Csíkmadaras, a székely falu, ami évszázadok óta „modern”: vegetáriánus töltött káposzták ezreit főzik nagycsütörtökön

–

A csíkmadarasi nagycsütörtöki úrvacsora 

A katolikusok hitrendszerében a farsangi időszak után torkos csütörtök az utolsó nagy vigasság, amit szigorú önmegtartóztatás követ egészen a húsvéti feltámadásig. Azaz negyvennapos böjt, ami korábban főként a testi lemondásokban mutatkozott meg, napjainkban azonban inkább a lelki fejlődést célozza. Azaz nem kötelező negyven napon át koplalni, elegendő a húshagyókeddi, nagypénteki alkalmakon böjtölni, esetleg szerdánként és péntekenként lemondani a húsról, ugyanis a katolikus egyház ma már megengedőbb. Célja inkább a lélek elcsendesedése, megnyugtatása.

Sokan mégis komolyan veszik a valamikori feltételeket, így ma is vannak olyan erdélyi, székelyföldi vagy csángó települések, ahol még a húsos-zsíros edényeket is lúgos vízzel mossák el, hogy a húsfogyasztás legkisebb eshetőséget is megakadályozzák. 

Többen napjainkban is félretesznek minden állati eredetű terméket, és a negyven nap alatt a kertben található zöldeket használják fel, hogy levest, főzeléket, tokányt főzzenek, mások pedig enyhítve a szigorúságon, csupán szerdánként és péntekenként tartanak húsmentes napokat. Ilyenkor az sem ritka, hogy a hagyományos húsos ételeket újragondolva azok „vegetáriánus” változatát készítik el, amelyeknek fő alapanyaga a savanyú káposzta és a pityóka (azaz krumpli).

Mint például a Hargita megyei Csíkmadarason, ahol „ősidőktől fogva” létezik a nagycsütörtöki úrvacsora szokása. Senki sem tudja, mikortól és honnan ered, de emberemlékezet óta örökítik át fiataljaikra az idősebbek. Már a régi öregek is a felmenőiktől tanulták receptjeiket, és a fiatalok ma is isszák idős asszonyaik szavait – ha közeleg a húsvét, böjtidőszakban kalákába tömörülnek és megfőzik hagyományos ételüket, a böjtös töltelékes káposztát. Még azok a fiatal menyecskék is, akik nemrégiben mentek férjhez a falu legényeihez: ilyenkor közelebb kerülnek közösségükhöz, osztoznak annak hagyományaiban, egyenértékű taggá válnak – avat be Biró (Bálint) Ildikó, aki maga is csíkmadarasi, és imacsoportjával évente részt vesz az elcsendesedésre alkalmas kalákafőzésen, ami egyedinek minősül, mert Felcsíkon csak Csíkmadarason él ez a hagyomány.

Miközben a falu 19 imacsoportja utcánként egy asszony házába tömörül, és ott imákat mormolva elkészíti 800–900 töltött káposztáját – szigorúan vegetáriánus összetevőkből –, addig a körülöttük tüsténkedő férfiak a tűzre figyelnek.

Egyszerre jár a kezük és dolgozik a lelkük – tudjuk meg Ildikótól, akinek meggyőződése, azért hódol a közösség ennyire elhivatottan ennek a szokásnak, mert a nagycsütörtöki böjtös töltelékes káposzta az úrvacsorát jeleníti meg, és ilyetén a lélekről szól.

Ugyanis nem jellemző a székelyföldi településekre a vegetáriánus életmód, hiszen a székely ember, ahogyan a magyar is, híres a húsos fogásairól, receptjeiről. A szalonna, a disznózsír, a kolbász szinte elmaradhatatlan a napi étkezésből, böjtidőszakban viszont a testi-lelki megtisztulás érdekében senki sem háborog azért, hogy létezik egy nap, amikor százával főnek a húsmentes káposzták. Ezen a napon lelkük üdvéért készítik az ételt, amit nagypénteken pihentetnek – ugyanis Jézus kereszthalálának napján teljes böjtöt tartanak –, és nagyszombaton fogyasztanak el. 

Imacsoport: a közösség hajtómotorja

Biró (Bálint) Ildikó úgy látja, a falu 27 imacsoportja, azaz rózsafüzértársulata hajtómotorként működik a közösségben, hiszen egy-egy ilyen csoporthoz 20–40 asszony tartozik, közvetetten azok családjai is, és általában utcákként tömörülnek közösségbe a nők, fiatalok és idősek vegyesen. Ünnepi alkalmakkor egyesülnek, találkoznak, de elsősorban saját kicsi egységeiket működtetik. Azaz létezik a legszűkebb és legszentebb közösségük, a családjuk, ezt követően tágabb rokonságukba kapaszkodnak, majd a kicsi egységükbe, az utca imacsoportjába, és ennek tagjaként a falu nagyközösségébe, amellyel folyamatos pulzálásban tartják a közösség életét. 

A negyvennapos nagyböjt alatt „imádkozókat” szerveznek, naponta váltják, hogy éppen kinek az otthonában gyűlnek össze, ugyanezt teszik adventben is, de az év többi részében is gyakran összegyűlnek, függetlenül a közelgő nagy katolikus ünnepektől.

Mert az imacsoportok a hitéleten túl a közösség megtartására is hivatottak, ha bajban van egy tag, ott teremnek és támogatják, nem engedik egymást elkallódni, szomorkodni.

Ugyanakkor egymás örömében is osztoznak, követik a tagok sorsának alakulását, biztosítják az embert arról, hogy nincsen egyedül, mert otthon, a szülőfaluban mindig várja egy szövetség, hogy visszatérjen. 

Húsvéti böjtidőszakban ezekben a társulatokban mindig akad valaki, aki az imacsoportok élére áll, felajánlja otthonát és konyháját, hogy ott gyülekezzenek, előkészüljenek és főzzenek az asszonyok. Szorgos hangyák módjára már szerda este átviszik önként jelentkező társukhoz a töltelékes káposzta hozzávalóit. Minden asszony annyi savanyú káposztát visz, ahány töltelékes káposztát szeretne majd a családjának: például két fej káposztából, amit ősszel savanyított a család, körülbelül húsz töltelékes káposzta készül el, mert a fazékba bőven tesznek vágott káposztát is. Ennek megfelelően viszik a többi hozzávalót, például tojást, gombát, rizst, fűszereket, és másnap egy 50 literes fazékban főzik meg az utca, azaz imacsoport eledelét. Tizenkilenc 50 literes fazékban fortyog a töltött káposzta nagycsütörtökön Csíkmadarason, ami annyit tesz, hogy nap végére 15–20 ezer töltött káposzta készül el.

A csíkmadarasi több száz éves hagyomány napjaink trendje

A főzés csütörtökön reggel nyolckor kezdődik, megszervezik az összeállítást, közösen, kalákában dolgoznak, egymás keze alá, miközben imádkoznak. A káposzta három-négy óra alatt készül el. A férfiak feladata a tűz életben tartása, figyelik, hogy ne égjen oda az étel, és mindvégig megfelelő hőmérsékleten maradjon. De ilyenkor mindenkire az elcsendesedés jellemző, a nagy dínomdánomnak még csak nyoma sincs. Miután elkészült az étel, a csoport részt vesz a nagycsütörtöki esti misén, és csak azt követően gyülekeznek a háznál, ahol megfőzték a káposztát, hogy ott közösen elfogyaszthassák úrvacsorájukat. A megmaradt káposztákat hazaviszik, nagyszombaton ebből étkezik a család, illetve ebből „részeltetik” egymást az utcák lakói: megvendégelik ismerőseiket, hogy mindenki megkóstolhassa más imacsoportok főztjét. 

Szigorúan figyelnek arra is, hogy a falu betegei, idősei, özvegyei és hátrányosabb helyzetű személyei se maradjanak ki: Csíkmadaras összes lakója kap kóstolót, legalábbis azok, akik szeretnének úrvacsorát fogyasztani – hangsúlyozza Biró (Bálint) Ildikó. Mint mondja, Csíkmadaras nem csupán vendégszerető falu, hanem roppant nyitott, befogadó is:

„ha új tagok érkeznek, egykettőre beveszik a település vérkeringésébe, elfogadják az idegent, hogy közösen teremtsék hagyományaikat”.

Ha a lányok falun belül házasodnak, de egyik utcarészből másik utcarészbe mennek férjhez, akkor a receptjeik keverednek. Nincs zsűri, de mindenki tudja, hogy melyik utcarész milyet főzött, sokszor egy kóstolás után felismerik az imacsoportok káposztáit. 

„Ahány ház, annyi szokás. Ahány háziasszony, annyi íz” – jelenti ki Biró (Bálint) Ildikó hangsúlyozva, hogy ezen elv alapján Csíkmadarason is különféle vegetáriánus receptek alapján fő a nagycsütörtöki töltött káposzta. Imatársulatonként eltérnek az ízek: van, aki gombát tesz a káposztájába, esetleg kukoricadarát, más sokkal több hagymát vagy nem szokványos fűszereket használ.  

Íme, a recept, ami a legősibb mind közül:

Hozzávalók (10 személyre)

• egy fej savanyú káposzta
• 5 dkg hagyma
• 5 dkg rizskása
• 1 l olaj
• 12 tojás
• 2 evőkanál pirospaprika (fűszerpaprika)
• 1 evőkanál bors
• 2 evőkanál ételízesítő
• só
• 1 káposztaszik, a káposzta zsenge közepe

Elkészítése

• A káposzta lapijait, leveleit lebontjuk, kimetsszük a vastag erezetét, a nagyobb leveleket kettévágjuk, majd a szikjét ledaráljuk. Az így előkészített káposztákat felhasználásig félretesszük.
• Az apróra vágott hagymát az olajon megdinszteljük.
• Hozzáadjuk a ledarált sziket. Megpároljuk.
• Fűszerezzük pirospaprikával, borssal, ételízesítővel.
• Hozzáadjuk a rizskását, összekeverjük, majd addig pároljuk a fűszeres zöldségekkel, amíg a tojásokat felverjük kevés sóval.
• A felvert tojásokat is a masszába tesszük, addig kavargatjuk, amíg kocsonyásra keményedik, közben kóstolgatjuk.
• Utólag még ízesítjük, ha szükséges.
• A kész masszát beletöltjük az előkészített káposztalevelekbe.
• Felcsavarjuk, és a töltelékes káposztákat egy nagy fazékba sorakoztatjuk.
• A maradék leveleket vékony szálakra vágjuk, és a káposzták tetején egyenesen eloszlatjuk, majd színültig töltjük vízzel.
• Lassú tűzön addig főzzük, amíg tetején a vágott káposzta puhára fő.
• Tálaláskor tányérra szedjük a töltelékes káposztát, vágott káposztát is teszünk mellé, friss kenyérrel és tejföllel fogyasztjuk.

Kiemelt képünk és a belső fotók Biró (Bálint) Ildikó tulajdonában vannak.