Az, hogy egyelőre nincs minden utcában egy okosotthon, nem jelenti azt, hogy a jövőben sem lesz hétköznapi dolog az intelligens ház vagy lakás. Sőt, egyre több okosotthon épül, és a meglévő ingatlanokat is egyre gyakrabban újítják fel digitálisan azok, akik szeretnének és tudnak is élni ezzel a lehetőséggel.

De mit is jelent pontosan, hogy okosotthon?

Attól, hogy van egy robotporszívónk, érintőképernyős termosztátunk vagy távirányítóval működik a redőny, még nem lesz okos az otthonunk. Az okoseszközök jelenléte önmagában nem elég, az okosotthonhoz a kulcs az egyes funkciók internetalapú összehangoltsága. Ha a redőnyt, a fűtést és az ablakok ki-be csukását egy felületen, akár a telefonunkról is tudjuk irányítani, és ezek a funkciók összhangban vannak egymás működésével, akkor beszélhetünk digitálisan felújított otthonról. Ehhez pedig nem feltétlenül kell új lakásba költöznünk, hiszen ezek a rendszerek egy már meglévő lakásba vagy házba is beszerelhetők.

Mitől lesz okos egy lakás?

A funkciókat tekintve rengeteg lehetőség van, a képzeletünknek leginkább a technológia fejlettsége és a pénztárcánk szabhat határt. Azt például beállíthatjuk a rendszerben, hogy a robotporszívó minden szombat délután kettő és három között felporszívózzon, de előtte a székek egyelőre nem teszik fel magukat az asztalra.

Ahogy a telefonunkkal akár a világ túlvégéről is lekapcsolhatjuk otthon a villanyt, de a kiégett villanykörtét nekünk kell kicserélni.

Ám – ahogy korábban említettem – nemcsak az az okosotthon feltétele, hogy egy felületen tudjuk kezelni a villanytól a fűtésen át a tévéig a berendezéseket, hanem az is, hogy ezek a rendszerek képesek legyenek kommunikálni egymással, és hatással legyenek egymás működésére. Mindez programozás kérdése, így nagyjából bármilyen kombinációt lehet kérni, ami számunkra a legkényelmesebb. 

 

Okosotthon a gyakorlatban

Kovács Kristóf két és fél éve él okosotthonában, amikor építkeztek, eleve így tervezték meg a házat. Azt mondja, nagyfokú tudatosságot igényel egy okosotthon rendszerének a kiépítése, mert alaposan át kell gondolni előre, hogy mire van szükségünk. (Természetesen utána is lehet változtatni, de az az ideális egy felhasználónak, ha a többé nem kell mélyen belenyúlni a rendszerbe.) Kristófék is így tettek. Náluk a kényelmi szempontok mellett a fő érv az otthonuk intelligenssé alakítása mellett a hatékonyság és a takarékosság volt. Például a meleg vizet szállító keringtető szivattyú is a rendszer része, és úgy állították be, hogy csak bizonyos idősávokban keringteti a meleg vizet a házban – értelemszerűen például akkor, amikor fürdenek.

Ezzel sok vizet, energiát, és nem mellesleg pénzt is spórolnak. És mivel a fűtés-hűtés távvezérléssel is működik, így azzal sincsen baj, ha elutaznak, és lejjebb kell venni a hőmérsékletet, mert érkezés előtt telefonról visszaállíthatják, hogy kellemes hőfok várja őket a házban.

Természetesen náluk is vannak kényelmi funkciók az otthonukban. Például, ha valaki bezárja a bejárati ajtót, leereszkedik a redőny, szürkülettől automatikusan felkapcsolódik a lámpa a kertkapu nyitásakor, ha nagy a szél, visszahúzódik a napernyő, és a különböző eszközök – például a szivattyúk – jeleznek, ha meghibásodnak.

Zoltán – aki kérte, hogy csak a keresztnevét említsem – szintén körülbelül két és fél éve él digitálisan felújított otthonban, azonban ő a már meglévő ingatlanját tette intelligenssé. Informatikusként és a téma iránt kifejezetten érdeklődő ember lévén annyi előnye van egy teljesen laikushoz képest, hogy ő maga építette ki az otthoni rendszerüket, így sokkal több és változatosabb funkcióik vannak emiatt – amiket ő programozott be.

A kényelem és a praktikum mellett neki is volt még egy szempontja, amikor az okosotthon mellett döntött: azt mondja, rengeteg időt takarít meg neki a rendszer olyan dolgok kihagyásával, amik apróságnak tűnnek, de a gyakoriságuk miatt összességében sok időt vesznek el, mint például a villanykapcsolgatás.

Náluk is vannak takarékosságot célzó beállítások, például a fűtési rendszer automatikusan váltogatja, hogy mivel fűt: ha öt fok alatt van a hőmérséklet, beindítja a kazánt, ha fölötte, akkor pedig a klíma adja a meleget, mert Zoltánéknál így takarékos. 

 

Mivel Zoltán magának építette meg a rendszert, így jóval olcsóbban jött ki, de annak, aki nem szeretné emiatt informatikussá képezni magát, jobban bele kell nyúlnia a zsebébe. Természetesen a végső ár mindig attól függ, hogy a felhasználó milyen funkciókat szeretne, és azokat mennyire bonyolult kivitelezni, de a villany, fűtés-hűtés és a nyílászárók összehangolása már egy elérhetőbb kategória.

Amikor arról kérdeztem a két férfit, hogy kinek ajánlanák, hogy digitálisan felújított otthonba költözzön, egymástól függetlenül szinte ugyanazt válaszolták: olyannak, aki vágyik rá, és szeretne ezzel foglalkozni. Ugyanis ahhoz, hogy végül úgy működjön a rendszer, hogy az tényleg segítsen a mindennapokban, nagyon alaposan át kell gondolni, mik az igényeink, ezt pedig nem lehet öt perc alatt eldönteni. Valamint végső soron ez mégiscsak egy újabb kütyü, amivel néha foglalkozni kell, és akinek nincs hozzá affinitása, azt valószínűleg idegesíteni fogja. Viszont hosszú távon a kényelem és a takarékosság kedvéért érdemes lehet nyitni e terület felé is. 

Azoknak viszont, akiknek izgatja a fantáziáját egy ilyen otthon lehetősége, azt mondják, vágjanak bele bátran, mert jó befektetés.

Végül arra voltam kíváncsi, el tudják-e képzelni, hogy ezután újra „buta” otthonban lakjanak. Ebben is egymástól függetlenül egyetértettek: igen, de könnyű megszokni a kényelmet, így biztosan furcsa lenne először. Zoltán még elmesélte, hogy a kisfia – aki már ebben az okosotthonban nőtt fel – számára természetes, hogy ha belép a vécébe, akkor felkapcsolódik a villany, teljesen meglepődött, hogy egy szálláshelyen fel kellett kapcsolni.

És ha belegondolunk, valószínűleg ez a jövő. Lehet, hogy egyszer a villanykapcsoló is egy olyan régi kor használati tárgya lesz csak, mint a floppylemez és a VHS.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61