által megosztott bejegyzés

Szeged úgy tűnik, bővelkedik az izgalmas elnevezésű randihelyszínekben, többen esküsznek ugyanis a Lófarára is, mely hivatalosan amúgy Magyar Ede téren fut, azonban senki nem így hívja. Vicces becenevét az első világháborús harmadik honvéd huszárezred emlékművéről kapta, ami érdekes módon lett elhelyezve: ha bárki kitekint a Szegedi Tudományegyetem jogi karának ablakán, az pont ráláthat az állat említett testrészére.

„Nagy talapzata és szórakoztató tájolása miatt a város lakói határozattal kegyeleti emlékhellyé is nyilvánították” – olvasom egy blogon, sőt, amikor felmerült, hogy a szobrot esetleg áthelyezzék, hatalmas felháborodás tört ki. 

Lovas nemzet vagyunk, ebből is látszik

Míg Szegeden a „ló fenekében”, addig Pécsett „a ló alatt” szoktak találkozni a népek, mint megtudtam Zsanett-től. Ám még mindig nem tudunk elszakadni a patás állattól, Kolozsváron ugyanis, bár Matyi farka a találkahely, Réka azért elmeséli, hogy „a Matyi és a farka között van egy ló, csak az kevésbé fontos”. Amikor ennek is utánanézek, megtudom, a Matyi farka is ismert minden helyi számára, ez ugyanis a Mátyás-szoborcsoport lova mögötti rész, ami azért is lett kedvelt találkahely, mert „önmagában a Főtér túl nagy, még a végén nem vesszük észre egymást” – írja a romániai Szabadság szerzője, Balázs Bence. 

Tökös

Miskolcon ellenben szintén egy szökőkút a favorit találkozási pont, bár ezzel kapcsolatban van egy izgalmas csavar, meséli Dia. „Hány első randit látott az a kút a centrum előtt! Némelyikből házasság, némelyikből semmi nem lett. De vicces volt már az internet világában azon tűnődni, vajon melyik az én randim, mert, ugye, mindig volt másnak is randija, így előfordult vakrandinál, hogy ahhoz ment oda a randizó fél, aki jobban megtetszett, hátha…” 

A szökőkút Győrben is felkapott randihelyszín, de Norbert elárulja azt is, hogy amióta egy pár ott esett egymásnak, a győri szökőkutat az egész ország ismeri. A másik kedvelt győri találkahelyet ki a „tökösnek”, hívja, ki meg pöcsösnek – meséli Domi. „Az egyik gyerekkori legjobb barátommal, Zsófival találkoztunk Győrben mindig »a pöcsösnél«. Ha jól tudom, hivatalosan Csónakos fiú a neve, és Paulikovics Iván szobrász alkotta meg az 1954-es árvíz emlékére. Mindenesetre a Baross utca kellős közepén evez ez a legény, néha a sétálók hömpölygő tömegében, arccal a vasútállomásnak, mintha el akarna innen menni.

Kamaszként mi elég mókásnak találtuk, hogy nincs rajta gatya. Azóta is kedves ismerősömként üdvözlöm, amikor látom.”

Az óra alatt

A budapestiek szeretik az időhöz igazítani magukat, így ők rendszerint vagy a Moszkván találkoztak az óra alatt, vagy a Nyugatinál a forgóóránál… kivéve, ha valami félreértés történt, mint Juditék esetében: „A Nyugatinál az óránál találkoztunk… volna. Na, ez érdekesre sikerült. Én a kerengőnél (metró), ő az állomásnál várakozott körülbelül egy órát. Ha átnézünk a villamosnál, talán megláttuk volna egymást. Lett egy kis durci belőle. De azóta is együtt vagyunk, viszont ha még valaha is Nyugati a randihelyszín, akkor pontosítunk. 

Annamari praktikus ember lévén a Skála Metró előtt a „gombánál” szeretett anno találkozgatni, mert onnan bárhova hamar eljutottak bulizni. Így persze nem csoda, hogy a férjével is ott randizott először, épp 12 éve.  

Micsoda red flag!

„A Ferenciek terén ismertem meg az egykori férjemet. Egy baromi drága étterembe akart vinni, de én tudtam, hogy az egy zsebmetsző hely, így kitaláltam egy kamut, hogy miért nem lesz jó. Mondta, hogy javasoljak mást, de nekem semmi sem jutott eszembe az Ibolya kocsmán kívül, ahova mindig is a piálni jártam a barátaimmal. Az lett az első randi helyszíne. (A volt férjem itt aztán meleg baracklevet kért. Mekkora red flag, én meg észre se vettem!)” – meséli Blanka, én pedig budapestiként pontosan tudom, mi az az Ibolya, ahol nekem is volt jó pár randim: szerencsére meleg baracklé nélkül.

Vonatállomás

Minden valamirevaló romantikus filmben van legalább egy vonatállomásos helyszín, ami azt mutatja, hogy óriási érzelmi krafttal bír akár csak egy resti is! „Nekünk a debreceni és a szoboszlói vasútállomás volt gyakori találkozópontunk a férjemmel, aki akkoriban Szoboszlón lakott. Előbbi ötödik vágányánál csattant el az első csókunk, de egyszer az épület szomszédjában lévő Casino kávézójában történt az egyik szakításunk is (amiből volt több is.)

Rengeteget futottunk az utolsó vonatok után, hogy mindenképp tudjunk találkozni. Mindig az első évek jutnak eszembe, ha arra járok.”

– meséli Anna Eszter.

A mi padunk

És van, ami csak a tiétek, eldugott, és pont ettől fogod tudni, hogy a rajta található üzenet csak neked szól. Sára meséli, hogy a fiú, aki Napsugaramnak hívta, a szakítás után egy gigantikus, mosolygó napot vésett abba a padba, ahol mindig találkoztak, hatalmas sugarakkal, és az egészet körbevéste egy szívvel. „Nyilván sejtette, hogy a szakítás után odaesz még párszor a fene, és ezzel akart üzenni.”

Baszódj meg, sarok!

Az egykori kedvenc randihelyszínekkel az a baj, hogy ha nem úgy alakul a románc, ahogy az ember tervezte, bizony könnyen átesik az ember az érzelmi skála másik végébe, ahogy ez kiderül Timi történetéből: „Van egy bizonyos kerületben egy bizonyos utcának egy bizonyos sarka, ami előtt körülbelül egy évig mindig kitartott középső ujjal mentem el, és ha velem volt az egyik barátnőm, ő is – ott randiztunk a volt pasimmal”.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Martin Novak

Fiala Borcsa