Na de mi is az a hummusz, amiért (nemcsak ma, de ma különösen) a fél világ rajong?

Hogy honnan ered a hummusz, arról bizony megoszlanak a vélemények, mint minden nagy dobásnál, több náció is magának szeretné betudni a dicsőséget: az arab világ, a görögök és az izraeliek is szinte esnek ki az iskolapadból, úgy jelentkeznek, hogy övék egyedül az érdem!

Úgyhogy én most nem is fogok e vitás felek között igazságot tenni, inkább betömöm mindenki száját egy falat hummuszos pitával – az elsimítja a háborgó lelkeket –, és csak annyit árulok el, hogy a legrégebbi írásos emlékek, amik megemlítik a hummuszt a XIII. századi Egyiptomból valók. Talán ehhez még hozzátehetem anélkül, hogy újabb eredetháborút robbantanék ki: a hummusz arab nyelven csicseriborsót jelent. Ami nem véletlen: a hummusz recept alapja a puhára főtt csicseriborsó (ezt pedig sokan az afrodiziákumok királynőjeként emlegetik, érdemes tehát nagykanállal fogyasztani belőle!), amit aztán kikevernek tahinivel (azaz szezámmagkrémmel), olívaolajjal, római köménnyel, sóval, citromlével és fokhagymával. Ez így önmagában is nagyon finom, de nyugodtan lehet variálni plusz ízekkel: remekül passzol hozzá a csípős csili, a curry, de akár a wasabi is. Illetve lehet készíteni hummuszt csicseriborsó helyett (vagy mellett) céklából, karfiolból vagy fehérbabból is, de az már egy másik történet. Most inkább azt nézzük, hogyan dobhatsz össze magadnak egy-egy gyors ebédet vagy vacsorát hummusz felhasználásával! 

 

Hipergyors, hummuszos pita-pizza

Először is: a készen vásárolt (hiszen most gyors vacsoráról beszélünk) pitakenyereket megkenem olívás hummusszal. És akkor ennél a pontnál álljunk is meg egy percre. Meg kell, hogy valljam: én az embereket két csoportra osztom, vannak a vastagon kenősek, akiknek a piritósán csak úgy dülöngél a gazdagon rápakolt tatár, akiknek a tányérjára csöppen a dúsan felapplikált tonhalkrém, miközben nagyot harapnak a tramezzinóból, és akiknek az ujja tövében ott csillog a fehérkenyérről lecsorgó kacsazsíros szaft. 

Ők azok, akik nem kiskanállal merik az élet örömeit, hanem legalábbis egy nagy lapáttal – büszkén állíthatom, hogy én magam is ebbe a csoportba tartozom.

És vannak, akik csak épp hogy odamaszatolnak, akiknek a kencéjükön átüt a kenyérszelet mintája, a vajuk alól kilátszanak a piritós barnás foltjai – nos, velük nem szoktam barátkozni, így további ismertetőjegyeket sem árulhatok el róluk.

Ezúttal sem tanácsolhatok neked mást, csak mi lényegem: a hummuszt kend csak szépen, gazdagon, ne csak ímmel-ámmal pacsmagolj! Ha ezzel megvagy, szórj rá aszaltparadicsom-szeletkéket, karikára vágott lilahagymát, olajbogyót, fetát, locsolj rá egy kevés paradicsomos olajat, majd dugd be tíz percre a 200 fokos sütőbe!

A végén díszítsd egy pár harsogóan zöldszínű bazsalikomlevéllel, és aztán örülj neki, milyen finom vacsorát rittyentettél magadnak seperc alatt!

Zöldséges, hummuszos wrap

Ha megkérdeznéd, mi az, ami mindig, minden körülmények között van a kamrámban, és ha netán egy lakatlan szigetre költöznék, akkor is feltétlenül tennék el belőle pár csomaggal a bőröndömbe, akkor az egészen biztosan a tortilla lap lenne. Szinte bármi jóságot bele lehet tekerni, szépen összefogja a töltelékünket, és bár kifejezetten jó étvágyú gyereknek tartom magam, egy darab (de sok cuccal megpakolt) lappal be is érem ebéd tájékán. De akár pikniken is könnyűszerrel és hipergyorsan bevethető!

Mondom is gyorsan, mit tekertem ezúttal a teljes kiőrlésű lisztből készült lapokba: először is megkentem (vastagon!) currys hummusszal, aztán ráfektettem félbevágott falafelgolyókat, került rá kevert saláta, pár csík kígyóuborka és angol zeller is, hogy aztán már burkolhassam is be ezt az egészséges, könnyű, zöldséges wrapot.

Szerintem ilyen szép időben ennél több faksznit egy laza munkanapos ebéd nem ér. Az ebédszünetre szánt maradék időt inkább töltsd el a parkban!

Az ördög tojásai (jaj, nem úgy!)

A nagyméretű tojásokat keményre főztem kilenc perc alatt, majd hideg vízben lehűtöttem, megpucoltam, félbevágtam, a sárgájukat pedig belekanalaztam egy tálkába, összetörtem villával, majd krémesre kevertem négy púpozott evőkanál csípős hummusszal, 3háromevőkanál olívaolajjal, pici sóval.

A krémet habzsákba (vagy szendvicses zacskóba) töltöttem, és belenyomtam a keménytojások üregébe. Végül cayenne borssal megszórtam, de szumák vagy pirospaprika is remek rá.

Isteni finom, és pillanatokon belül előállítható falatok, amik ugyanúgy remekül megállják a helyüket, mint hirtelen beeső vendégeket váró csipegetnivaló vagy egy salátával könnyű vacsoraként.

Fiala Borcsa