Az együtt evés növeli a szókincset, erősíti a közösséget és még boldoggá is tesz
Támogatott tartalom
Ma van a hummusz világnapja, ebből az apropóból pedig a szokásos havi brunch meetingünkön alaposan megpakoltuk a tányérjainkat az isteni csicseriborsókrémmel, mert hát teli pocakkal nemcsak a megbeszélés esik sokkal jobban, de még a közösségünket is építjük. És ha te erre azt mondod, a degeszre tömött bendő biztos a produktivitás kárára megy, ki kell hogy javítsalak: épp ellenkezőleg – és ezt már eddig is több kutatás is bebizonyította, de mi is biztosíthatunk az abszolút pozitív hatásairól. Fiala Borcsa írása.
–
Semmi sem hozza úgy össze az embereket, mint a jó étel
A WMN-hez én, azt hiszem, mindig is több szervemmel fogok kapcsolódni (az agyamon kívül), ugyanis nemcsak a szívem, de a gyomrom is idefűz. Ha visszagondolok az „elmúltnyolcévre”, akkor temérdek olyan alkalom ugrik be, amikor együtt ettünk. És mivel a gasztromemóriám kivételesen jó, ezért még azt is vissza tudom idézni, pontosan mi is volt a menü. Nem tagadom, olyan volt nekem ehhez a csapathoz csatlakozni annak idején, mint amikor egy hosszú tanév végén az ember először csobban bele a Balaton hűs vizébe, hogy megkezdje a sohavégetnemérős vakációját. Az a sok röhögés, pletykálkodás, beszélgetés a hasonlóan hedonista kollégáimmal – akiknek a köre egyre nőtt – jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ennyire otthon érezzem magam a csapattal, hogy sokkal mélyebben belelátok a gondolataikba, az életükbe, mint amit egy egyszerű kollegiális viszony indokolttá tenne, és hogy valóban barátaimként tudok rájuk tekinteni. (Őszintén bízom benne, hogy ezt ők is így gondolják.)
Nem puszta táplálkozás
Hiszen az étel közös elfogyasztása jóval több, mint amit a felszín mutat: bohóság lenne azt gondolni, hogy ez csupán az evésről szól. Ha meghívsz valakit magadhoz enni, pláne, ha olyan eseményre, ami rendszerint a család számára van fenntartva (mint például egy vasárnapi ebéd vagy egy karácsonyi lakomázás), azzal nyilvánvalóvá teszed, hogy befogadtad őt a belső körbe. De egyébként a családon belül is nagyon fontos (lenne) a közös étkezés – mondom ezt úgy, hogy tudom, néha mennyire nehéz ezt megvalósítani, főleg kamasz gyerekek esetében, akik sokszor teljesen más bioritmusban élnek, mint a szüleik. De azért hátha meg tudlak győzni a fontosságáról pár adat segítségével.
Tanulmányok kimutatták, hogy az óvodáskorú gyerekek ezerrel több ritka szót tanultak meg a vacsoránál folytatott beszélgetések során, mint a hangos olvasás közben, ahol átlagosan száznegyvenhárom új szót ismernek meg.
A nagyobb szókinccsel rendelkező gyerekek pedig korábban és könnyebben olvasnak. Az iskoláskorú gyerekek esetében, ha rendszeresen ettek együtt a családdal, akkor nagyobb eséllyel lettek jók az eredményeik, hasznosabbnak mutatkozott a közös étkezés, mint az iskolában töltött idő, a házi feladat, a sportolás vagy a művészeti tevékenységek. Azok a tizenévesek, akik hetente legalább öt-hét alkalommal étkeztek együtt a családjukkal, kétszer nagyobb valószínűséggel kaptak ötöst, mint azok, akik kevesebbszer. A közös étkezés kamaszkorban is előnyökkel jár: csökkenti a kábítószerrel való visszaélés, a tinédzserterhesség és az étkezési zavarok kialakulásának valószínűségét is. A közös étkezés előnyeit azonban nemcsak családban, de bizony a munkahelyeken is lehet élvezni.
Ennek a közel-keleti homokszínű, csicseriborsóalapú krémnek 2012 óta ünnepeljük a napját minden május 13-án. Az első írásos megjelenése egy XIII. századi szakácskönyvben található, bár akkor még hiányzott belőle a fokhagyma és a citromlé. Azóta sokféleképpen variálható, de az alapreceptben a puhára főtt csicseriborsó, az olívaolaj, a citromlé, és a tahini (azaz szezámmagkrém) mindig szerepel. A felhasználása is igen változatos, de a legegyszerűbb – ez az én kedvencem –, ha kitunkolod répagerezdekkel, kígyóuborkával, pitával, kápia paprikával.
Munkahelyi közös étkezés
Tudom, tudom… az embernek meghalni sincs ideje, sietni kell a melóval, minél többet belesűríteni az irodai órákba, hogy aztán lehessen szaladni a gyerekért, bevásárolni, találkozni ezzel-azzal, úgyhogy ott spórolsz az idővel, ahol tudsz. Az ebédet például a laptop előtt vered be, miközben próbálod végigpörgetni az e-mailjeidet. Hogy leülj húsz percre pár kollégáddal ebédelni? Felháborodottan hessegeted el az ötletet… ami nagy hiba! A közös evés, és a közben folytatott cseverészés ugyanis bizonyítottan növeli a munkahelyi produktivitást is. A kollégák közös étkezésekor kialakuló barátságos hangnem később intenzívebb beszélgetéseket is támogathat.
Azok, akik egyedül étkeznek, sajnálatos módon lemaradnak a bajtársiasság és a fokozott együttműködés előnyeiről. A magányosan, műanyag ételhordóból falatozók emellett rendszerint kevésbé elégedettek a munkájukkal is.
Kutatások azt is bebizonyították, hogy már egyetlen közös étkezéstől megnő a szervezet oxitocin-szintje, ami így elősegíti a szociális kötődést, és a magasabb szintű együttműködést a csimpánzoknál, a bonobóknál és az embereknél is. Egy másik kutatás pedig arra mutatott rá, hogy minél többször eszik valaki mások társaságában, annál nagyobb eséllyel lesz boldog és elégedett.
Ha ezek után sem trombitáltál össze egy SOS csapatépítő brunch meetinget…
akkor át is adom a szót az én drága kolléga-barátaimnak, akik aztán garantáltan meggyőznek: a közös reggelizéssel egybekötött értekezletnél jobb nincs is a világon!
A kérdésemre, miért szereti ezt a műfajt, Both Gabi is a bruncholás közösségépítő erejére mutatott rá. „Amellett, hogy degeszre esszük magunkat, a hangulatunk is sokkal jobb, mint egy sima értekezleten, bár mindegyiken nagyon sokat röhögünk.”
Több fiatal kollégám bevallotta, hogy általában elfelejtenek reggelizni (mondjuk, ezt a kijelentést én nem is nagyon tudom értelmezni), ilyenkor viszont értelemszerűen nem marad ki a dietetikai szempontból legfontosabb étkezés a napjukból. Dián Dóri még hozzátette, hogy azért is szereti a brunch meetingeket, mert egy viszonylag monoton programot tesz izgalmasabbá. Mózes Zsófi szerint a brunch meetingek titka épp az, ami az életé is: evés közben minden sokkal jobb, még a munkahelyi megbeszélések is.
„És nemcsak amiatt jók, mert amúgy viszonylag ritkán lenne szerencsém a Domi-féle pogácsákhoz, hanem azért is, mert
egy kicsit mindegyik brunch olyan, mint a karácsony: nem tudjuk előre, hogy mi kerül az asztalra, és ahogy elmúlik, már lehet is várni a következőt.”
De Csepelyi Adrienn mondta ki azt, amivel én személy szerint a leginkább egyet tudok érteni:
„Az a baj a brunch meetinggel, hogy mi értelme van bármilyen más meetingnek már?”
A képeket készítette: Lőrincz Emma
***
A brunch meeting jó hangulatát a FANAN támogatta.
