Vegán ételek az ünnepi asztalon: Macera, nyűg, vagy épp könnyítés?

–

Túlélés az ünnepek alatt

A minap besétáltam egy bevásárlóközpontba és szinte összerezzentem, mikor leesett a tantusz: mindjárt itt a karácsony! Pedig még éppen csak kihevertem, hogy vége van a nyárnak, próbálok megbarátkozni a hosszú, sötét napokkal, a rétegesen öltözködés kényelmetlenségeivel, és már itt liheg a nyakamban a karácsony a girlandjaival és a piros-zöld-arany-fehér dekorációival – hát hova rohanunk?!

Rögtön eszembe is jutott minden, amit nem bírok a karácsonyban. Nem szeretem a tömeget, kimondottan utálok vásárolni, kiborít az a sok szervezés, amivel jár a jövés-menés. A karácsonyban egyszerűen túl sok a szempont, talán ez böki a csőröm leginkább. Nem lehet ennyi mindennek megfelelni. Ezért minden évben igyekszem egyre jobban redukálni a lehetséges bonyodalmak számát.

Például, ha vásárolni nem is kezdek el már kora ősszel, de van egy jó kis jegyzetem, amibe egész évben gyűjtöm az ötleteket, így csak azt kell jól átnéznem a nagy év végi ajándék-brainstormingon. A nagy család néhány éve bevezette a húzós rendszert, így egyik évről a másikra drasztikusan lecsökkent az ajándékozottak száma, ami nagy könnyebbség, ráadásul több tér, idő, pénz és kreativitás marad az igazán személyes ajándékokra is.

Én szerencsés vagyok, mert nem vendéglátóként veszek részt a karácsonyban, de szívesen segítek kitalálni a menüt úgy, hogy az ne kerüljön vagyonokba, ne kelljen napokig állni a konyhában, és – ami még kardinális pont – azok is megegyék, akiknek speciális étrendje, ízlése, étkezési szempontja van, és a gyerekek ne omoljanak össze teljesen már a gondolattól is.

Az elfelejtett leves legendája

Két évig voltam vegetáriánus, ami úgy nézett ki, hogy házon kívül vega, otthon vegán voltam. Ha főztem–sütöttem, az csak növényi alapú volt, de ha kint ettem, vagy vendégeskedtem, akkor megengedőbb voltam. Így volt számomra fenntartható ez az egész, és bő két évig ez tényleg működött is, csak aztán terhes lettem és elcsábultam.

Ám vannak a nagy famíliában még növényi étrendet preferálók, sőt, a gyerekek sem mind a legnagyobb hús- és tejtermék-rajongók, szóval az utóbbi években már nagyban ment a fejvakarás, hogy a karácsonyi menüt hogy lehetne mindenki számára elfogadhatóvá, mi több, ízletessé tenni, és közben azért közel maradni a hagyományos ünnepi ízekhez.

Odáig oké, hogy a húsleves mellett van zöldségleves is – így is-úgy is az a titkuk, hogy lassú tűzön, a minél jobb alapanyagokat minél tovább főzzük.

Legendás sztori a családból, amikor anyukám majdnem két napig úgy felejtette a slow cooker-robotgépet, ami alacsony lángon, jó hosszú ideig főzi az ételt. Csodával határos módon nem főtte el a levét, csak kicsit kellett hozzáönteni, és a zöldségek se lettek pépesek, viszont édes Istenkém, ez volt a legfinomabb zöldségleves, amit életemben ettem.

Ízletesebb, gazdagabb volt, mint bármelyik húsleves – esküszöm, elgondolkodtatta a „leghúsosabb” családtagokat is, hogy talán mégsem csak annak van íze, amiben állat van.

Világbajnok vegán tőtkáp

Habár nem vagyok már vega, pláne vegán, azért, ha csak tehetem, igyekszem növényi alapú dolgokat főzni, és mindig nagyobb örömmel teszek az asztalra olyasmit, ami színes, egészséges és fenntartható.

Épp ezért gyakran „lapozom fel” a telefonomon Rimóczi Zsófi e-bookjait, mert tudom, hogy az ő receptjei „gyerekbiztosak”. Amit a szakácskönyveiből készítek, az általában nagy siker.

De térjünk vissza az ünnepekhez! Nem hagyományos karácsonyi étel a rakott krumpli, de a vegán verzió, amiben növényi tejföl, brokkoli és lilahagyma van, az igen népszerű nálunk (mondjuk, ehhez nyilván nem árt, ha olyan gyerekeket dob a gép, akik szeretik a brokkolit).
Nálunk nagyon népszerűek a krémlevesek, amikbe nagyjából bármit bele lehet dobálni, pillanatok alatt elkészülnek. Annyi csak, hogy a vegán verzióba növényi tejszín kell a hagyományos helyett, amúgy a receptúra ugyanaz. Ezek mindig nagyon hamar elfogynak, pláne, ha van finom kenyér, vagy levesgyöngy, pirítós mellé, akkor viszont garantált a siker! 

A vegán töltött káposztát (amit mifelénk a család csak „tőtkáp”-nak hív) urbánus legendának gondoltam, amíg bele nem futottam egybe, ami viszont leírhatatlanul finom volt. Textúrában pont ugyanolyan volt, ízre viszont még jobb is!

A legnagyobb különbség az volt, hogy sokkal többet meg bírtam enni anélkül, hogy utána órákig kellett volna küzdenem az emésztéssel a nappali szőnyegén kiterülve.

A receptjét természetesen el kellett kérnem, és most meg is osztom veletek, még ha nem is teljes egészében. Látni fogjátok úgyis, hogy csak a tölteléken kellett módosítani, és a végén növényi tejfölt használni a hagyományos helyett – és tádám, kész is életed töltött káposztája!

Szóval, ezek kellenek a töltelékhez – úgy nagyjából húsz savanyított káposztalevélhez arányosan:

1 vöröshagyma, felkockázva

150 gramm rizs

400 gramm füstölt tofu

100 gramm előfőzött vörös lencse

1 teáskanál fűszerpaprika

1 teáskanál őrölt fűszerkömény

só, bors

4 gerezd fokhagyma

2 evőkanál szójaszósz

½ teáskanál csípőspaprika-krém

A hozzávalókat szépen összedolgozzuk, és mivel növényi alapanyagokról van szó, itt nyugodtan lehet kóstolni is: a fűszerezés lehet kevesebb vagy több, nem kell tartani a szalmonellától, és legalább tutira mehetünk, hogy az ízek pont olyanok lesznek, mint szeretnénk.

Az összes többi lépés ugyanolyan, mint a hagyományos verzióban, csak épp sonkát, kolbászt nem kell dobni az alaplébe.

Ünnepi ajándék a bolygónak is

Hajlamosak vagyunk rágörcsölni arra, hogy mi van, ha a gyerekek éhen maradnak, de lássuk be: karácsonykor legkevésbé az étel érdekli őket, és ha mégis, ők tutira nem fogják számon kérni, hogy elég ünnepi-e az, ami eléjük kerül.

A vegánság igazából csak egy szemlélet, ami némi rugalmasságot igényel, de ha ráérzünk, akkor kiderül, hogy nem is kell annyi mindenről lemondanunk.

Rengeteg előnye van – az egészségügyi és fenntarthatósági szempontok mellett – a növényi alapú étkezésnek, többek között, hogy jóval kevesebb ideig kell velük bajlódni, nincs az a probléma sem, hogy ha nyersen belekóstolunk, akkor bajunk lehet,

és akkor ne is beszéljünk arról, hogy az igazán jó, ünnepekkor előkerülő húsok lassan már csillagászati árba kerülnek – úgyhogy még gazdaságosabb is meggondolni a vega/vegán ételopciókat.

Steiner Kristóf és Rimóczi Zsófi receptjei számtalan olyan megoldást kínálnak, amik egyszerűek, és két gyerekkel a háztartásban őszintén mondom, hogy könnyebb velük eleve vegán ételeken keresztül megszerettetni a zöldségeket, mintha a hús és krumpli mellé odatesszük a salátát – nekem, legalábbis, ez a tapasztalatom.

A karácsony – és eleve az ünnepi szezon – ökológiai lábnyoma borzalmasan nagy, ilyenkor történik a legtöbb ételpazarlás, túlvásárlás. Én mindenkit ösztönöznék arra, hogy merjen kísérletezni, ne féljen a válogatós gyerekektől (és felnőtt rokonoktól), mert az egészségünk, a pénztárcánk és a természet is meg fogja hálálni.

Arra viszont nem szabad rágörcsölni, hogy ami az asztalra kerül, az feltétlenül ünnepi kell, hogy legyen. Ha a gyerekek bármelyik ételre is húzzák a szájukat, akkor nekik mindig ott a vajas kenyér és a tejfölös tészta, viccen kívül. A lényeg a békés együttlét, nem az, hogy a háziasszonyok a halálba hajszolják magukat. 

Szabó Anna Eszter